Szia! Hát tényleg sajnálom, nem gondoltam volna, hogy ilyen oldala is van.. De a lényeg, hogy jelenleg jól vagytok, kívánom hogy ez így is maradjon.

Sziasztok!Igen!Egyébként, szimpatikus volt, ezért is őt kértük meg, hogy ha lehet,ő végezze a műtétet.Csak miután kiderűlt hogy baj van a picivel, mintha nem is ő lett volna.De ezt már nem is ragozom tovább, a lényeg túl éltük, jelenleg jól vagyunk,és csak ez számít!!Pusza:Zsu

Ezek szerint Te is nála szültél, most már mindegy mondasz-e nevet, csak érdekelne, igen, vagy nem?
Mert bár a futószalag igaz, így nem ismertem. Velem mindig lelkiismeretes volt.

kalzsuzsa: Sajnos a genetikán mindig őrültek háza van, az egész országból járnak oda, néha órákat várunk ott és örültünk ha egy padon volt ülőhely a feleségemnek! Ha Te orvosod is Ő volt sajnálom. Erről az oldaláról nem ismertük...

Sziasztok, Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok!!!Én nem szeretném megnevezni az orvost, de ismeritek!Igazából, az volt a probléma, hogy ott nagyon sokan megfordulnak,és futószalag szerüen mennek a dolgok.A hozzá állással van baj.De igazából, már nem számít, csak szerintem, ezt soha nem tudom elfelejteni!!Egyébként, mikor várandós lettem a Flórával, ugyan ide mentünk vissza,és a
"kedves" dr úr, meg kérdezte,:Él még a gyerek?!!Én ezt úgy kérdeztem volna, jól van e a gyerek!De annak azért örülök, hogy vannak jó tapasztalatok is,és a második terhességemmel minden rendben volt!A gyerek orvosunk azt szokta mondani, a jó Isten a Flórával kárpótolt bennünket!Talán így van!Üdv:Zsuzsa

Szia Zsuzsa!
Szomorúan olvastam a történetedet, és örülök, hogy azért a szeretet átsegített titeket a nehézségeken, ha már az orvosok akiknek ez lenne a dolga nem tették, vagy nem úgy ahogy kellett volna..
Én az I. Női Klinikán szültem mind a két gyermekem, Dr. Beke Artúrnál, és csak jót tudok róla mondani.

Kedves Zsu! Teljesen elérzékenyültem, és egyben fel is háborodtam, ahogy olvastam a soraid! Nagyon megrázó a történeted, viszont sok szülő előtt példaértékű a kitartásotok! Teljes szívemből kívánom, hogy sokáig éljetek szeretetben és sok boldogságot okozzon még nektek Fannika, és Ti is neki!

Kedves Zsu! Szomorúan olvasom soraid, de örülök hogy megosztottad! Mi is az I. nőire jártunk és nekünk nagyon jók a tapasztalataink, (már ha ez a Baross u.-i klinika)
Nekünk sem úgy jött össze a dolog ahogy akartuk, de most már mindegy. Mi a Dr. Beke Artúrhoz jártunk. Ö velünk nagyon aranyos volt!

Sziasztok!Szeretném veletek meg osztani, az én történetemet!Nekem két lányom van, Flóra egészséges 6 éves, Fanni sérült,7 és fél éves. 2003 jan.8.-án született Fannika agyi fejlődési rendellenességgel.Az ő története:Nagyon boldogok voltunk, mikor kiderült, hogy babánk lesz, a 23.hétig minden rendben is volt, de mikor 27 hetesen mentem legközelebb ultrahangra, látta az orvos, hogy ki vannak tágulva az agykamrái.Ezután kezdődött, a pokol!!Az egyik kórházban, azt mondták, ennek a gyereknek, semmi esélye, az életre!Ezután, Pestre mentünk, az 1.sz.női Klinikára, ahol volt magzat víz minta vétel, kromoszóma, DNS vizsgálat, eredmény negatív, befektettek, két naponta vizsgáltak.Mondták, ne aggódjunk, ha nem nő a tágulat a buksijában, még egészséges is lehet, de nem lett!A 37.héten meg császároztak,1850g,és 43cm volt.Vitték az intenzívre,én másnap tudtam bemenni hozzá,körülöttünk, a többi baba,és szülei a Főorvos asszony mindenkihez oda lépett, mondott néhány biztató mondatot!Mikor hozzánk ért, azt mondta:Őrá nem tudom mondani, hogy szép baba, meg fog halni, mert túl kicsi a feje!Ezzel odébb állt!Mi meg a férjemmel sírva mentünk utána, mondja már meg mit jelent, hogy kicsi a feje!Elmondta, hogy mivel nem fejlődött jól az agya, ezért nem tud majd nőni a feje,és ebbe bele fog halni.Az orvos, aki császározott, arra a kérdésemre, hogy mégis miért kicsi a feje, azt bírta mondani, kicsi a gyerek,,nem lehet nagy a feje!Mellesleg, a genetikán szak tekintély,és nem kevés pénzt adtunk neki!! Ezután az intenzíven volt majdnem 2 hetet, ez idő alatt egyszer simogathattuk meg, mert nem tudtak saját köpenyt adni, pár naposan herpesz fertőzést kapott valamelyik dolgozótól, szóval nagyon nem emberhez méltón viselkedtek velünk!!Majd át került egy másik kórházba, ahol EMBEREK dolgoztak, SZivvel,és Lélekkel akik sírtak velünk,és irányt mutattak, mit tehetünk, az élhetőbb életért!Ezután, még voltunk néhány kórházban, sehol nem volt jó tapasztalatunk sajnos, kivéve a lakhelyünkön, itt mindenki szereti Fannikát,3 és 4 hónaposan újra élesztették,1 éves koráig egy hetet voltunk itthon.Azóta jobb a helyzet, már ritkábban beteg, imádok anya lenni, igaz nem így képzeltem, de mióta megszületett Flórácska, sokkal boldogabb vagyok,és már csak ritkán sírok!Nagyon jó testvérek, igaz Fannika nem komunikál, szinte olyan mint egy újszülött, de ragyog a tekintete, sokat mosolyog,és azt gondolom, a szeretet, csodákra képes!!Elnézést a hogy hosszúra nyúlott, de még így sem írtam le minden kellemetlenséget.Köszönöm, ha el olvassátok!Zsu

Sziasztok, jó olvasni a történeteiteket, szinte magam előtt látom a történéseket, némelyik feldühít, némelyik megríkat és megnevettet, Köszönöm!

Savanya, még gondolkodni sem tudnak az ilyenek, mert semmiből nem tartana egy kórházba bevinni, ehelyett...