Ha az ember el óhajt indulni bárhová is kicsinynek egyáltalán nem mondható családjával, jó, ha racionálisan felmér egyet s mást jó előre. Például a saját gyerekei igényeit. Ha valakit olyannal áldott/vert meg a sors, aki évszámra ki se mozdulna otthonról, mert nem kedveli a bizonytalanságot, érdemes arra a pár évtizedre felfüggeszteni a kalandozások korát.
A többség szerencsére nem ilyen, mi több, örömmel vág bele egy utazásba, esetleg művészeti fesztiválba. Tulajdonképpen mindegy, a szülőnek úgysem lesz olyan az élmény, mint megboldogult facér korában, amikoris bátran és felelőtlenül vághatott neki a siófoki éjszakának, a koppenhágai víkendnek vagy a szentpétervári fehér éjszakáknak.
Kész, ennek vége, ha az ember ezzel mielőbb szembenéz, annyival könnyebb lesz az élete. Most itt van a nyakán a számlálatlan mennyiségű ded, akik időről időre megéheznek, pisilniük kell és hisztisek lesznek, ha nem alhatnak.
Egy ismerősünk e célból szerzett egy mikrobuszt, berendezte a korrekt kis gyerekszobát benne, ami jól is hangzik, csak arról feledkezett meg, hogy egy dolog mindig kell a gyerekek mellé: valamelyik szülő.
Ő például a feleségére csukta rá a busz ajtaját - vagy három évre. Már az is érthetetlen, hogy ép bőrrel megúszta, nemhogy az: a házasságuk is türetlenül működik, hiába no, vannak még eltökélt feleségek.
Ha az ember utazik, persze végiggondolja, mivel és meddig fog közlekedni. Bár sokan mondják, mennyire kényelmes tömegközlekedni, a magam részéről erősen szkeptikus vagyok e téren, négy gyerekkel, plusz csomagok, plusz elemi igények - hát, legalábbis megoldhatatlan. Tömegközlekedjenek ráadásul a gazdagok - amennyibe kerül, annyiból kacagva ki lehet bérelni egy jobb autót is.
Amit muszáj vinni, az rangsorolva körülbelül így néz ki: létfenntartás, kedélyfenntartás, egyebek.
A létfenntartás címszó alá nyilván az úti ennivaló, a pelenka, az innivalók, a kézmosó vizek, a bilik, a gyümölcsök, szendvicsek és olvasnivalók tartoznak, továbbá az a minimumcsomag, amelyből mondjuk a duzsungel közepén két napig kacagva is ki lehetne bírni: azaz mindenkinek egy váltás ruha, takaró.
A többi megy a luxuscikkek kategóriába át: úgyis ez foglalja el a legtöbb helyet. Mert a kicsinek kell a babakocsi, máskülönben hogyan fuvaroznánk majd, hol aludna, míg csak megtámadunk egy korsó habos, párás sört. Kell a nagyobbaknak mindenféle szívük csücske plüssmackó és egyéb kis kedvenc (Curt Cobain-es póló, fekete körömlakk, halálfejes orrpiercing és mackós takaró), és ha már végképp nincs mit a lakásból összecsomagolni, esetleg jöhet egy-két cucc a felnőtteknek is.
Szerencsére vége azoknak az időknek, amikor egy nagyobb túrát, főleg, ha autóval ment az ember, úgy kellett megtervezni, hogy benzinkúttól benzinkútig. Ma már a legeldugottabb faluban is lehet ugyanazt a pelenkát, bébiételt, hamburgerzsömlét és sört kapni - persze, oda a romantika. De mennyivel praktikusabb így!
Mindazonáltal azért nagyon leképzelhető, hogy hosszú kilométereket - kettőt? Hármat? - is meg kell tennünk úgy, hogy nem jön be a nagyobbik kedvenc alternatív rádiócsatornája, és sehol egy hamburgeres.
A nagyobb palotaforradalmat megelőzendő mindenképp vigyünk ennivalót magunkkal. Még több innivalót, amúgy is borul. És ha úgyis borul: ne legyen cukortartalma. A víz nem okoz akkora disznóólat. Igaz, ennivalóból is inkább olyat válasszunk, ami nem morzsál, nem akad meg a torkon nagyobb fékezésnél és nem lehet kidobálni az ablakon (feltűnés nélkül).
Viszont az is igaz, hogy ha esznek, isznak, jól mulatnak, előbb-utóbb meg kell állnunk, hogy a felesleget kiürítsék. Magam borzalmasan utálom a gyemeküket út szélén pisiltető anyukákat - legyünk diszkrétebbek, és ha lehet, ne hagyjunk nyomot magunk után. A kutyáktól se vesszük jó néven...
Előbb-utóbb persze meg fogunk érkezni a tetthelyre. Nincs okos tanács, hiszen szabadság van, tavasz és kék égbolt. Bár... Én még tavasszal, kék égbolt alatt, szabadság közben sem szeretem az artikulálatlanul üvöltöző, felügyelet nélkül hagyott gyerekeket, akik azt csinálnak, amit akarnak, mert apuka beivott, anyuka az uborkapakolás alatt tölti a szabadságát, a kicsik meg "élvezik a szabad levegőt", értsd mindent összehajigálnak, verekszenek és ocsmány dolgokat vágnak a szomszéd fejéhez.
Értelmes elfoglaltság is van a világon - ha már átmenetileg bennünket tiszteltek meg a gyermekeink családtagként. Olyan rövid ez az idő. Miért kéne elvesztegetni.
.jpg){kind=small}
