Segítség, Kismama Lettem! - 3. rész

Mindenki kötelességének érzi minden alkalommal megkérdezni tőled, hogy hogy vagy, tudod-e már, hogy fiú-e vagy lány, hányadik hónapban is vagy tulajdonképpen és mikorra is várod pontosan a babát. Felkészülhetsz arra is, hogy amikor már láthatóvá válik várandósságod, vadidegen emberek is felteszik majd ugyanezeket a kérdéseket, és mindenképpen el akarják majd mesélni, hogy velük hogyan volt. Naponta többször is meghallgathatod, hogy neked holtbiztos, hogy fiad lesz, mert hegyes a hasad (vagy lányod, mert gömbölyű), hisz így volt ez az unokatestvér, nagynéni, barátnők stb. esetében is.

A munkatársaid különösen nagyon érdeklődők lesznek, időről időre be kell majd mutatnod nekik a hasad méretét (miközben ők ámuldoznak, hogy milyen kicsi még, vagy éppen milyen nagy), és elhalmoznak gyümölcsökkel, amit udvariasan megköszönsz nekik, bár már a  narancs látványától is undorodsz, a feketeribizlitől pedig a múltkor is elviselhetetlen hascsikarást kaptál.

Visszatérve a terhesség kellemetlenségeihez, készülj fel rá, hogy az elkövetkezendő hónapokban elképesztő mennyiségű vizsgálaton kell majd keresztülmenned: döfködnek, nyomkodnak, ide-oda küldözgetnek, és - hacsak nem tartozol azon kevés szerencsések közé, akik megengedhetik maguknak, hogy magánklinikára járjanak - rengeteget kell majd várakoznod. Úgyhogy jól teszed, ha már az elején beszerzel magadnak néhány izgalmas (és könnyen hordozható) olvasmányt erre az időre. (Bevallom, hogy engem néha kifejezetten megnyugtatott ez a "mértéktelen törődés" - legalábbis minden alkalommal kellemes biztonságérzettel töltött el, hogy kiderült: a babával és velem minden rendben van.). A nőgyógyász már az első látogatásnál el fog küldeni vér- és vizeletvizsgálatra és EKG-ra, és tanácsolja, hogy a leletekkel keresd fel háziorvosod, illetve a lakhelyedhez tartozó védőnőt. A vérvétel - bár elvileg nem tart sokáig - a rengeteg várakozó, meg a sorbanállás miatt eléggé igénybe vehet téged (ne reménykedj, hogy mint várandós kismamát soron kívül behívnak) Főleg, ha még ájulós is vagy, tekintve, hogy egyből 3 fiola vért csapolnak le tőled - külön a teljes vérképre, a vércsoport meghatározásra, és végül az ú.n. Wasserman vizsgálatra. Az  EKG-ra általában nem kell sokat várakozni (és egyáltalán nem is kellemetlen), ellentétben a háziorvosi vizsgálattal, ami - az állandó tömeg miatt - néha több órányi kényszerű ücsörgést jelent a sok beteg ember között, miközben izgulhatsz, hogy vajon nem kapsz-e el tőlük valami fertőző nyavalyát, ami veszélyes lehet  a kisbabádra. Pedig az egész vizsgálat 10 percnél nem tart tovább (kivéve, ha bőbeszédű a háziorvosod): megnézik a leleteidet, kifaggatnak, hogy van-e örökletes  betegség a családban, aztán egy kis hasnyomkodás, majd kapsz egy igazolást a terhességedről, és már mehetsz is. Ezután kell elmenni a védőnőhöz (legjobb, ha az eddig összegyűlt összes leletedet magaddal viszed), aki kitölt számodra egy terhesgondozási könyvet, amit ezentúl mindig magadnál kell tartanod. (Legokosabb, ha mindjárt nyitsz egy külön kis mappát a terhességgel kapcsolatos leendő iratgyűjteményedhez, különben megzavarodsz majd az állandó keresgéléstől.) Ezt követően a védőnő megméri a súlyodat meg a vérnyomásodat, és ellát hasznos tanácsokkal, te pedig megrohamozhatod őt minden felmerülő kérdéseddel (a kérdéseket jobb, ha előre összeírod, különben a felét fixen elfelejted).
A védőnőt ezentúl minden hónapban fel kell majd keresned egészen a szülésig, a szülést követően pedig ő fog majd hozzád eljárni, és segíteni a kisbabád gondozásának kérdéseiben.

Ha mindezen túl vagy, fellélegezhetsz végre egy kicsit, és elkezdhetsz gondolkozni azon, hogy hol és kinél szeretnél szülni. Nehéz kérdés, mert a legszimpatikusabb szülész többnyire nem abban a kórházban dolgozik, ahol a leginkább szeretnél szülni. Célszerűbb először az orvost kiválasztani, ő aztán majd úgyis elmondja, mire van lehetőség az adott kórházban. A választásban segíthet a védőnő vagy akár egy-egy újságcikk, de a legbiztosabb, ha a környezetedben fellelhető kismamák tapasztalatai alapján döntesz. (Életed párjára ne számíts ebben a kérdésben: a legtöbb, amire egy férfi ez esetben képes az, hogy - ha unott képpel is, de - hajlandó végighallgatni vívódásodat.) Mielőtt elszánod magad, hogy felkeress egy ígéretesnek mutatkozó szülészorvost, vedd számba, hogy hogyan szeretnél szülni: alternatív módon, vagy hagyományosan. Az alternatív módszer a természetes szülést dicsőíti, és azzal kecsegtet, hogy otthonos körülmények között hozhatod világra gyermeked (a partnereddel együtt, berendezett szobában, olyan testhelyzetben, ami neked kényelmes; szólhat a kedvenc zenéd, és még kádban is üldögélhetsz vajúdás közben, ha éppen arra van kedved), viszont nem kapsz fájdalomcsillapítást, és ha bármi komplikáció adódik, le kell mondanod erről a lehetőségről. Ha a hagyományos módszert választod, akkor a jó öreg kórházi hangulatban szülhetsz, de kipróbálhatod az epidurális (gerinctáji) érzéstelenítést, ami ágyhoz köt ugyan, de állítólag jelentősen enyhíti a vajúdás kínjait. (Én az alternatív szülést választottam, mígnem a vajúdás utolsó 3 órájában kétségbeesetten próbáltam meggyőzni - persze hiába - minden arra járó nővért és orvost, hogy esetemben mégiscsak az epidurális érzéstelenítést kéne haladéktalanul alkalmazni.) Az orvosválasztást ne halogasd tovább a 4. terhességi hónapnál, mert ezután a szülészek már igen ferde szemmel néznek majd rád, és az se biztos, hogy egyáltalán elvállalnak. Egyébként az, hogy tájékozódásképpen felkeresel egy szülészt, nem jelenti azt, hogy őt is kell választanod. Faggasd ki nyugodtan, aztán ha dűlőre jutottál - akár egy héttel a látogatás után - közöld vele a döntésedet. Egyúttal elkezdheted partnered puhítását, hogy végül elérhesd, hogy melletted legyen a szülés idegpróbáló óráiban (rengeteget segít!).

Mire idáig eljutsz, már valószínűleg túl vagy a legrázósabb első időszakon, a hányinger is ritkábban gyötör (ha mégis, akkor vegyél be két szem - recept nélkül kapható - B6 vitamint ébredéskor), s bár a hasad még nem számottevő, de igazán megnyugtató, hogy egy-egy kiadós evés után már nem kell szégyenkezned kedvesed előtt a megnövekedett méreteid miatt. Sőt, még büszke is lehetsz rá. A terhesség egyben kiváló indok arra is, hogy végre bármilyen finomságot megvehess magadnak, ami után eddig nyálcsorogva epekedtél. Végülis mindezt kizárólag a baba jólétéért teszed. (Azért nem árt ügyelni arra, hogy a terhesség okán engedélyezett 15 kilós hízást ne mindjárt az első 4 hónapban szedd fel magadra, mert szülés után aztán majd szenvedhetsz a fogyókúrával.)

Az ifjú várandós anyák ebben az időszakban öltözködés szempontjából két csoportra oszthatók: az egyik az anyaságára büszke, ezért máris kismamaruhákat hord, míg a másik arra, hogy még rámennek a régi ruhái, ezért a - viszonylagos - karcsúságát próbálja hangsúlyozni. (Meglepő módon a középút képviselőivel elenyésző számban lehet csak találkozni.)
A kismama-melltartó beszerzése mostanra már mindenképpen időszerű, ha  nem akarsz szülés után ronda lógó melleket. Amennyiben eddig kevesellted kebled domborulatát, most örülhetsz, mert hónapról hónapra nőnek a halmok. Ez a változás valószínűleg kedvesednek sem lesz ellenére, mindaddig, amíg az egyik este meg nem jelenik a hálóinged elején két aprócska folt. Ne ijedj meg, ez csak az előtej (a szervezeted előkészül a kisbaba fogadására), és csak annyit jelent, hogy ezentúl melltartóbetétet kell hordanod az ilyesfajta foltok megelőzésére.
Sajnálatos módon a férfiak nagy része undorodik az anyatej mindenféle megnyilvánulásától, nem is beszélve a gömbölyödő pocak látványáról, amely egyenesen letaglózza szexuális vágyaikat. Nem így a kisebbik csoport esetében, melynek képviselője ellenállhatatlanul vonzónak találja a kismamákat, együtt izgul velük a kisbabáról készült ultrahang képet silabizálva, ráadásul kedves és megértő - de sajnos éppen nem a te férjed.

Szóval amikor kezdenéd már egészen tűrhetően érezni magad, jönnek az újabb kínzások: ezúttal - a 16. terhességi héten - az AFP vérvizsgálat következik (ezzel magzatod esetleges velőcső rendellenességét tudják kiszűrni), és akár máris sor kerülhet a terheléses vércukor tesztre, aminek során egy bögre tömény cukoroldat éhgyomorra történő felhörpintése után félóránként - összesen ötször - vesznek tőled vért.
(Ha szerencséd van megengedik, hogy lefeküdj, még mielőtt öklendezésed likvid eredményt produkál.) Néha segít, ha viszel magaddal egy kis citromot, meg egy nyalás sót az édesség ellensúlyozására. Ha igazán mázlista vagy, akkor a vércukor tesztnek csak a szolidabb változatára fognak elküldeni, amikoris csak két "csapolásra" kerül sor: egy éhgyomorra, a másik meg egy tej plusz zsömle bekebelezése után.) Ha mindezt túlélted, akkor a további vizsgálatok a szülésig már meg se fognak kottyanni neked. Ilyenkor szoktak újabb ultrahang felvételt is csinálni, ami egyenesen felüdülés az eddigi borzalmak után; óriási élmény: már teljesen ember formája van a babának, és a képernyőn láthatod, ahogy mozog vagy szopja az ujját. Ha kéred, és hozol kazettát, sok kórházban videófelvételt is készítenek neked a vizsgálatról - bár kicsit sokba kerül, de csodálatos emlék marad.

Ha eddig halogattad, most már igazán ideje elkezdeni a terhestornát. Ha  dolgozol, akkor nehéz lesz megoldani, hogy kórházak által szervezett speciális terhestorna órákra járj, mivel ezek általában nem igazodnak a munkaidőhöz; a főnököd meg valószínűleg nem fog túlzottan örülni - terhesség ide vagy oda - ha a gyakori vizsgálatokon túl még heti kétszer terhestornára is elkéredzkedsz. Sebaj, tornázni otthon is lehet - feltéve, ha van benned némi akaraterő, hogy heti 3-4-szer 20 percet rászánj (többször kevés jobb, mint egyszer sok). A legtöbb terheskönyv bemutat néhány gyakorlatot. A legfontosabb - és legutálatosabb - a gáttorna (össze kell szorítani, aztán elernyeszteni a hüvely-végbélnyílás tájékát), ami a méhsüllyedést és a vizeletcsöpögést akadályozza meg. Igaz, hogy bárhol és bármikor 5-10 perc alatt meg lehet csinálni, de ha betartod a könyvek által ajánlott mennyiséget, akkor mást se fogsz csinálni egész nap. Különben is igen könnyű megfeledkezni róla, egészen addig, amíg egyszer tüsszentés vagy köhögés közben be nem csöppen egy kis vizelet. Akkor ismét teljes gőzzel beleveted magad a gyakorlatokba, amik aztán lassan újfent a feledés homályába merülnek a következő malőrig. Azért ne erőltesd túl magad: a szülés után úgyis kezdheted elölről az egészet. A légzőgyakorlatokkal meg aztán igazán nem érdemes vesződnöd: a vajúdás és szülés közben garantáltan nem fog eszedbe jutni egy sem. Okosabb, ha a partnered tanítod meg rá, ő majd emlékeztet téged a helyes légzésre a szülés alatt.

Lassan elkezdheted használni a tapasztaltabb barátnőid által ajánlott terheskrémeket is (sajnos egyik sem mondható olcsónak): ha ezzel kened naponta a melled, hasad, feneked és csípőd tájékát, elvileg megelőzi a bőröd megnyúlása miatt keletkező csúnya lilás repedések, ún. striák megjelenését. Ha pedig mégsem, legalább nyugodt lehet a lelkiismereted, hogy te minden tőled telhetőt megtettél.

Jó, ha már most ellenőrzöd, hogy nem kezdődik-e a lábadon visszeresedés: ha igen, akkor sürgősen szerezz be visszérkrémet (bármelyik drogériában kapható) és esetleg visszérharisnyát is, és tedd félre kecses magassarkú cipellőidet, mert eljött a slampos, lapossarkú magasszárú kismamacipők ideje. Hogy tramplinak érzed magad? Ugyan már! Természet anyánk gondoskodik róla, hogy a szervezetedben felhalmozódó prolaktinnak köszönhetően mindvégig megmaradjon benned a nőiesség érzetének édes  illúziója.

Segítség, Kismama Lettem! - 1. rész
Segítség, Kismama Lettem! - 2. rész
Segítség, Kismama Lettem! - 4. rész
Segítség, Kismama Lettem! - 5. rész - Segítség, Szülök!

Fotó: phaendin/FreeDigitalPhotos.net