Kölcsönök felvételéről...

Újabb - igen tekintélyes - szakértők most már azt jelezték, hogy idén ősszel újabb elbocsátási hullám lesz világszerte, és a fellendülést csak 2011-re teszik.
Akkor is hosszú évekig csak nagyon lassú, évi 1-2%-os növekedést jósolnak.
A tőzsdén is azt tartják, hogy csak a harmadik nagy zuhanási hullám után fog elkezdődni az igazi fellendülés, és az még nem következett be.

Sokfelől hallom ugyanakkor, hogy hasznos is volt ez a válság: az embereket az őrült fogyasztási hintából kicsit kiszállította, felértékelte az emberi kapcsolatokat, a családot, stb.
Az országot külön kijózanította, hogy talán van valami nemzeti, specifikus oka is annak, hogy 20 éven belül másodszor állunk az államcsőd szélén.
A magyar lakosság azonban még a múlt év karácsonyán, a válság kellős közepén is hihetetlen mértékben vásárolt - hitelre.

Mi, magyarok, valóban mindig is tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ért, sőt, még a kölcsön takaróknál is tovább. Ellentétben a németekkel, svájciakkal, spórolós hollandokkal, angolokkal, skandinávokkal, és még sorolhatnám.
És most ők is bajban vannak.
Ebből minket a németek baja érint leginkább, mert a mi gazdaságunk nagyban függ az ő piacaiktól, megrendeléseiktől, beruházásaiktól. A válság pedig olyan iparágakat sújtott leginkább, mint  a járműipar, gépipar, ami a német gazdaság gerincét adja. Ez nekünk külön rizikófaktor.

Ezeket tudva, felmerül a kérdés: mikor, hogyan, mennyi időre szabad manapság kölcsönt felvenni? Szabad-e felvenni egyáltalán?

Bizony, nagyon meggondolandó, amikor a bedőlt lakáshitelek száma tavaly óta a duplájára nőtt, és a visszavett autók is több tíz ezerre rúgnak. Árverezik az ingatlanokat, bár még ebben kevés a banki gyakorlat, de a 30-as évek végrehajtóinak emléke egy-egy filmből, regényből sokaknak feldereng.

Mindegy, hogy a leépítéstől félő alkalmazottak, vagy a magas EUR-tól, inflációtól, kiszámíthatatlan piaci folyamatoktól félő vállalkozók vagyunk.

A személyes véleményem, hogy csak nagyon indokolt esetben, és akkor is meggondoltan, átgondoltan, megfontoltan vegyünk fel kölcsönt. Az előre menekülés taktikája ugyanis ebben a helyzetben kockázatos lehet.

Ha van gazdag rokon, aki vészhelyzetben nem csak tudna, de hajlandó is kisegíteni, vagy vannak a családban zaciba csapható arany ékszerek, más mozdítható regáliák, akkor jobb a helyzet.
De mindig legyen egy vész forgatókönyv arra az esetre, ha a rendszeres havi bevétel, jövedelem bármilyen okból megcsappan, vagy kiesik 2-3 hónapra.

A törlesztő részlet nagyságát is ennek függvényében kell bevállalni. Pl. betegség, baleset, munkaidő csökkentés, munkahely elvesztése, fontos üzleti partner elvesztése, stb. bármikor bekövetkezhet. Az összes kiadásunk után maradjon még 10% az előre nem látható helyzetekre, ne feszítsük ki a családi költségvetést a határokig!

Egyáltalán mire vegyünk fel kölcsönt?
Lakni kell valahol, de ha családon belül másképpen is megoldható, most 1-2 évig vegyük igénybe a családi segítséget. (olcsón megoldható lakásleválasztás, vagy bővítés, szeparált össze költözés) még ha bizonyos kompromisszumokkal jár is.

A lakhatáson kívül azonban úgy gondolom, most semmilyen más céllal nem túl okos ötlet kölcsönt fölvenni.  Beleértve az autót is.  Nem biztos, hogy megéri egy hatalmas kölcsönt, és egyéb költséget a nyakunkba venni csak azért, hogy napi 1 órával kevesebbet utazzunk. (Uram bocsá’, netán többet!)
De főleg igaz ez az egyéb, kisebb fogyasztási cikkekre mint pl. tv, mosogatógép, stb. Az áruvásárlási hitelről tudjuk, hogy ott a legmagasabb a THM.

Sokkal kisebb a kockázat, ha előre takarékoskodunk (most kivételesen jó kamatot fizetnek a bankok a betétekre,) és ha összeraktuk a vágyott dolog árát, akkor saját pénzből vesszük meg. Így a kölcsön kamataitól is megmenekülünk.
A türelem manapság elfeledett erény a „még többet! .. és „most rögtön” reklámok agymosásában. Ennek a módját tanítom a tréningjeimen is.

Ha olyan nagy összegről van szó, hogy az évekig tartó takarékoskodást kívánna, vizsgáljuk felül: vajon nem túlzottak-e az igényeink a lehetőségeinkhez képest?

Egyre inkább úgy tűnik, azok a sikeres emberek, akik felelősséget vállalnak a sorsukért, pl. a vásárlási döntéseikért, az életvitelükért is.

Sikeres pénzgazdálkodást kívánok!