Mariann, tetszett a történeted, tényleg. Gratulálok.

60 percig töltöttem történetemet....már meguntam fáradt vagyok!
Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok, kivéve aki miatt eddig fent maradtam!

Sziasztok!
19 évesen házasodtunk Richárddal felejthetetlen szerelem volt.
ÉdesAnyja gyűlölt, nagyszüleim(akik felneveltek)szintén Őt.
Eszméletlen esküvőnk volt, azaz nem is volt (aznap)csak buli, mert az 5.kerületi hivatalból rendőrség tessékelt ki...aztán szabadidőruhában 3 nap múlva" összeadtak"-akkori Tanácsban
Exanyósom elérte, hogy külön váljunk.....aztán újra....love....
1999-ben áldott állapotba kerültem attól a férfiútól, akibe ismét szerelembe estem.
Anno sokat próbálkoztunk spermavizsgálat egyebek huszonévesen.,de nem jött össze.
Nos házasság köteléke nélkül teherbe estem....Boldogok voltunk!
Aztán jött az ultrahang abban a bizonyos, időben nyakiredővastagodás
azaz DOWN-kóros kislányom.
Doktorom ismert ,könyörgött vetessem el...Ultrahangos azóta doktora a szakmájának ,több felvételt is csinált....
Olvastam, mondtam É.Apának ez nem semmi, mit csináljuk?
Azt mondta: megszüljük!
Februárban született meg ,legjobb barátnőm gyermeke ,akinél semmit nem láttak(ultrahangon) és Down-os lett, kislányt Dalmának hívják, szüleinek ...időbe telt míg megbarátkoztak a ténnyel, nem mellesleg írom fantasztikusan édes- kislány!
2000.május 29-én 11.59-kor elfojt a magzatvizem Szigligeten.
ExAnyós nőgyógyászával meg volt beszélve, ha Balatonon esik meg a dolog, nála szülök Pápán.
Felhívtam barátnőimet, hogy biztos e, amit gondolok és történt...
Aztán ÉdesApa Richárd száguldott velem Pápa felé,olyannyira, hogy a kedves szülésznő megijedt ,mert annyira kitágultam.
Megérkezett a doki, ExAnyósom és férjemmel azt tárgyalták, hogy biztos rájátszok a fájdalmaimra, mert ilyen nincs, hogy.....
Aztán 04-kor kizavartam őket és vákumra tettek.
Picit később amikor már inkább meghalnék ,mint nyomnék előkerült
egy főorvos és mondta, hogy a vákumgépből kifogyott gáz és különbenis
a kislány nyakára tekeredett a köldökzsínór...stb....
2000.5.30.5óra35-kor megszületett Maja, akinek akkor nem lehetett y a nevében.
Mondták, hogy egészséges;Engem nem érdekelt...a gyermekorvos 10-re jött ,megvártam és ő is mondta, hogy TELJESEN minden szempontból tökély!Aztán elaludtam.
Azóta van még 1 boldogságom Dániel 2001.08.06-án szültem meg Budapesten. Ő úgy "alakult",hogy azt mondták a "vidékiek"szoptatás alatt nem esnek a nők áldásba...
Hát ez az én rövidre írt történetem
/Kismamáknak:a legfontosabb a SZÜLÉSZNŐ azaz aki melletted van/

Örülök, hogy van egy ilyen közösség is. Itt leirhatom, hogy milyen nagy örömben és csodában volt részem 11 évvel ezelött. 1977-ben volt az esküvönk és röktön szerettünk volna babát de sajnos a sok orvoshoz járás és egyébb vizsgálatok nem hozták meg a várt eredményt 17 év telt el és én meguntam, ugy döntüttünk a férjemmel, hogy már nem megyünk sehová. Rengetek idő ,pénz stb . Mignem 1996-ban terhes lettem Azt mondta az orvosom, hogy ne keseredjek el ha mégis elvetélek mert inkább annak örüljek, hogy terhes lettem végre. Persze a 10 hetes magzat elvesztése nagyon megviselt. Egyszer csak rám nézett az angyal és l998 februárjában terhess lettem Azt az érzész amikor megnéztem reggel a teszt eredményét és megláttam a két csíkot azt nem tudom elsem mondani és le sem irni. Nem tudtam, hogy örömömben sirjek vagy nevessek. Persze a 9 hónap minden napja nagy izgalommal telt. Magzatvíz vétel stb ami ilyenkor lenni szokott. Már elmúltam 40 éves és 21 év házasság volt mögöttünk. Mindenünk megvolt csak a leglényegesebb hiányzott az életünkből a gyermek, A magzatviz vételből megtudtam, hogy kislányom fog születni és a Kira nevet választottam neki.Minden hónapban mentem ultrahangra és nem volt hál istennek semmi probléma.Amig megnem mozdult addig nagyon fájt állandóan a fejem és hánytam de a megmozdulásn után álom volt a terhességem, mindenkinek ilyet kívánok.Az egész város szurkolt a kislányomért, mert tudták, hogy mennyit vártam rá. Az örömöt csak az árnyékolta be hogy abban az évben l998-ban rengeteg ismerősömet és rokonaimat veszítettem el.Lehet hogy ez igy volt megirva a sorskönyvben nem tudom?.A szülést már előre megbeszéltük, hogy császározni kell, mert már nem voltam fiatal.l998. október 3 án eljött a várvavárt pillanat amikor is jelentkeztek a szülési fájások egy szombati nap hajnalba. Bementünk a férjemmel és 9 óra 50 perckor megszületet a csodagyerek, mert ugy hívták a városban, futótűzként terjedt a hír, a kórházban is csodájára jártak, hogy látni szeretnék a Kirát, annál is inkább mert ilyen nevű lány nem volt és még nincs is Balassagyarmaton.A mütőbe ugyan nem lehetet bejönni a férjemnek de ott állt a z ajtóba és rögtön meglátta amikor kiemelte az orvos a hasamból és azonnal felsírt. 2kg 75 dkg-mmal született és 47 cm kicsi suly de most meg egy vasgyuró karatézik és már kék öves.A mai napi is megcsodálják, hogy milyen szép nagylány lett Kirából.Szóval csak ennyit szerettem volna megosztani az olvasókkal röviden és tömören.Mindenkinek aki ilyen dolgokkal küszködik annak üzenem, hogy ne adja fel mert van remény.

Hát akkor elmesélem Panna lányom történetét ako a második inszeminációm csodálatos eredménye......

3év várakozás után megtörtént a csoda....Terhes vagyok... Izgalom ,félelem, és boldogság járta át a testemet hosszú hónapokon keresztűl!
Sajnos a 28.dik hét körül elkezdtem vizesedni nem egyszerű modon és igy nagyon oda kellett figyelni rám...
Aztán elérkezett a 36.dik hét..ott már nagyon fáradt és ideges voltam mert már a vérnyomásom is felment 140/80 fölé..igy folyamatosan ben akartak tartani de én inkább itthon vártam a csodát..
November 30.-án egész nap remegtem a lábamon nem birtam állni és egy pötty vér volt a bugyimon amitöl megilyedtem...egész nap pihentem hivogattama a dokim de ki volt kapcsolva/lemerült/ igy eszembe se volt bemenni a korházba..igy este mikor hazajött a férjem már nagyon off voltam 145/90 vérnyomival összepakoltam hogy induljunk be mert gutaütést kapok...aztán mivel barom határoztott ember vagyok ,,mégse mentünk mert jobban lettem igy megvártam a reggelt mikor apa munkába ment és elötte bevitettem magam...
December 1-én reggel hétkor megérkeztem a Szabolcs utcai korházba és pont elkaptam a lépcsőfordulóba az épp hazamenni készüló dokimat 24óra ügyelet után ..és közöltem vele hogy : csinálj valamit mert már félek....
Na ő egyböl felküldött az osztályra, befektetett/ már bérletem volt oda a 34.-dik héttöl/ vizelet vizsgálat: szinte csak fehérjét pisiltem!
Irán a szülőszoba!! na akkor már para volt..mert ő váltig állitotta hogy meg akar császározni mert fél hogy rámegyek én vagy a gyerek... NA szülőszobán monitorra kötöttek Persze Pannus remekül érezte magát már befordult de kijönni nem akart..mindenem zárva volt és nagyon fent volt a méhszájam igy még a spontá szülés esélyét is elhesegette a dokim...
NA a lényeg hogy reggel fél8tól ültem egy szülőágyon hallottam hogy szülnek mellettem jobbra-ballra..hát nem dobodtam fel igazán!
Aztán ugy 10körül miután 20orvos a csodámra járt hogy jujuj de dagadt a lábam meg milyen vizes vagyok ugy döntöttem hogy pénzét fogom mutogatni a testemet mert már untam a mutogatósdit/
Közölték hogy látak már csúnyát de ennyire még nem!
Akartak infúziót adni de nem tudtak vénát találni rajtam mert annyira vizes volt a testem..igy döntöttek centrális vénát szurnak a nyakamon ami sajna nem veszélytelen és veszettül fáj!
Hát nem mentem bele!!!!Inkább a karom szurkodják szét de azt már nem! Végül a szülésznő ugyes kis keze talált egy jó helyet rajtam igy sikerült az infuzió kérdés....
Fél egykor könyörögtem hogy adjanak enni mert lerágom az infuziós csövet!! na és akkor elkezdtem görcsölgetni..a ctg nem mutatta de én éretzem! 5perces fájásaim voltak..és már a délutános team is megérkezett de ők sem akartak megcsászározni mert meg kell vátni a 37.-dik hetet! Szegény dokim már 34órája pörgött ben a korhzba és csesztetett minden fődokit hogy szedjenek szét minket de ők hajthatalanok voltak!! Majd 4 nap mulva!!
Na akkor már besokkoltam és átmentem durva kislányba!!
Jött a délutános ügyeletes doki hogy látja hogy szarul vagyok de megszülünk nemsokára Spontán!! Én meg közöltem vele hogy 160/95-ös vérnyomival a mamája fog szülni mikor igy is remegő lábakkal fejemen borogatással ülök a szülőágyon!
erre megsértődött és kiment!
A szülésznők ott kampányoltak hogy csaszi legyen..mondták hogy mit mondjak hogy mim fáj és akkor tuti kiszedik belölem a gyereket..sajna hazudnom nem nagyon kellett mert a toxémia összes tünete fennált nálam!
A dokim hazaszaladt de felhivott közbe hogy mi a helyzet és megnyugtatott hogy siet vissza és segit rajtam!!
Hát igy is lett!
Fél3kor betoppant a szülőszobára és közölte a jó hirt!! Kriszta megyünk a műtőbe, megengették a császárt!!
hát én ugy lepantattam az ágyrol mint akit kergetnek! Közbe megérkezett a férjem is akit egész nap nem hivtam csak reggel közöltem vele 8kor hogy lehet hogy ma már Pankázhat.....
De hivtam ő meg már uton volt a korházba a munkájábol!
Mire megjött addigra megborotváltak beöntést is megkaptam igy még volt időnk dumcsizni kicsit a folyosón mig előkészitették a műtőt a számomra.... Nagyon izgatott volt én meg annyira megnyugodtam mintha valami drog hatása alatt áltam volna...vártam hogy tul legyek mindenen
és végre egészségesen láthassam a lányomat!!
Aztán 4kor besétiztem a műtőbe na akkor megint rámjött a para!
Nem kaphattam spinálist a trombózis miatt sima edát kaptam altatni nem akartak csak ha kint van a gyerek...persze csak ha akarom ja meg ha nem sikerül hátba szurniuk akkor csiscsi lesz!
hála istennek sikerült minden jó hangulat volt a műtőbe..báboztunk meg mindnféle marhaságot kitaláltunk az orvosokkal..na fél óra után kezdödött a műtét.....5perc után kiemelték Pankát, akit meg is dicsértek hogy milyen formás baba!
Igy 2005 december 1-én 16óra37perckor megszületett Panna Krisztina 49cm és 2800grammal.... 9/9 es apgarral!! után elvitték renbeszedni , majd egy percre megmutatták már pólyában adhattam egy cuppanós puszit neki és már vitték is el..apuka is picit láthatta a folyoson...
Utána hamar megstoppoltak...és futás az örzőbe....
Nagyon örültem hogy tul voltam rajta és igazán fel sem fogtam hogy mi történt..hogy nekem gyerkem született..csak sirtam és örültem hogy végre anyuka lehettem! Mint utólag kiderült szülés után 2héttel 24kg-viz ment le róla....olyan voltam mint egy élő viztartály!
Azután csak másnap reggel kaptam meg elöször..de az maga volt a csoda!! egy igazi kisbabát a karomban tarottam aki édesen szunditott..és mit sem sejtett arrol hogy bekerült a nagybetüs életbe!!!!
Nagyon sokat vártunk rá és nagyon szertjük őt!!!
Picit sajnálom hogy nem tudtam átélni az igazi szülést..vajudás magzatviz folyás meg ilyneek.....de sajna mivel igy váratlanul jött minden talán ez volt a varázs... a meglepi!!
Remélem a következő baba már nem várat ennyit magára és nem bánom ha ujra csaszi lesz csak a végeredmény fontos!! A mi kisbabánk!!!

Sziasztok! Hát akkor egy történet egy apukától. Három gyermekkel áldott meg bennünket Isten. Mindegyik 4 kg felett született.
Elsô lányunk, Hanna születése sima ügy volt. Feleségem által elszenvedett fájdalmak úgy lettek általam is felfoghatóak, átélhetôek, hogy a kezemet annyira szorította, hogy a jegygyûrûmnél véresre sebesedett az ujjam.
Második gyermekünk, Kamilla születése "érdekes" volt. Éppen egy péntek esti vizsgálatra érkeztünk az ügyeletben lévô orvosunkhoz, aki már csak annyit kérdezett tôlünk, hogy bôröndöt hoztunk e. Az ugyan volt nálunk, de elsô gyermekünk és a testvérem is velünk volt. Orvos tanácsolta, hogy nyudogtan vigyem ôket haza, 2 óra alatt megfordulok, nem fognak sietni. Hát, mire vissza értem, addigra feleségem megszülte egyedül második lányunkat. Nagyon, nagyon büszke vagyok rá. 3 nyomásra kinnt volt, tehát "könnyû" szülés volt. Azonban a lepény nem jött ki, a dokinak kellett kihalásznia, az felért egy második szüléssel.
Harmadik gyermekünk egy fiú lett, Jonatán.
Mindhárom gyermekünk egészséges és gyönyörû!
Annyit üzenek minden baba várónak, hogy a gyermek születés a legnagyobb csoda, melyet mi emberek átélhetünk, tanúi lehetünk Isten teremtô munkájának. Nekem nagy az orrom, kiálló füleim vannak, feleségemnek sem magas az önértékelése. Gyerekek érkezése elôtt sokat beszélgettünk arról, vajon milyen "csúnya" gyermekeink lesznek. Ezzel ellentétben valóban gyönyörû, nagyon szép gyermekeink lettek, amit Isten ajándékának tartunk.
Isten adjon minden gyermeket nevelô szülôtársamnak türelmet, szeretetet a gyermekeink neveléséhez, a naponkénti küzdelmeinkhez!
Egy büszke apuka

Sziasztok!
A szüléstörténetünk nekünk is nagyon egyedire sikerült, kicsit félelmetes is volt, de úgy döntöttem mégis megosztanám másokkal, mert hát ez is egy a sok közül és bizony ilyen is van. Amúgy tanulságos és reményt is adhat hasonló helyzetben lévő anyáknak. Nagyon vártam, hogy várandós legyek. Ez 32 éves koromban következett be, 2002-ben. Boldog voltam, kicsit féltem, mert régóta tudtuk, hogy a méhemben van egy fejlődési rendellenesség. Sokat pihentem, táppénzen voltam. Sajnos ennek ellenére a 26. héten rendszeres fájásokkal, majd bőséges vérzéssel beindult a szülés. Klinikai gondozásban voltam, így mentő vitt be a II.sz. Nőire. Megnyugtató volt, hogy kiderült a magzat él, far tartásban van. Azt hittük, hogy a méhellazítók megteszik hatásukat és a szülés leáll. Nem így történt.Én az alkoholos infúzióktól alig voltam észnél, de azért éreztem, hogy a fájások nem múltak el, sajnos másnap közölték, hogy elfolyt a magzatvíz. Feltették a kérdést. Császár vagy hüvelyi szülés. Ha hüvelyi a baba nemigen éli túl, farosan 26 hetesen, viszont jöhet majd az újabb terhesség. Ha császár, akkor kevesebb esélyem lesz a jövőben, hiszen van a fejlődési rendellenességem és lesz egy császáros hegem is, a baba pedig így sem valószínű, hogy túléli. Ők a hüvelyi szülést javasolták, és az orvosom is, mondván legalább az én esélyeim legyenek jók a jövőben. Persze a császár mellett döntöttem, akkor még dönthettem, mert a gyermekemnek a legnagyobb esélyt szerettem volna megadni. Aztán megjelentek a fertőzés jelei a m.víz elfolyása miatt, így következő napon már szülni kellett. A kisfiam is a császár mellett döntött, mert időközben egy nap alatt bedugta az egyik lábát a méhszájba, így már hüvelyi úton nem születhetett meg. A szülésem borzasztó volt. Az epidurál alig érzéstelenített el, míg kiemelték a kisfiamat sok mindent éreztem, sajnos nem csak azt, hogy "dolgoznak rajtam", sírva könyörögtem csináljanak valamit. Mikor megszületett a kisfiam, nem láttam őt, nem hallottam felsírni, és mindenki mély csöndbe burkolózott. Elkezdődött az életéért való hosszú küzdelem első napja. 760 gramm volt. Következő napon nagy fájdalmak (ennek egy része lelki volt) között meglátogattam őt az intenzív osztályon, de szinte nem is láttam, annyira be volt bugyolálva. A látvány döbbenetes volt. 2 hét múlva már néha megsimogathattam, pár hét múlva inkubátoron belül pelenkázhattam, kicsit törölgethettem, de alig mozdíthattam. 7 hetesen 1 percre először a kezembe vehettem, megölelhettem Őt, aki mindennél többet jelentett számomra. Kétséges volt, hogy túléli, nagyon beteg volt, sok műtétünk volt, agyvérzések stb... azt mondták nem lesz belőle ember. Mindegy volt ki mit mond, mindenki vágyik gyermekre, egészségesre, én csak rá vágytam bármilyen lesz is. Vak, mozgás vagy értelmi fogyatékos... Ő az én gyermekem, én őt szeretem. Rengeteg anyai és apai szeretetnek köszönhetően 5 hónaposan hazavittük 2300 grammal. Nagyon rossz állapotban volt, szürkés-sárga színű. Nagyon beteg volt a mája és a tüdeje is. Voltak nehéz idők, két évig oxigén palack, monitor otthon, gyógytorna, fejlesztés, melynek nagy részét én végeztem. Mára van egy szemüveges, gyönyörű iskolás kisfiam. Meggyógyult. Tanítói szerint okos, értelmes. Megérte minden fájdalom és szenvedés, mi szerencsések vagyunk. Később volt egy méhen végzett rekonstrukciós műtétem, majd egy újabb terhességem, melyből 36. héten császárral született egy kislányom,(megjegyzem akkor már spinális érzéstelenítést kértem, mert nem akartam ismét átélni a császározás érzését). Ő most 15 hónapos. Kétgyermekes boldog anya vagyok. Sajnos megtanultam, hogy milyen amikor valakinek nem úgy sikerül az anyává válása ahogy elképzeli. Ez az út nagyon nehéz is lehet, de megélhettem a másik oldalt is. Én voltam az egyetlen a szobában tavaly, akinél éjjel is kint volt a baba rooming-in-ben, én bizony oda nem adtam "idegen kézbe", pedig vaskos csövek lógtak ki a hasamból. Tudtam óriási kincset tartok a kezemben. Jó volt együtt lenni a babámmal.

Sziasztok!
Négy gyermekem és az utolsó fiam születéséről mesélek most nektek.
Elég későn jött baba, ugyan úgy mint a többinél későn vettem észre, hiszen az első négy hónapban menstruáltam.A terhességem alatt problémám nem volt, de tudni kell szerettem a várandósági időszakot, annál szebb és jobb dolog csak a szülés még ha fájdalommal is jár.Eljött az idő:2001 május 7.n este elkezdettek a fájások, ez volt a leghosszabb szülésem, az előző három fiam 3-4 óra alatt megszülettek, de majd kiderül miért.Másnap délben mentem be a kórházba, mert már nagyon erősek és sűrűn jöttek a fájások.Délután 15.20-kor megszületett Dávidom /a legelső fiam 1985 május 7.n 15.20-kor született/2900gr és 47cm hosszú volt.Ennél szebb és jobb dolog nincs a földön számomra, hallod felsír rá teszik a mellkasodra és látod a csodálatos eredményt!Aztán valami történt, ezt az érzést elmondani nem lehet, az öröm fájdalommal-inkább félelemmel társult, mert Dávidom down szindromával született,és csak az járt az eszemben most mi lesz, hogyan tovább?Nés még mostagyon sok segitséget kaptam már ott a szülészeten, nagyon de nagyon jó szakemberek segitették és segitik most is fejlődésünket, de az életben a harcot egyedül kell megvívnod, mert ez a társadalom még nem érett rá!A testvérei az első pillanatban elfogatták, nem érezték, hogy ő más, imádják, felelőséget éreznek íránta hisz tudják ,hogy egy életen keresztül fogniuk kell a kezét és nem engethetik el.Talán a "jó Isten" akarta, hogy igy legyen.Vannak nehézségek, de egy összetartó kapocs a nagyfiaim között, megtanulták egymást tisztelni, becsülni és felelőséget vállalni! Boldog anya vagyok, hisz a boldogságom a gyerekeim és nagyon, de nagyon büszke vagyok rájuk hisz a mai világban elmondhatom nagyon jó gyerekeim vannak!A szülés a legszebb pillanat egy nő életében, még ha fájdalommal jár akkor is!

Bocsánat, Laura, én is javítottam!

Első terhességemből egy kisfiút szültem 4400 g-mal és 64 cm-rel. Na jó, nem is szültem, mert császároztak. Sürgősségi császárral, altatásban. Számomra ez nem jelentett gondot, örültem, hogy minden rendben volt.
Aztán rá 5 évre terhes lettem megint. Ikrekkel. Nagy volt ám a boldogság, mikor megtudtuk, de volt aggodalom is bőven. Császármetszés után szó sem lehetett ikreket rendesen megszülni, így már elég korántól a programcsászárra készültünk.
2007. Jan 23.-án este 33. héten, elment a nyákdugó. Másnap be kellett mennem a dokimhoz, aki jobbnak látta, ha befektet, és ott maradok a szülésig. Hát... Mit ne mondjak, nem tapsikoltam örömömben.
De le a kalappal a férjem előtt! Fantasztikusan csinálta végig ezt a 3-4 hetet az akkor 5 éves fiammal!!!

A dokim elutazott jan. 29 és febr. 12. között, de azt mondta, várjam meg, és majd vele szülök. Megvártam!!! Megvizsgált kedden, 13.-án, és azt mondta minden egyéb indoklás nélkül, hogy: febr 15.-e, csütörtök.
A kórházban kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen mindenki, mert aznap a legtöbb doki egy konferenciára kellett, hogy menjen, és így csak az ügyeletesek maradtak az épületben. Óriási volt a fejetlenség... De az orvosom ragaszkodott a kiválasztott időponthoz.
Így hát a férjemmel reggel 9-től várakoztunk a szülőszobán, hogy legyen hely a császáros műtőben. Délután fél 3 körül jutottunk be. Az orvosom korábban a spinált javasolta, amit viszont nem volt, ki bekössön, így maradt az altatás. Ezt ikrekkel nem szívesen választják, mert a 2. baba túl sokat kaphat az altatószerből. Ha mégis e mellett döntenek, az anyát minél később altatják el. Nos, én emiatt az egész előkészítési ceremónia alatt (borotválás, katéter, mezítelenül, kengyelben a műtőasztalon, miközben a dokik tőlem egy méterre épp bemosakodtak, Betadinos fertőtlenítés, a reflektor-lámpa, meg a lepel felhelyezése) még ébren voltam. Csak egy kicsit volt ciki az egész... Nem igaz!!! Rém kellemetlenül éreztem magam, úgy kiterítve!

De a lányokkal minden rendben zajlott. 2007. február 15-én 14.52-kor megszületett Luca 3250 g-mal, és 53 cm-rel, 14.55-kor pedig Vera 2690 g-mal és 51 cm-rel. Rajtam találtak foltozni valót a dokik, így csak másfél óra múlva toltak ki a műtőből. Merthogy csendben, fájdalmatlanul, alattomban bekövetkezett az, amitől a dokim tartott: szétvált az előző császármetszés hege... De vigyáztak ránk az Égiek!

A két csajszi olyan jó méretekkel született, és olyan jól volt, hogy a 2. naptól fogva velem voltak éjjel-nappal. Muszáj is volt, mert egyrészt a csecsemőosztályon teltház volt, másrészt kaptak pótlást, ami nem baj, de ún. "bocicumiból", amiből csak úgy dőlt a tea, vagy tej ... mikor mi. Egy éjszaka is elég volt, hogy az egyikőjüket megzavarja a szopizásban. Így inkább magam mellett tartottam őket.

Megmondom őszintén, az utolsó éjszaka nagyon nehéz volt. Meg is fordult a fejemben, hogy betolom én is őket a csecsemőosztályra. Mert közben azért rájöttem, hogy baba-mama szoba így, meg úgy, meg a gyerek lelkivilága, meg a korai anya-gyerek kapcsolat, de ÉN NEM EGYEDÜL VÁLLALTAM EZT A KÉT GYEREKET! Hiszen otthon a férjem is velem van. Ő pedig segítene, legalább fogná az egyiket, hogy ne üvöltsön, míg a másikat szoptatom! Na, mindegy ezt is kipróbáltuk. Legközelebb sem csinálnám másként, legközelebb is baba-mama szobába mennék, de valljuk be, ikrekkel ez kő kemény!

Furcsa érzés volt TUDNI egy nappal a műtét előtt, hogy ez az utolsó pocakos napom. Nem csak hogy velük, de mindenhogyan... 36 éves voltam, mikor születtek, 3 gyerekünk van, többet nem vállalunk. Kicsit azért hiányzik...