Nagyjából 4-5 éves korig a kétség szikrája sem merül fel. Ebben a korban kezdik el gyanítani, hogy a Mikulás meséjében valami nem kerek: felismerik, hogy az utcán látható sok-sok Mikulás nem lehet mind az igazi, hiszen nem egyformán néznek ki; feltűnik nekik az álszakáll és a jelmez alól kikandikáló farmernadrág; esetleg felismerik az óvodai ünnepségen a karbantartó Józsi bácsi hangját. Abban azonban még sokáig nem kételkednek, hogy a sok hamis Mikulás mellett létezik egy „igazi” is, aki december 6-án személyesen teszi az ablakukba az ajándékot.
Az óvodás világkép
Az óvodáskorú gyerekek fejében a fantázia keveredik a valósággal – véli Deliága Éva gyermekpszichológus. Ebben az életkorban minden különösebb nehézség nélkül hiszi el a gyerek a repülő rénszarvasszánnal közlekedő Mikulás és a karácsonyfa alá ajándékokat csempésző Kisjézus történetét.
Nagycsoportos óvodás korban már felmerülnek benne kérdések, de ezeket meg is válaszolja magának. A sok ál-Mikulásra biztosan azért van szükség, mert az igazi nem bírja egyedül a munkát. Valószínűleg van olyan speciális eszköze, amivel ki tudja kívülről nyitni az ablakot. Amikor repül, megáll az idő, így van ideje körbejárni az egész világot egyetlen éjszaka alatt.
Néhány szülőt gondolkodóba ejt, hogy míg hazánkban a Mikulás hagyományosan december 6-án érkezik, karácsonykor pedig a Jézuska hozza az ajándékot, a gyerek nem ezzel a felállással találkozik az angolszász eredetű mesékben, és attól tartanak, hogy ez a kettősség elbizonytalanítja őt. Az ettől való félelem alaptalan, csak a felnőtt észjárással dolgozható fel nehezen. A kisgyerek ennél sokkal nehezebb kérdésekben is képes figyelmen kívül hagyni az ellentmondásokat.
Kisiskolás kor: a kételyek időszaka
Mire a gyerek iskolába kerül, már jó eséllyel hallotta egy-egy „felvilágosult” csoporttársától vagy egy nagyobb gyerektől, hogy Mikulás, Jézuska nem létezik, de általában nem szeretné elhinni. A 7-11 éves időszak egyfajta kettős gondolkodással telik: a gyerek, ahogy idősödik, egyre inkább átlátja, hogy mindez csak mese, de hisz, mert hinni akar benne. Gyakori, hogy az év többi időszakában, ha gondol is rá, tudja az igazságot, karácsony közeledtével azonban visszavált kisgyerek üzemmódba, és újra teljes szívéből hinni kezd a mesében.
Mit válaszoljunk a gyereknek?
Nehéz dilemma előtt áll a szülő, amikor gyermeke rákérdez, hogy akkor valójában létezik-e a Mikulás és az ajándékhozó Kisjézus. Deliága Éva szerint a szülő jól teszi, ha ezt az időszakot arra használja ki, hogy a gyerek kérdéseit követve fokozatosan vezeti rá őt az igazságra. Elmesélheti neki Jézus születése és a háromkirályok történetét, beszélhet neki Szent Miklós legendájáról, és arról is, hogyan lett a pogány napfordulóból keresztény ünnep. Bevonhatja egyre jobban a karácsonyi készülődésbe: a sütés-főzésbe, a fa feldíszítésébe, és bátoríthatja, hogy ő is készüljön kis meglepetéssel a nagyszülők számára.
Ha vannak kisebb gyerekek – testvérek vagy unokatestvérek – a családban, nagyban tompítja az idősödő gyerek csalódását, ha megkérjük: a kicsik számára segítsen még fenntartani a mesét. Az így már-már felnőtt státuszba kerülő nagy gyerek büszke lesz rá, hogy be van avatva valamibe, ami a kicsik előtt még titok.
Ennek ellenére előfordulhat, hogy a visszavonhatatlan ráismerés könnyekkel fog járni. Talán még az is megesik, hogy a gyerek a szüleihez vágja, hogy végig hazudtak neki. Ne ijedjünk meg: nem a „hazugság” miatt szomorú. Érzi, hogy a Mikulás meséjének végleges elengedésével valójában a gyerekkora egy részének mondott örökre búcsút.
Kapcsolódó cikkeink:
- Mikor fedjük fel a gyerek előtt a Mikulás valóságát?
- Világok karácsonya: Ahány nép, annyi mikulás és karácsonyi édesség
- Mikulás vagy Télapó?
- Várjuk dalokkal a Mikulást!
Kép: JillWellington / pixabay
.jpg){kind=small}
