Mit érdemes tudni az inflációkövető díjkorrekcióról?

Tavaly és idén egyre több előfizető találkozhatott azzal, hogy a korábban éveken át változatlan – vagy akár csökkenő – telefon-, internet- és kábeltévé díjak emelkedni kezdtek. Ennek nyomán jogosan merül fel a kérdés: mikor és milyen feltételekkel szabad a szolgáltatóknak a díjaikat megemelniük? Mi a helyzet a határozott idejű, más néven hűségszerződésekkel? És mit érdemes tudni az elmúlt évben ismét felbukkant automatikus inflációkövető díjkorrekcióról?

A legfontosabb tisztázni, hogy a telekommunikációs szolgáltatók az áraikat szabadon határozhatják meg, továbbá a törvény (az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény – Eht.) arra is lehetőséget biztosít számukra, hogy előfizetői szerződéseiket egyoldalúan módosítsák. Ez vonatkozik a díjakra is, tehát a már megkötött szerződések esetében is bármikor, szabadon emelhetnek a díjakon. Így van ez a határozott idejű szerződéseknél is, tehát a „hűségidő” vállalásával az előfizetők nem tudják a szerződéskötéskor érvényes díjakat „rögzíteni” a szerződés időtartamára; az ilyen szerződések előnye abban állhat, hogy a szolgáltató a határozatlan idejű szerződésekhez képest valamilyen kedvezményt nyújt.

A szerződésmódosítást meg kell különböztetni attól az esettől, amikor a szerződés eleve úgy szól, hogy a díjak egy bizonyos időponttól kezdve változnak majd. Ilyen eset például, amikor szerződéskötéskor a szolgáltató az első néhány hónapot kedvezményes áron adja, majd annak elteltével a havidíj emelkedik. Hasonló a helyzet akkor is, ha a szerződésben már szereplő valamilyen más, egyértelmű, világos feltétel szerint, automatikusan változnak a díjak. Ha a szolgáltató a szerződésmódosítás során betartotta a vonatkozó szabályokat, és a bevezetett feltétel pontosan tartalmazza, hogy hogyan fog történni a díjak változása, akkor ez a szolgáltatói lépés nem jogszerűtlen. Fontos azt leszögezni, hogy ezek a díjváltozások, amikor ténylegesen megtörténnek, már nem minősülnek szerződésmódosításnak. Ilyenkor a határozott idejű szerződéssel rendelkező előfizetők a megváltozott díjat tartalmazó számlák megérkezésekor már nem mondhatják fel szerződéseiket további jogkövetkezmények nélkül a magasabb díjra hivatkozva.

2022-ben több nagy elektronikus hírközlési szolgáltató olyan szerződési feltételt épített be az Általános Szerződési Feltételeibe (ÁSZF) (vagy frissítette korábbi hasonló feltételeit), amely alapján a díjak a jövőben az infláció alakulását követve fognak változni, tehát az infláció mértéke határozza majd meg a díjak emelkedését vagy adott esetben csökkenését. A leggyakoribb megoldás, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves átlagos fogyasztói árindex mértékével korrigálják automatikusan, évente egyszer az előfizetési díjakat. Ez a szerződési feltétel az ÁSZF-ek hatályba lépése után minden új előfizető számára már eleve az előfizetői szerződés részét képezi, a már megkötött előfizetői szerződésekre pedig az inflációkövetést intézményesítő ÁSZF-módosítástól alkalmazandó.

A szolgáltató által alkalmazott díjkorrekció akkor jogszerűtlen, ha az nem kellően objektív, mértéke és időpontja nem látható előre, vagyis a szolgáltató saját belátására, üzleti döntésére bízza, hogy korrigál-e díjakat, azt mikor teszi, valamint milyen mértékben. Ebben az esetben minden ténylegesen végrehajtott díjmódosítás külön-külön egyoldalú szerződésmódosításnak minősül, és az előfizetők számára a felmondási jogot biztosítani kell.

A jelenség nem újkeletű

Már a 2000-es évek elején is alkalmaztak a szolgáltatók inflációkövetést célzó rendelkezéseket ÁSZF-jeikben. Céljuk akkor is ugyanaz volt, mint most: a szolgáltatók árképzése anélkül követhesse az inflációt, hogy a szolgáltatónak az előfizetőivel egyenként kellene szerződést módosítani – akár több millió szerződést érintően. A korábbi évek alacsony inflációs értékei miatt e rendelkezések kikerültek az ÁSZF-ekből, vagy alkalmazásuk háttérbe szorult. Az előfizetők is azt szokták meg, hogy a díjak általában a szerződéskötés után nem változtak. Korábban csak arra volt érdemes figyelni, hogy a lejáró határozott idejű szerződést az előfizetők még időben hosszabbítsák meg, hogy ilyen módon profitálhassanak a szolgáltatók aktuális ajánlataiból. Ez azonban a tavalyi évvel megváltozott, és a hasonló feltételek megjelenése idén is várhatóan folytatódik majd.

Mit tehet az előfizető?

Egyoldalú szerződésmódosításkor főszabály szerint a szolgáltatóknak biztosítaniuk kell az érintett előfizetőknek a lehetőséget, hogy a szerződés módosításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 45 napon belül hátrányos jogkövetkezmények nélkül szabadulhassanak előfizetői jogviszonyukból – azonnali hatállyal felmondhassák előfizetői szerződéseiket akkor is, ha a szerződés határozott időre szól, és ez az idő még nem telt el. Egészen addig, amíg a szolgáltatók a szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezéseket betartják – időben értesítik arról előfizetőiket, tájékoztatják az őket megillető jogokról és biztosítják számukra az azonnali hatályú felmondás jogát –, az egyoldalú szerződésmódosítás nem jogszerűtlen. Ez vonatkozik az inflációkövető díjmódosítást bevezető ÁSZF-módosításra is.

Az előfizetők számára ezért a három legfontosabb jótanács:

• Folyamatosan kísérjék figyelemmel a szolgáltatójuk értesítéseit az egyoldalú szerződésmódosításokról. Ezek gyakran a számla végén szerepelnek, vagy külön küld róluk a szolgáltató értesítést.
• Amennyiben valamilyen módosítással nem értenek egyet, nézzék meg a szolgáltatók ajánlatait és nyugodtan éljenek a felmondási jogukkal, valamint a számhordozás jól működő lehetőségével.
• Érdemes figyelni arra is, hogy ha nem kívánjuk felmondani a szerződést, és a díjat csoportos beszedési megbízással fizetjük, akkor ellenőrizzük a banknál a beállított limitet, hogy a megemelt díjat is le tudja vonni a szolgáltató. Ha ezt elmulasztjuk és a levonás sikertelen lesz, akkor a szolgáltató ugyanúgy fog eljárni, mintha a számlát az előfizető egyáltalán nem fizette volna be.

Nyitókép: depositphotos