Fontos feladat, hogy a segítői lelkület közösségi szerepét kisgyermekeinkkel is elfogadtassuk, és ezt szerencsére lehet elég korán kezdeni. Magyarországon nagyjából az emberek egy százaléka hatékony, képzett elsősegélynyújtó. Sokan csak azért nem mernek segítséget nyújtani, mert nem elég magabiztosak saját tudásukban, képességeikben, pedig az elsősegélynyújtásban sokszor az is életet menthet, aki csak jó megfigyelésekkel segíti a mentőszolgálatot. A tipikusan elsősegélynyújtói tevékenységek mellett egy baleseti sérült esetén egyszerű emberiességi szempontok is adódnak, például, hogy valaki beszéljen hozzá, megérintse, jó adatokat adjon meg a mentősöknek. Ezekhez nagy szakértelem sem kell. Egy életen át kísérheti a balesetet szenvedett embert az a pozitív élmény, hogy valaki egyszerűen vele maradt, nem menekült el. A maradás értékét nem lehet eléggé becsülni, és nem csak egészségügyi krízis esetén.
Az óvodás gyermek minden ismeretre, tudásra rendkívül fogékony. A segítői ösztön genetikusan kódolt, „gyári beállítás” náluk, nem kerül nagy nehézségbe a gyermeki figyelmet felkelteni a téma iránt. A három-hat éves gyermek játékának nagy része szerepjáték, így éli meg, tanulja, teszi sajátjává az őt körülvevő világ szabályait, lehetőségeit, és a segítségnyújtás játszva tanulása jól illeszkedik ebbe az életszakaszba.
Hat hét, kiszolgáltatva, járásképtelenül. Az ember társadalomban él, többek között azért is, mert csakis ez teszi lehetővé, hogy a sérült társ helyett hat hétig vadásszon, gyűjtögessen a közössége, és a hosszú gyógyulási idő alatt még meg is védjék őt. A sérült emberről való gondoskodás teszi az embert valóban emberré.
Ha óvodai elsősegélynyújtó tanfolyamról beszélünk, elsősorban valószínűleg az óvónők képzésére gondolunk. Pár éves csupán az az elképzelés, hogy érdemes az apróságokkal is foglalkozni elsősegélynyújtó alapgondolatokkal, tapasztalatnyújtási lehetőséggel. A segítségnyújtási attitűd kialakítása ebben az életkorban nem csak könnyű, de még boldoggá is teszi a gyermekeket. Azt az örömet tudja nyújtani az így megszerzett tudás, hogy van ráhatásuk az eseményekre, nincsenek kiszolgáltatva a véletlennek, a váratlannak. Hogy tudnak az eseményekre reagálni, van a fejükben forgatókönyv egy esetleges vészhelyzetre. Az óvodás gyermek persze nem szeret előadásokat hallgatni, számukra a színes, tapasztalatnyújtó, közvetlen tevékenységen keresztüli tanulás a leghatékonyabb.
Magyarországon volt ilyen próbálkozás, 2011-ben a Budaörsi Mákszem Óvodában, vagy 2016-ban a Kispesti Terka-Barka Óvodában is. A tapasztalatok szerint a kicsik meg tudták tanulni a horzsolások ellátását, vágás, orrvérzés kezelését, szerepjáték formájában kipróbálhatták az eltört végtag rögzítését, segélyhívás lebonyolítását, helyszín megadását, illetve a sérült megnyugtatását, és a mellette maradást is… Koszorú Kamilla, egy akkor még gimnazista lány dolgozta ki egy ötnapos óvodai helpertanfolyam tematikáját, melyben a fentiek mellett helyett kapott a célzott tematikájú beszélgetés, és a páros imitációs gyakorlatok. A páros gyakorlatok esetében az egyik fél a sérült, a másik a segítségnyújtó, így akár a segítségkérés is lehet a beszélgetés, a tanulás tárgya, hisz ez sem könnyű feladat, ezt is tanulnunk kell…
A tapasztalatok szerint a tanfolyam hatására a gyermeki empátia, segítőkészség fejlődik, a segítségnyújtási hajlandóság magabiztos háttértudással gyarapodik. A gyermekek hónapok múlva is emlékeznek a mentők számára, vagy arra, hogy ha társuk elesik a biciklivel, és mozdulatlanul fekszik, mi a tennivaló. A játék során az elsősegélyláda eszközeinek kiválasztásától odáig eljutottak, hogy az ájulást imitáló óvónőjüket együtt stabil oldalfekvésbe helyezték.
A játék tovább bővíthető drámapedagógiai kitekintéssel pl.: Mit tennél bele egy lelki elsősegélynyújtó dobozba? Meghallgatás, figyelem, mi legyen benne?, stb. Rajzolás, színezés szokta zárni a foglalkozást, ami már kicsit feldolgozás is.
Az ötven órás kötelező közmunkába, mely a középiskolák számára kötelező, érdemes lehet beépíteni az óvodai elsősegélynyújtó tanfolyamot, mely örömet okozna nemcsak az ovisoknak, de az őket tanító gimnazistáknak is. A korai segítségnyújtói lelkület egy életre be tud épülni a személyiségbe, így a törött combcsontok gyógyulását a jövő nemzedéke is garantálná.
Fotó: Janko Ferlic a pexels.com-on