Kutyával kitárult a világ

Családinet | 2013-05-07 09:57

Sokat álmodoztam arról, hogy milyen kutyám lesz. Most éjszakákon át róla álmodom - Varga Nóra főiskolai hallgatónak ilyen sokat jelent a vakvezető kutyája, Dani.

- Tudom, hogy szinte mindenki a kutya miatt jön oda hozzám, nem miattam - mondja Nóra vidáman mosolyogva; nézem őt és Danit, és közben nem szorul össze a torkom, nem akarok egyből tovább menni, pedig ez egy szomorú mondat, mégsem teper le a rossz hangulat, hanem megkérdezem, hogy megsimogathatom-e a kutyát.

Előttem áll egy 22 éves csinos főiskolás lány és kedvesen mosolyog, arról beszél, hogy milyen jó irányt vett az élete egy kutya érkezésével. Elsőre idegen gondolatnak tűnik, de azon veszem észre magam, hogy pár találkozás után már nem csak egy látássérült lányt látok magam előtt, helyébe lép ő maga, a hol csacsogó, máskor pontosan, árnyaltan fogalmazó Nóra. Korábban, amikor nem volt kutyája, miért kerülték őt az emberek? Azóta, hogy kutyája van, miért változott meg minden? Nem értettem. Azóta együtt sétáltunk az utcán, üldögéltünk a főiskola körüli parkban, tejeskávéztunk a büfében, és pár nap után nekem is leesett. A vak és a látó ember között a vakvezető kutya teremt kapcsolatot - csak nekem ezt eddig nem mondta el senki.

- Büszke vagyok a párosunkra. A rendezvényeken készült fotókra. A sok like a facebookon bizonyítja, hogy jók vagyunk együtt. Tereket nyitott az életemben Dani érkezése - Nóra szavaiból érezni, mennyire örül annak, hogy végre sokat beszélgethet. Tenni akar azért, hogy minél több látássérült ember átélhesse, ami vele történt. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola önkénteseként Danival részt vesz egy hosszú tavaszi ismeretterjesztő programban, melyben látó embereket szólítanak meg. Nóra elmondta, hogy az áprilisi nyitó rendezvényen közel ezer gyerek és felnőtt kipróbálhatta, milyen bekötött szemmel bízni a vakvezető kutyákban, tárgyakat felismerni szemkötőben és megtudhatta, mi az, amit feltétlenül tudni illik a vakvezető kutyával közlekedőkről. Az ismerkedés, a kutyák simogatása, az érdekes játékok közben a felnőttek távolabb kerülhetnek előítéleteiktől, félelmeiktől, míg a gyerekek a legfogékonyabb életszakaszukban szép élményeket gyűjthetnek. Mindenki őszintén ürült, hogy ezen a hűvös szombati napon a világ legokosabb kutyái között lehetett, voltak családok, melyek több órán át velük voltak.

Nóra hét közben sem tétlenkedik. A Budapesti Gazdasági Főiskolán szerzett marketing ismereteit hasznosítva igyekszik segíteni, hogy minél többen gondoljanak adó 1%-uk felajánlásakor a vakvezető kutyák képzésére: - A személyes kapcsolatfelvételben hiszek, abban bízom, hogy tavasszal több ezren kerülnek személyes kapcsolatba velünk. Jó érzés, hogy amit az iskolában tanultam, a gyakorlatban igazolódni látom a kampányunkban, és miközben az iskolai feladatokkal foglalkozom, azon töröm a fejem, hogyan érhetjük el a célunk, hogy minél több vakvezető kutya dolgozzon.

Rúzs és logisztika

Dani segíti abban, hogy végre nem egyedül, szótlanul tölti az idejét. - Ezeken a nyílt napokon, minden pillanatban együtt alakítjuk a vaksággal kapcsolatos elképzeléseket - mondja Nóra, aki most is körültekintően fogalmaz, nem azt mondja, hogy megváltoztatja az embereket vagy lerombolja az előítéleteket. Pár hónappal ezelőtt egyáltalán nem gondolta, hogy ennyi alkalma nyílik majd a beszélgetésre. - A főiskola kezdetén odamentem a többiekhez, persze nem tudtam kihez, aztán nem jöttek vissza hozzám, én meg nem tudtam, kit keressek. Talán a srácok nem csodálkoztak azon, hogy egy aliglátó lány egyedül van, ráadásul nagyon bátortalan, csendes voltam akkoriban - ez valóban így van, Nórában nincs semmi kihívó, nem használja a szépségét, amire a hozzá hasonló korú csinos lányok bátran építenek. Nóra sosem sminkelte magát, egy múlt heti interjú előtt a tévé sminkszobájában került először rúzs a szájára és púder az arcára, hosszú egyenes hajába pedig két pici hullámot sütöttek. Fura volt így látni, máshogy volt szép.

Nóra gyorsan tanul és szorgalmas, nemsokára elvégzi a Budapesti Gazdasági Főiskolát, de ezt a célját majdnem föladta egyszer. Felemésztette az energiáit, hogy nem bírta követni az órákat. Kérte a tanárokat, hogy segítsenek, mondják el, mit írnak a táblára, de kevesebben voltak azok, akik együttműködtek vele. Amikor már szinte lemondott a folytatásról, a matematika és a logisztika tanszék empatikus oktatói visszaadták a hitét, és most Dani mellett a logisztikáért lelkesedik legjobban a világon.