Hogy ne egy fehér borítéknak érezd magad!

Évről évre rendszeresen jártam hozzá, de valamiért nem volt szimpatikus számomra. Lehet, mert nő volt és én ahhoz a „táborhoz” tartozom, aki nem szereti, ha nő nyúl hozzá. Az is lehet, hogy azért, mert anyukám orvosa volt - valami kamasz lázadásféle nem szeretem érzés - nem tudom...

Ettől eltekintve évekig jártam hozzá, emlékezett rám és mindig alaposan megvizsgált. Aztán egy barátnőm orvosához kerültem, akihez szintén évekig jártam. Még a felújítások előtti, majd a szép nagy új rendelőjébe is. Nem tetszett, hogy az új rendelőhöz titkárnő is járt. Azonban rendre felkerestem. A harmadik találkozásnál már ismerősként fogott velem kezet és barátságosan beszélgettünk. Láttuk, ahogy a kismamákkal beszél és láttuk, ahogy a gyerekekkel. Férjem számára megnyerő volt, pedig még eszünkbe sem volt a családalapítás, épp, hogy bimbózott szerelmünk.

Húgom is ehhez az orvoshoz járt. Az ominózus napon, amikor megjelent a két csík, természetesen sehol nem találtam a telefonszámát. Testvérem Németországban élt, nem tudtam hirtelen utolérni. Barátnőmet hívtam (akivel akkor már évek óta nem is beszéltem). Mondta, hogy őt félrekezelte, majd egy ismerősének a babája szülés közben meghalt és nagyon barátságtalanul kezelte a tragédiát. Úgy megharagudott rá, hogy kidobta a telefonszámát.

Ültem tanácstalanul irodámban: oké, de úgy tűnik, babát várok, kell nekem egy orvos azonnal, aki ebben megerősít. Akkor hozzám fordult kollegám - mellesleg egy férfi – ő ajánlotta anyukája nőgyógyászát.

Elmentem hozzá, beléptem az ajtón, egyből éreztem: na, ez az én emberem. Azóta két és fél gyerekem született nála (a harmadik életmentő műtétére már nem ért be). Hat év alatt, három babámmal hozzá jártam terhes gondozásra és a köztes „kötelező” rendes évi rákszűrésekre is.

Számomra, ahogy fontos, hogy ki a fogorvosom, a fodrászom vagy a kozmetikusom, és az állatorvosunk, az is végtelenül fontos, hogy ki a nőgyógyászom. Családunk tagjává avanzsált szülészorvosommal a találkozás sors- és rajtaütésszerű volt. Úgy mentem hozzá, mindegy, hogy ki, de állapítsa meg, hogy babát várok, majd ráérek keresgélni. Azonban a kézfogásából tudtam, nem kell tovább mennem.

Biztos vagyok benne, hogy nem ok nélkül történnek úgy dolgok, ahogy történnek. Biztos vagyok benne, az én esetem szerencse kérdése is volt. Szerencsés vagyok, hogy életem legnagyobb és legcsodálatosabb eseményére a sors ehhez az orvoshoz irányított.

De nem mindenki ilyen mázlista! Ezt megelőzendő ne várj nőgyógyászod, szülészed kiválasztásával az első pozitív teszt megjelenéséig. Ha még nincs babád, még csak nem is tervezed, magadnak teszel jót, ha évente legalább egyszer elmész a nőgyógyászhoz is. A rendszeres nőgyógyászati kontroll is váljon úgy életed részévé, mint a fodrász vagy a kozmetikus.

Ha még nem tervezed a babát évekig, most van esélyed megtalálni azt az orvost, akivel át fogod élni a csodát, nem fog csalódást okozni és bízni fogsz benne! Ha jársz rendszeres nőgyógyászati kontrollokra, megelőzhetsz minden félreértést. Van időd neked is, neki is, hogy megismerjétek egymást.

De ehhez Te is kellesz - szülész nőgyógyászt bárhol lehet találni: magánrendelésen, rendelőintézetekben és kórházakban (az utóbbi kettőben a TB finanszírozza a vizsgálatot). Ők nem tudják, hogy pont neked szükséged van rájuk, de rendelkezésre állnak! Élj a lehetőséggel, válogass, hogy ne egy fehér borítéknak érezd magad a babavárás során.