Gyerekpóráz: te használnád?

Családinet | 2014-07-01 15:10 | 1 db komment

Minden szülő egyik rémálma, hogy a gyereke eltűnik. Bizonyára ez a félelem hívta életre a gyerekpórázokat. Ezek sokak szerint szabadságot és biztonságot adnak a kicsiknek, míg mások a gyerekek kutyává való degradálását látják bennük. Vajon nem káros pórázon vezetni a gyerekeket?

Néhány külföldi országban (pl. USA, Anglia) már viszonylag régóta előfordul, hogy gyerekeket vezetnek pórázon. A jelenség az utóbbi néhány évben divattá vált. Már Budapesten is lehet látni egy-egy (többnyire még mindig külföldi) példát erre a jelenségre, sőt hazai bababoltok és drogériák kínálatában is megjelentek már a gyerekpórázok.

Fő a biztonság!

Az eszközt alkalmazó szülők fő érve, hogy a pórázzal vagy hámmal biztonságban tudhatják a gyerekeket, hiszen azok nem tudnak kifutni az autók elé, vagy nem tűnhetnek el a tömegben. Ráadásul, így a szabadságuk is nagyobb, hiszen mehetnek bármerre – ameddig a póráz hatósugara engedi.

Az eszköz még praktikusabb, ha két vagy több gyerek is van a családban, hiszen akkor nem kell többfelé figyelnie az anyukának, félve, hogy szem elől veszíti valamelyik porontyot.

Az anyák aggodalma érthető és sokszor jogos. Előfordul, hogy egy figyelmetlen gyermek elveszik a strandon vagy egy plázában a szívbajt hozva ezzel a szülőkre. Gyors és enyhítő segítség erre a félelemre a gyerekpóráz, amelyet érdemes más szemszögből is megvizsgálni!

Mi lesz később?

Már ilyenkor, kisgyermek korban hasznos szem előtt tartani azt, hogy a döntéseinknek nincs-e valamilyen káros befolyása a gyermek felnőttkori, vagy tinédzserkori életére. Lehet, hogy 2-3 évesen még nem látható, de később, idősebb korra megállapítható lesz, hogy nyomott hagyott a gyermek lelkében vagy személyiségében a pórázon való sétáltatás.

Egy ma már felnőtt, de gyermekként pórázon vezetett hölgy arról számolt be, hogy azok a gyermekek, akiknél nem használták a hámot, sokkal figyelmesebb felnőttek lettek, mint azok, akiknél alkalmazták a pórázt.

Miért jó a szülőnek?

Jogosan merülhet fel az a kérdés a gyermekpórázok kapcsán, hogy az eszköz inkább kedvez a szülőnek, mint a gyereknek. A szülő érzi magát (és a gyermekét) biztonságban, neki lesz több szabadsága, neki kell kevésbé figyelni a gyerekére, neki kell kevésbé nevelni a gyerekét. A pórázzal ugyanis feleslegessé válik akkora erőt áldozni arra, hogy megtanítsuk a gyereknek, hogy mit szabad és mit nem. Bármit megtehet, amíg a szülő úgy érzi, hogy biztonságban tudja őt.

A kérdés csak az, hogy mennyire szükségesek ezek a korai tanítások ahhoz, hogy egészséges önbizalmú felnőtt legyen a pórázon vezetett gyermekből?

Közelebb és mégis távolabb

Annak ellenére, hogy a gyerekpórázzal az anyák maguk mellett, biztonságos közelségben tudhatják a gyerekeiket, egyúttal mégis távolabb kerülnek tőlük. Csökkennek ugyanis a minőségi anya-gyermek interakciók és a hasznos szülői tanácsok száma, hiszen kevésbé kell figyelni, vigyázni a gyerekre. Nem kell vele beszélgetni, együtt énekelni, mondókázni az utcán, elég, ha a kicsi az anyuka után kullog, amíg az a telefonját nyomkodja. Néha kell csak rászólni a csemetére, hogy ne makacsolja meg magát, hanem jöjjön tovább!

Innen nézve nem olyan mégis ez az egész, mint a kutyasétáltatás?

Kép: flickr.com

MEGOSZTOM A FACEBOOKON!

Előző hír

Gyermekkori félelmek. Meddig normálisak és mikortól betegség?

Következő hír

A mentális betegségek gyakoribbak a meddőséggel küzdő nők gyermekeinél

Közösségi hozzászólások:

Családinet hozzászólások

Hozzászólások (1 - 1)

evezsu

#1
2014. november 04. 13:55:15 | kedd

Minden elismerésem, talán nem a legelfogadottabb megoldás a babahám/gyerekpóráz használata. De azt hiszem a közösség jelentős részével mind egyet értünk abban hogy hasznos. A legtöbb szülő nem azért használja, hogy mobilozhasson, és ne kelljen a gyerekkel foglalkoznia. Vagyis de, hogy ne kelljen a gyerekkel foglalkoznia, bizonyos keretek között. Magam példáján: Fogok venni egyet a 17 hónaposomnak, aki 9 hónapos korától egyedül jár... Ellenben nem fogad szót, hogy ne visszafelé fusson, ne az útra akarjon menni, ne a parkoló autókat akarja tapogatni. A kövezés előtt, megírnám annak fontosságát, miért nem tudom én vállalni, azt hogy szaladgáljak utána és megfelelő biztonságban tudhassam. Egész egyszerűen, az öcsikéjét, aki 5 hónapos, nem hagyhatom ott a babakocsijában felügyelet nélkül. Egy picit és egy kicsit nevelek itthon, az apa estig dolgozik, amin alkalmazottként nem igen tud változtatni. Én is emberből vagyok két kezem van, egy fejem. Nem tudok kétfelé szakadni, hogy mindent megoldhassak a hám használata nélkül. Persze, a hám nem azt jelenti hogy addig megy a gyerek amig lehet, vagy épp visszarántom magamhoz.. nem egy kutyáról beszélünk, hámon is meg lehet tanítani hogy mellettem jöjjön, és akkor észre sem veszi, hogy úgymond pórázon van. Attól hogy hám van rajta még meg lehet tanítani, és meg is kell tanítani az utcai illemet, és a szófogadást. Nem foglalkozik vele egy normális szülő kevesebbet, lehet szólni mielőtt feszülne a hám, hogy annál távolabb ne menjen, mert anya/apa nem tud vigyázni rá, és előbb utóbb minden kutyává degradálás nélkül is megtanulja, hogy a szülő jót akar, és neki szót kell fogadnia.

Rengetegen elítélik, én sem szívlelem, mert nem szép látvány. mindemellett hiszem, hogy a társadalom el nem fogadása nyomja rá a legerősebb bélyeget. Nem megoldás, hogy pl egyedül álló szülő, két kis korkülönbségű gyermekével mindig otthon üljön, vagy rokont, ne adj isten bébiszittert hívjon, ha vásárolni kell mennie, csak mert nem tud három dologra figyelni már, úgy hogy minden igényt kielégítsen!