Túlterhelt szülők, minden nap különórára járó kisiskolások, folyamatos veszekedésbe torkolló családi esték, az eredmény láttán pedig fejcsóváló nagyszülők és pedagógusok - ismerős a helyzet? Mit lehetne tenni, hogy kicsit lelassuljunk, megnyugodjunk, és természetesebb életet éljünk? Erre keresi a választ az Egyszerűbb gyermekkor című könyv, amely kötelező olvasmány lehetne minden 21. századi szülő számára.
Évekkel ezelőtt, egy bölcsis és egy ovis anyukájaként találkoztam először Kim John Payne könyvével. Már akkor az volt a folyamatosan visszatérő gondolatom az olvasása közben, hogy milyen kár, hogy nem akadt a kezembe korábban. A leginkább a Waldorf-pedagógiához közel álló módszertani útmutató nem minden pontjával értettem egyet, és az eltelt idő azt is megmutatta, hogy nem feltétlenül tudom a nekem tetsző dolgokat sem mind a gyakorlatba ültetni, az alapelv azonban mindenképpen rendkívül rokonszenves, és célszerű törekedni rá.
Payne szerint a nyugati gyerekek a folyamatos foglalkoztatás és az ezt eredményező állandósult izgalmi állapot miatt éppen olyan poszttraumás stressz tüneteket mutatnak, mint a háborús övezetekből menekült kicsik. Ezért a legjobb, amit egy szülő tehet, ha visszavesz egy kicsit a tempóból, hagyja a gyerekét gyereknek lenni, még unatkozni is, és nagyon megválogatja, milyen hatásoknak teszi ki őt. Az egyszerűsítéssel nem csak a gyerek, hanem a szülők is jól járnak: jóval kevesebb szervezést, tervezést igényel majd az élet, ezáltal mi magunk is kiegyensúlyozottabbak leszünk.
Az egyszerűsítést négy területen lehet elvégezni, ezeket vesszük most sorra.
Rendezett környezet
Hiába indul neki egyre több tudatos szülő a gyereknevelésnek azzal a szilárd elhatározással, hogy nem fog több tonnányi játékot vásárolni a gyereknek, ahogy az idő telik, egyre nehezebb kitartani az elhatározás mellett. Saját családunk példája alapján hiába kap mindkét gyerekünk egy-egy játékot tőlünk karácsonyra, ha mellettünk ajándékoz még szintén egy-egy darabot egy nagymama, egy nagypapa (ők külön élnek, tehát fejenként), a másik nagyszülőpár, és összesen még öt nagybácsi és nagynéni. A nagyszülőktől nem lehet elvenni az ajándékozás örömét, a többiek pedig nem is értik, hol itt a probléma... A sarokban még január végén is kibontatlan ajándékok hevernek, közben pedig mindjárt itt a tavasz, vele együtt a húsvét és a születésnapjuk. A játékhalom gyűlik, hozzájuk sem nyúlnak.
Payne tanácsa, hogy egyszerre ne legyen elöl öt játéknál több. A használhatatlan, törött vagy egyszerűen csak idegesítő darabokat azonnal dobjuk ki, a többit pedig gyűjtsük külön dobozokba, egy dobozt hagyjunk elöl, a többit száműzzük a szekrény tetejére, néhány hetente pedig cseréljünk. Hasonlót javasol a könyvekkel és a ruhákkal is: véleménye szerint ha tetszik mondjuk egy farmer, nyugodtan vegyünk belőle több egyformát is a gyereknek, így nem terheljük túl a reggeleket azzal, hogy túl sok ruhadarab körül kell választania.
"A sok játék egyszerűen túlterheli a gyerek érzékelő képességét, a túl sok inger, választási lehetőség épp ellenkező hatást fejt ki: a gyerekek nyűgössé, síróssá válhatnak, a rengeteg játék mellett is unatkoznak. A bőség zavarában nem tud teljesen felfedezni és megismerni egy játékot, ezáltal arra sincs lehetősége, hogy rájöhessen, milyen sokoldalúan lehet játszani velük" - mondja Licsár Szilvia pedagógus, a Játékliget szakértője.
Olvasd el ezt is: Ez a kacatok kora: miért unják meg hamar a gyerekek a játékokat?
Kiszámítható ritmus
A Waldorf-pedagógia egyik alapeleme a napi- heti és éves ritmus kialakítása, amire törekedhetünk a saját családunkban is. Próbáljunk meg amibe csak lehet, rendszerességet vinni. Nagyban leegyszerűsíti például a főzést, ha a hét minden napján egy bizonyos típusú étel kerül az asztalra: hétfőn mondjuk valami rakott, csütörtökön főzelék, pénteken tészta. Ezeken a kereteken belül még bőven van lehetőség a variálásra, ugyanakkor a gyerek is tudja, mi várható, és kisebb az esélye annak, hogy elégedetlenkedik a vacsora miatt.
A napoknak is legyenek meg a folyamatosan ismétlődő biztos pontjai. Kisgyerekkel otthon lévő anyukák a megmondhatói, milyen megnyugtató, ha tudjuk, hogy reggeli után főzünk, majd lemegyünk a játszótérre, ezt követi az ebéd, az alvás majd a délutáni program. Nagyobbakkal már a kísértés is erősebb, hogy lazítsunk ezen a téren, mégis érdemes kitartani. Főleg fontos, hogy a közös családi étkezések és a lefekvés előtti szertartás nagyjából azonos időben, ugyanolyan módon menjenek le.
Érdemes ezt is elolvasni: Miért fontos a napirend a gyerekek életében?
Több szabadidő
Az időrend esetében is a „kevesebb több” elve érvényesüljön. Minél kevesebb különóra, lehetőleg semmi versenysport, és jó sok szabadidő, amikor a gyereknek lehetősége van unatkozni, hiszen az igazán jó dolgok az unalomból születnek.
Ezt olvastad már? - Szorongó gyerekeket nevelünk: a túl sok délutáni szakkör hatásai
Sajnos ez is az, ami leírva fantasztikus, a kivitelezése azonban annál nehezebb. Magyarországon szinte nem is létezik hobbisport: ha a gyerek belekezd valamibe, pusztán a mozgás öröméért, nagyon hamar egyesületekben és versenyeken találja magát – a szüleivel együtt. A legtöbben érezzük a helyzet fonákságát, mégis nehéz tenni ellene. Az egyetlen reális megoldásnak az tűnik, ha kivesszük a gyereket a sportról, de ez sem jó ötlet, ha szereti csinálni, ha élvezi a versenyzést, és ha nem akarjuk, hogy a fennmaradó szabadidejét a számítógép előtt töltse.
A családi programok egyszerűsítését már könnyebb megoldani. Törekedjünk rá, hogy minden hétvégén legyen olyan napunk, amikor nem csinálunk semmi különöset. Ha nagy izgalommal járó programra – például egy autóversenyre – visszük a gyereket, azt több csendes nappal ellensúlyozzuk. Jó dolog a gyerekprogram, az utazás, az élmények – de ugyanilyen jó csak úgy otthon lenni egymás társaságában és pihenni. A kétféle időtöltés kerüljön egyensúlyba a családunkban!
A felnőtt világ kiszűrése
Az információ minden csatornából ömlik a gyerekeinkre, és gyakran mi magunk sem gondoljuk végig, hogy amit nyíltan megbeszélünk a gyerekeink füle hallatára, vagy éppen pont velük, abból mennyit fognak fel, és mindez milyen hatással van rájuk. Fontos dolog a gyereket környezettudatosságra nevelni, és talán azzal sincsen baj, ha egy alsó tagozatos alapvető politikai fogalmakkal tisztában van – de az már igenis probléma, ha barátságok mennek tönkre két nyolcéves között a szüleik eltérő pártszimpátiája miatt, és a globális felmelegedés vagy a vágóhídi borzalmak részletes taglalása sem egy óvodásnak való.
A legfontosabb, amit tehetünk, hogy nem használjuk háttérzajnak a tévét – főleg nem a hírműsorokat –, és megválogatjuk, miről beszélgetünk a gyerekeink társaságában. Egy gyerek fejlődését ugyanis az biztosítja a legjobban, ha biztonságban érzi magát, és hihet az emberi jóságban. Ne vegyük el tőle ezt a hitet idejekorán a saját és a világ problémáinak túl részletes megismertetésével.
.jpg){kind=small}
