Osztályfőnököm, Tóth Dénes a délvidéki Kishegyesen született. Elemi tanulmányait itt kezdte, Bácskossuthfalván és Csantavéren folytatta. Már kicsi korától érdekelte a rádiótechnika, és különös vonzalmat érzett az elektrotechnika iránt.
Harmadik elemista volt, amikor egy egyszerű kristályos vevőt sikerült üzembe hoznia.
Gimnáziumi tanulmányait Újvidéken, a természettudományi szakon végezte kitűnő eredménnyel. Érettségi munkáját ábrázoló mértanból készítette. 1970 – ben befejezte egyetemi tanulmányait, majd két évre rá diplomát szerzett. A katonaságban radartechnikával foglalkozott. Diplomamunkáját a félvezetők fizikájából és a félvezető alkatrészek (elemek) oszcilloszkópos vizsgálatára kifejlesztett készülékből készítette. Szűkebb szakmája ipari elektronika automatizációval. 1970-ben állt munkába, tanárhiány okán. Ekkor szerbhorvát és magyar nyelven is tanított.
1973. szeptemberében a mostani szabadkai Műszaki Középiskola elődjébe kerül (Vajdaság legnagyobb szakiskolájába). Ma is ebben az iskolában tanít.
Tóth Dénes Tanár úr nagy híve az elméleti és gyakorlati munka összekapcsolásának és szívügye a környezetvédelem. Felesége, Terézia, fizika szakos tanárnő a palicsi általános iskolában, aki elmondása szerint, minden tevékenységének komoly támasza.
Pályafutása során igen sokat foglalkozott szakkörökkel, különösen az elektrotechnika és környezetvédelem terén. Bevallása szerint eddig négyezer „nem elszámolt” órája van. Mindezt a tehetséges tanítványok kedvéért teszi, akik megérdemlik hogy továbbképezzék őket. A tanulók tisztelete a tanáruk iránt, és a győzelem egy komoly verseny után pénzben nem mérhető elismerés.
Legnagyobb eredményeit alkalmazott elektrotechnikából érte el. Mentora volt Tarr Csabának, aki elektronikából 1981-ben első helyezést ért el országos szinten (akkori Jugoszláviában) egy teljes diszkó – berendezéssel.
A Tanár úr foglalkozik napkollektorokkal is, már 1980. óta üzemelteti őket otthonában.
Osztályunknak Elektrotechnika I-et, II-t, Fizika I-et, II-t, és Elektronikai méréseket adott elő. Ahogy elkezdett tanítani, arra törekedett, hogy beavasson minket a szakma rejtelmeibe, hogy megszerettesse velünk a kísérleti fizikát és elektrotechnikát (a Tanár úrnak ez az egyik kedvenc területe).
Első osztályban a pótóráinknak köszönhetően már kétszáz önálló munkánk volt, amit a Tanár úr mentorált. Ez a szám azóta csak növekedett. A konstrukciókkal eddig három kiállításon vettünk részt, amiken elsők lettünk.
A „Tesla - év” idején, Nikola Tesla születésének 150. évfordulója alkalmából a Tanár úr jóvoltából igen sokat megtudtunk Tesla készülékeiről és azoknak működéséről. Időnket nem sajnálva bejelentkeztünk több Tesla versenyre. A munkánknak meg lett az eredménye: mindenhol nyertünk, ahova bejelentkeztünk. Az előző harmadik helyezést még hat első és második helyezés követte, vagyis osztályunk hét komoly elismerést kapott egy év leforgása alatt! A Tanár úr szavaival élve egész életében ezt a pillanatot várta, soha ennyi díjat még nem söpört be. Az újvidéki díjaink mellett (2 arany és 1 ezüst) nagyon büszkék vagyunk a belgrádi második helyezésünkre. Erről a versenyről azt kell tudni, hogy nemzetközi pályázat volt, ahol öt kategóriában nyolcszázkilencven munka közül mi lettünk a másodikak (első helyet nem osztottak ki – a dolgozatunk szerb nyelven iródott, és leginkább felnőttek, tanárok vettek részt a versenyben)!
A jubiláris 10.konstrukciós kiállításra a Tanár úr 10 diákot vitt Budapestre a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba, ahol bizonyítottak – konstruálásban nyerők voltak. Idén az újvidéki kiállításon is háromszoros győzelmet arattunk. A Tanár úr 2007. december 14-én a többi között megkapta Vajdaság talán legnagyobb, legmegtisztelőbb elismerését a hazai és külföldi versenyeken elért kimagasló eredményeiért.
Tanulási átlagunkat tekintve is a hatvan osztály közül már negyedik éve az elsők között vagyunk, amit Tóth Dénes Tanár úrnak köszönhetünk.
Osztályfőnökünk mindig velünk van, épp ott és éppen akkor, amikor szükségünk van rá. Ő több mint osztályfőnök – ő egy olyan ember, aki szem előtt tartja a jövő nemzedékeinek sorsát.
Sajnos, lassan véget ér ez a mozgalmas időszak, elérkezett a negyedik év – a befejezés éve.
Osztályfőnökömet idézem:
“Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk, vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is.” (George Matthew Adams)
Műszaki Középiskola Szabadka
.jpg){kind=small}
