A termésen kívül hasznos a málna levele is, olyan értékes aromát tartalmaz, amely gyógyteaként hatásos cukor- és vesebajra, gargarizálva torokgyulladásra. Összehúzó hatása miatt várandós anyáknak is adták nagyanyáink korában.
Málnateát ma is készíthetünk: az összeaprított málnalevelekből egy teáskanálnyit tegyünk egy csésze forró vízbe, amit forraljunk fel és hagyjuk összeérni tíz percig. Mézzel és barna cukorral édesítve nagyon finom.
A málna nem csak a mackók kedvenc csemegéje, a legenda szerint az Olümposzi istenek is szerették. „Vadszeder az Idáról”? Állítólag Kréta szigetén kezdték először termeszteni. Pontos származását nem ismerjük, viszont a középkorban kolostorkertekben már ültették és nemesítették, a reneszánsz idején pedig termelték a háztáji kertekben.
A málnacserje a rózsafélék családjába tartozik, több fajtája létezik, közkedvelt a piros. Hálás növény, mert az ültetés utáni évben már terem is, majd akár tíz évig onthatja gyümölcseit, ezután kell csak átültetni.
A Rubus idaeus, vagyis a málna ásványi anyagokban- magnézium, kalcium, foszfor, vas-, rostban gazdag apró gyümölcs, ám kalóriában szegény, így fogyókúra idején is nyugodtan csemegézhető. 10 gramm mindössze 38 kalóriát tartalmaz.
A nyári melegben kiváló hűsítő a málnafagylalt, amit könnyen és gyorsan megkreálhatunk: 30 dkg cukrot főzzünk fel 7,5 dl tejjel, majd hűtsük le. Közben 50 dkg málnát passzírozzunk át, egy evőkanálnyi citrom elvével ízesítsük. Keverjük össze a tejet és a málnát, töltsük tálkákba, és fagyasszuk le.
Igaz, hogy a szúrós ágak közül óvatosan kell leszedni a málna bogyót, hamar megromlik, nehéz tárolni törékenysége miatt, mégis megéri bíbelődni vele, mert csodás íze feledhetetlen. Fogyasszuk akár nyersen, akár szörpként, lekvárként, vagy joghurtba keverve, akár mézzel, vagy süteményekben, tápláló voltát megőrzi és jótékonyan hat egészségünkre.