Váncsa István szakácskönyve: Ezeregy recept

Olvashatunk benne olyasmiről, mint hogy mi köze van a magyar lakodalmas birkának Belső-Ázsiához, a töltött káposztának Perzsiához; hogyan kapcsolódik össze a levesfőzés a hadművészettel; ki volt Prométheusz, és egészen pontosan mennyire cselekedett alkohol befolyása alatt akkor, amikor hazavitte a tüzet. Szó esik a könyvben a világegyetem létezését meghatározó fizikai állandók és a marhafarok különös, misztikus kapcsolatáról, a rákok víz alatti hetvenkedésének matematikai vonatkozásait leíró Rayleigh-Plesset típusú egyenletekről, a norvég kormány halfőzési szokásairól, a marsala történetéről és fajtáiról, a polip hátborzongatóan fejlett intelligenciájáról, de mindenekelőtt a konyhaművészet filozófiai, irodalmi, képzőművészeti és vallástörténeti hátteréről, meg arról is, hogy hogyan igyunk madeirát. Komoly, elmélyült gondolkodású ínyencekhez szól ez a különleges mű, amely szakácskönyvnek nélkülözhetetlen, olvasmánynak pedig roppant szórakoztató.

Ízelítőül egy tréfásabb és egy komolyabb az 1001 recept közül:

8. GUACAMOLE
Avokadóhús, finomra vágott zöld chili, fokhagyma, citromlé

Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokadó fogyasztásának technikája. Az avokadót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokadó maga, márpedig e célra alkalmas avokadó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekinthető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét - függetlenül annak származásától - érvényesülni hagyja.

A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, curry por, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokadót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokadóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortilla chips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is.

578. SVÁB ROSTÉLYOS
Rostélyos szeletek, marhacsontok, frissen őrölt bors, olaj, mustár, füstölt szalonna, vöröshagyma, finomra vágott friss zöldpetrezselyem, szardellafilék, ecetes uborka, kapribogyó, liszt, citrom, tejföl

A szeleteket kicsontozom, a csontból (további marhacsontokkal kiegészítve) levest főzök. A húst megszórom gorombára tört borssal, és azt a rostok közé kalapálom. Olajjal és kevés mustárral megkenem a szeleteket, egy napra beteszem a hűtőbe. Másnap, amennyire lehet, megtűzdelem vékony szalonnacsíkokkal, és olajon alaposan elősütöm. Kiveszem, a zsírjában hagymát dinsztelek, finomra vágott zöldpetrezselymet, néhány darabolt szardellát, julienne-re vágott ecetes uborkát, kapribogyót teszek hozzá, liszttel meghintem, felengedem húslevessel, puhára párolom benne a rostélyosokat. A végén reszelt citromhéjjal, citromlével ízesítem, tejfölt keverek bele.