A jó nevelés szilárd alapokon az életre készíti fel a gyerekeket.
Lehetek-e egyáltalán alkalmas eszköz erre egyedül?

Egyedülálló szülők vagyunk, a legkülönbözőbb egyéni történetekkel.

Van, akinek meghalt a szeretett társa.
Vannak, akik elváltak. Nem sikerült a legfontosabb kapcsolatuk. Kudarc.

Az ilyesmi mellett nem tud csak úgy elmenni az ember. Ösztönös reakció okokat keresni, okolni valakit. A másikat, vagy saját magunkat.

·             Elváltunk és őt hibáztatom; sérelmet, keserűséget hordozok. Elhagyatva, megalázva, kifosztva érzem magam.

A megfelelő önértékelés annyira fontos az embernek, hogy szinte mindent megtesz annak érdekében, hogy jó embernek tudhassa magát. Hazudunk magunknak, megváltoztatjuk az emlékeinket, kitörlünk, hozzáadunk; nyelünk és tűrünk, vagy kitörünk és gyilkolunk... mindezt azért, hogy el ne veszítsük az önbecsülésünket.

·             Elváltunk és magamat hibáztatom, lelkiismeretfurdalásom van; a bukottság, alkalmatlanság érzése tölt el. Mit érek? Lehetek-e így jó szülő? Vagy elrontottuk?

Ezek a gondolatok, érzések pusztítanak; kifelé, vagy befelé, hajlamainktól függően. Természetes, hogy megjelennek, de nem maradhatnak bennünk, különben akadályozni fogják a gyógyulásunkat, és azt, hogy biztonságot nyújtó szülők legyünk a gyerekeink számára.

Van, aki házasságban él ugyan, de mégis rámarad a gyerekek nevelése. A család nem az eredeti terv szerint működik. Mivel a válás nem tesz pontot a végére, ahonnan legalább valami újat kezdhetünk, a meg nem szűnő gondok fájdalma, keserűsége is marad, halmozódik.

Ami közös bennünk: Mindannyiunk hátterében fájdalom és bűntudat húzódik meg. Sok valódi, jogos emberi szükséglet nincs betöltve az életünkben. Olyan helyzetben vannak ránk bízva a kicsik, akiket biztonságban, harmonikusan szeretnénk teljes emberré nevelni, amikor nem vagyunk a legalkalmasabbak a feladatra. Lehetünk ilyen helyzetben elég jó szülők?

KAPCSOLATUNK A KÖRNYEZETÜNKKEL - Szokásos zsákutcák

Harag (kifelé); önemésztés (befelé); beszűkült fókusz, csak a gyerekért való "önfeláldozó" élet és a gyerekre támaszkodás / megfojtás (mindent érte teszek, már csak neki/érte élek, úgy használom a vele való kapcsolatot, mintha a társam volna)

Nyöszörgő púpok, hős amazonok
Visszataszító és riasztó mások számára, ha megérzik, hogy rászorultnak érezzük magunkat, és kötelességük nekünk segíteni. Ha sajnálniuk kell, egyszer-egyszer segítenek, de egyre inkább elhúzódnak. Tartós kapcsolatok csak kölcsönös alapon képzelhetők el.

Másik véglet: a hős amazon, aki büszkeséggel, falak építésével rejti el azt, amit nem mer elfogadni önmagában és a helyzetében. "Én nem szorulok rá senkire; meg fogom mutatni, hogy fantasztikusan megállom a helyem." A megtépázott önbecsülés bizonyítási kísérlete. Sok előnye mellett (pl. nem hagyja el magát az illető) oda vezet, hogy túlhajszolt lesz és megszürkül a lénye. Keménnyé, céltudatossá, robbanékonnyá, állandóan túlterheltté és időzavarral küzdővé válik; nem lesz igazán kikapcsolódós ideje a barátaira, a gyerekeire. Nem tartható fenn hosszú távon ez a hozzáállás sem.

Barátságos viszonyban kellene megtanulnunk együttélni a korlátainkkal, és közel kell merni engedni magunkhoz azt a pár embert, aki tényleg elfogad, és néha még segíteni is van kedve. Időt kell szakítanunk arra, hogy kikapcsolódjunk; lehetőséget kell adnunk arra, hogy szeressenek, hogy süssön ránk a nap. Különben kiégés vagy falnak menés lesz a vége. Mindkét szélsőség még nagyobb magányhoz vezet. Az emberek nem szeretik, ha elvárásokkal nyomasztjuk őket, de azt sem, ha nincs rájuk szükségünk, vagy időnk.

Kell hogy legyen tehát társasági életem olyanokkal, akiknek akkor is megfelelek, ha kevesebb is az időm és a pénzem társasági életre. Segít, hogy kiegyensúlyozott, egész ember legyek, mosolygósabb Mami.

Legyen életed a gyerekeken és az értük való dolgozáson kívül is! Szerepeljenek a másik szülőt pótló más emberek is az életetekben. Ha nő vagy, férfiak: ehhez nem kell megvárnod, hogy újabb komoly párkapcsolatod legyen. A gyereknek szüksége van egészséges, normális, pozitív mintákra a másik nemből is, és jobb, ha olyanokkal találkozik, akik szerinted is megfelelnek erre a célra, mint ha a TV-ből,
vagy a haverok közül választ magának ilyet. Jó minta alanyok lehetnek: ellenkező nemű testvéreid, tanárok az iskolában, akár családos emberek is a baráti körből, gyülekezetből, stb.

TÁMASZRENDSZER: megbeszélés, megértés, elszámoltatás. Engedd a gyerekeidet barátkozni, elmenni otthonról, és tedd te is ugyanezt.

KAPCSOLATUNK ÖNMAGUNKKAL - A boldogság hajkurászása helyett

A boldogság nem úticél, hanem utazó stílus. Tegyél lépéseket a hétköznapi boldogság felé. Ne gondold, hogy véged van, és most már kutya kötelességed boldogtalan áldozatként elmorzsolnod hátralévő, felelősséggel terhelt, igazságtalanul kifosztott, szomorú életedet. Sebzett vagy, és sebezhetőbb is vagy,
mint normálisan lennél. Fel kell dolgoznod a múltat. Ez feladat, feltétel a továbbiakhoz.

DOLGOZD FEL a helyzeteddel természetesen járó LELKIISMERETFURDALÁST, BŰNTUDATOT!

Engedd ki a börtönből azokat, akik ott vannak. Bocsáss meg, bocsáss el! Ismerd fel és ismerd el a valós emberi szükségleteidet! Légy őszinte önmagaddal! Ha meg akarsz felelni a fokozottabb kihívásnak, csökkentened kell annak az esélyét, hogy a saját lábadban esel hasra. Tudnod kell, hol csámpás a lábad.

Szánj időt magadra (hibás elképzelés, hogy minden idődet a gyerekeiddel, vagy az értük való gürcöléssel kell töltened).

Érdemes sűrűn föltenni ezeket a kérdéseket:

·             Minek örülhetek? Reggelenként vagy esténként a gyerekekkel együtt is meg lehet beszélni.

·             Mit nem tudok megoldani? Anyagi gondok. Időhiány: nem lehetek mindig ott. Fáradt vagyok.
Tudatosan végiggondolni. Tervezni, nemcsak ösztönből reagálni és cselekedni. Amire szükség van, megoldom. Amit nem lehet, v. nem éri meg, azt elfogadom. (Pl. hiába szeretnék konyhatündér lenni, hétközben nem rittyentek álomreggeliket és csodavacsorákat. A lakás rendetlenebb, mint
szeretném, és nincs olyan nagy gonddal berendezve. A lányokkal közösen használunk ruhákat, szépítőszereket.) Örülök annak, ami van. A hálás, örömteli attitűd sokkal fontosabb a boldogsághoz, mint a biztos és bőséges anyagiak.

·             Mit tudok megoldani? Hurrá! Idáig már eljutottunk. Gondoljam végig és örüljek. Ne csak azt nézzem, ami még előttem van.

Van energiád arra, hogy értékeld, hogy nem vagy teljesen egyedül? Hogy gondoskodhatsz a gyerekeidről, gyönyörködhetsz bennük, élvezheted a társaságukat? Vagy nap mint nap azzal vagy tele, milyen sok munka, erőfeszítés, lemondás, és így sem tudod azt nyújtani, amit kellene. Arra figyelsz, amid van (hála, öröm), vagy arra, amid nincs (keserűség)?

KAPCSOLATUNK A GYEREKEINKKEL - Életünk értelme!??

Elég vagyok neki?

·            Nem. Ne is várd tőle, hogy elégedjen meg veled. Engedd másokhoz is. Pl. a másik szülőhöz (ha él) akkor is, ha sok szempontból - szerinted - nincs rá jó hatással. Engedd más családokhoz is. Talpald meg jól, aztán ne féltsd mindenkitől.

·            Igen. Most én vagyok a szülője. Enyém a feladat. Ha nem a sebeimet nyalogatom, vagy a saját kalitkámban vergődöm, ha nem rózsaszín felhőket kergetve hajszolom magam a munkámban, akkor elég vagyok neki.

Szúnyog mama, bögöly papa
Szeretet címén ne a gyerek vérét szívd. Különösen szörnyű, amikor különvált szülők egyszerre csinálják ezt egymás ellen. Két éhes és frusztrált vérszívó falatozik a kicsi gyereken, aki biztonságot, oltalmat és nevelést vár tőlük.

Tartozunk egymásnak? Te (ti) neki igen. A szülője vagy. De ő mivel tartozik neked? A lelked mélyén mit vársz tőle most, vagy a jövőben? Ne magadnak neveld. El kell majd engedned. Néha hamarabb is, mint gondolnád. De mindenképp ebben a szemléletben kell nevelned. A saját életére készíted föl a szülői házban, nem azért, hogy valaki betöltse a te szükségleteidet, neked legyen kire támaszkodnod idősebb
korodban, legyen folytatása a te életednek, szüljön neked unokákat, stb. Nem ő a társad. Engedd, hogy gyerek legyen. Ne hajtsd be rajta, amivel nem ő tartozik. Tölts vele kettesben IDŐT! Figyelj rá! Nézz a szemébe! Játszd azt, amit ő akar; beszélgess vagy olvass arról, ami őt érdekli!

A nevelés célja, tehát a feladatunk, felelősségünk nem változott, csak a helyzetünk. A nevelés célja (az önálló életre való felkészítés, hogy gyermekünk felnőve boldogságra képes ember legyen és megállja a helyét) - nem változott.

A családi életre való felkészítés
Az egészséges fejlődéshez, a családmodell kialakításához két szülőre van szükség, akik különböznek egymástól, akiknek valóságos kapcsolata van szép tartalmakkal, szeretettel, gondokkal és megoldásokkal. A család az a hely, ahol meg lehet és kell tanulni, mi a szeretet, az egymásra való odafigyelés, a konfliktuskezelés, a megbocsátás. A családban kell tanulni a férfi - női szerepekről is.

Lépten-nyomon halljuk ezeket. Ne gondoljuk, hogy előttünk zárva ez a kapu! Mi is azt akarjuk, hogy alkalmasak legyenek a családi életre.

Ne add fel, kompenzálj! Barátkozz családokkal, hogy a gyerekeid lássanak normális férfiakat (nőket) is, akik modellt alkotnak; ne a tévéből szedjék össze az elképzeléseiket. Ne adj a gyerekeidnek kiábrándult, egészségtelen életszemléletet ; ne bizonytalanítsd el a rossz tapasztalataiddal ("minden férfi olyan")!
Barátkozz "sorstársakkal", mert megértitek egymást. De ne csak ők legyenek a barátaid, túl egyformák lesztek. Merd nevelni (korlátozni, fegyelmezni), tudd szeretni! Mindkettőhöz felszabadultság és önbizalom kell; szorongva és szemlesütve nem megy.

NE ENGEDD, HOGY A GYEREK FELHASZNÁLJA ELLENED A BŰNTUDATODAT !
Természetes, hogy a gyönge pontunkon tartanak erőpróbát (megbír-e a híd). Igen, nem tudsz neki mindent megadni. Igen, valószínűleg másképp is csinálhattad volna; lehet, hogy a te hibád is, hogy most ilyen helyzetben vagytok. Ha ezeket feldolgoztad, helyre tetted, akkor nem lehet téged ezeknél fogva manipulálni. MERJ nevelni, korlátozni, fegyelmezni. A gyerek szükségletei nem változtak, sőt! Ő is sérült, vesztett, tehát fokozottabbak a szükségletei. Ha kevesebbet vársz el, ha nem formálod, ha nem vagy következetes, erős (és meleg), ha kíméletből, sajnálatból, vagy alkalmatlanságtudatból nem mered vállalni a tanító, fegyelmező, iránymutató, engedelmességet elváró szülő szerepét, ismét megfosztod őt valamitől.

A korlátnélküliség bizonytalanságot eredményez, pedig most nagyobb biztonságra van szüksége, mint valaha. Nyújts neki nagyobb biztonságot azzal is, hogy mered nevelni. Hasznos, ha vannak olyan barátaid, akikkel megbeszélheted a gyereknevelést. Beszélgetni róla, kérdéseket megvitatni, érezni, hogy nem egyedül vagy ebben: csodákat művel és önbizalmat ad. Legjobb, ha olyan valakik, akik néha számon is kérik rajtad pl. a fegyelmezésben való következetességet.

Önállóságra nevelés, döntéshozatal
Gyakori hiba, különösen azoknál a magukra maradt nőknél (de férfiak is vannak ilyenek szép számmal), akiknek egyetlen szeme fénye most már a gyerek, hogy szinte direkt tartják vissza gyerekeiket az önállósodástól. Az egészséges kompetenciatudat kialakulásához szükség van arra, hogy a gyerek minden
olyasmit saját maga tehessen meg az ellátásában, amit már meg tud tenni. Ha már képes arra, hogy megkösse egyedül a cipőfűzőjét, csak még lassan, ügyetlenül és nehezen megy: ne kösd meg neki! Ha fel tud öltözni, ne öltöztesd fel. Ha meg tudja mosni a haját, ne mosd meg neki! Ha tud egyedül közlekedni, ne te vidd mindenhova. Hanem? Hát akkor hogy fejezzem ki a szeretetemet? Például azzal,
hogy dicséred! Bíztatod! Hadd ügyesedjen, önállósodjon tovább, hadd növekedjen az önbizalma, hogy újabb dolgokkal is megpróbálkozzon. Hadd próbálgassa jókedvvel az életet!

Vond be a döntéseidbe, de ne támaszkodj rá. Bízz rá egyre több neki való, a saját életét érintő ügyet (ébresztőóra beállítása, mit vegyen fel, milyen táborba menjen, milyen különórára járjon, mikor tanuljon, mit vigyen uzsonnára, stb.). Ne szegd a szárnyát csak azért, mert szeretnéd, hogy sokáig lehessen neked is kismadarad. Ne ess abba a hibába, hogy kalitkában tartod a gyerekedet! Nem magadnak neveled; szeresd őt úgy, ahogy neki jó. Tudj adni. Neveld úgy, hogy nyugodtan szabadon engedhesd, amikor eljön az ideje.

A boldog életmódot lehet tanulni!
TÖLTS haszontalan, kellemes, de nem nevelős IDŐT a gyerekeiddel!  Ha több gyereked van, tölts rendszeresen időt minden egyes gyerekeddel KÜLÖN-KÜLÖN. Vidd el valahova. Vagy legalább csukd magatokra az ajtót, legyen halál fia bárki más, aki zavarni mer. 15 percet kettesben tölteni beszélgetéssel, vagy közös játékkal - nagyszerű dolog.
"Nem minden igaz, ami nyilvánvaló." Nem minden utamba eső terhet kell a nyakamba vennem. Apa és anya legyek egyszerre? Ez képtelenség! Csak egy ember vagyok. Egy egészet is csak akkor teszek ki, ha nem esek szét.
Mit nem kell megcsinálnom, amiről most úgy hiszem? mivel szabadíthatok fel több időt magamra, hogy normálisabb és pihentebb legyek? a gyerekeimre? Amit muszáj megcsinálni: mindent nekem kell? Mit bízhatok a gyerekekre? van valaki más, aki szívesen, sőt jobban megcsinálja, mint én? Kreatív megoldások: támaszrendszer, költségek csökkentése, kisebb-nagyobb változtatások, áldozatok,
kompromisszumok ott, ahol megéri; Inkább jöjjön a családi Bokros (vagy Gyurcsány)-csomag, ha arra van szükség ahhoz, hogy kevesebb teherrel jobban élvezhessük az életet, és benne egymást.

Ismerd fel a korlátaidat! Légy szabad!
A helyzet abnormális, de "ez van".
Élj vele! Használd ki, fordítsd a javatokra!

·            Mit tanulhatsz belőle?

·             Mit taníthatsz a gyerekeidnek(azzal, ahogy élsz, amilyen a hozzáállásod, a hangulatod, a megjegyzéseid)?

·             Hogyan lehetsz több, a gyereked hogy lehet szeretetteljesebb, életrevalóbb, teljesebb személyiség e helyzet által?

·             Lehetsz? Legyél teljes ember; ha nő vagy, igazi nő (a gyereknek is erre van szüksége).

·             Fogadj el barátságot, szeretetet, segítséget, támaszt

·             Bocsáss meg magadnak, a másik szülőnek, bárkinek, akit okolsz, és a szíved legtitkosabb rejtekében is bocsáss meg. Ne maradjon benned a vád, a gyűlölet morzsája, mert ez csak téged mérgez és korlátoz tovább.

·             Tanulj meg mindennek örülni, aminek csak lehet!(Kevés panasz és szidás; sok öröm, hála, dicséret).

·             Légy példa a nehézségek között (része az "életre való felkészítésnek"). Ha hasra esel, kudarcot vallasz, ne rejtegesd. Hadd lássa a gyereked, hogy mersz esendő ember lenni, és hadd lássa, hogyan állsz föl újra. Így a gyerekeid javára válhatnak a gondjaid, nehézségeid is. "Akik Istent
szeretik, azoknak minden ajavukra szolgál."

Emlékeztető - Összefoglalás:
Támaszrendszer (beszámolás a fegyelmezésről, megbeszélés)
A lelkiismeret-furdalást, bűntudatot fel kell dolgozni, meg kell oldani
Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink ellenünk fordítsák
Idő magamra; nem kell mindig a gyerek körül, vagy őérte sürgölődnöm
Idő minden egyes gyerekre külön-külön


FÜGGELÉK

Amire mindenkinek szüksége van (kinek-kinek különböző mértékben és arányban):

HOVATARTOZÁS - érezni, hogy szeretnek és elfogadnak, támaszkodhatok, számíthatok valakire
elfogadás: annak, aki ismer, úgy vagyok jó, ahogy vagyok
biztonság: nem inog a talaj a lában alatt (kapcsolati, anyagi, fizikai)
odafigyelés: nem nekem kell kiküzdenem, hogy vagyok a világon, valakit érdekel, mi van velem
együttérzés: megértenek, az én világomba képesek lépni, átérzik, min megyek keresztül
támogatás: segítség melléállással, fizikai részvállalással (autójavítás, gyerekvigyázás, házi szerelések), anyagi is;

ÉRTÉKESSÉG - érezni, hogy elfogadható, értékes ember vagyok
megbecsülés: értékesnek tartanak, értékelik-elismerik, aki vagyok és amit nyújtok
tisztelet: tiszteletben tartanak, méltó módon, uvariasan bánnak velem, nem égetnek le
gyöngédség: fizikai (odabújás, puszi, simogatás, testi közelségtől a szexig)

KOMPETENCIA - érezni, hogy képes, alkalmas, kompetens személy vagyok
bíztatás: pozitív visszajelzéseket kapok, dicséret
elismerés:  észreveszik, milyen nagyszerű, amit csinálok (alkotás, munka, nevelés)
sikerek az általam értékelt területeken

Egyedülálló szülőként sok valódi, jogos, alapvető emberi szükséglet nincs betöltve az életünkben. Ilyen pl. a biztonságot adó tudat, hogy van, akihez tartozom; társam, aki olyannak ismer, szeret és fogad el, amilyen vagyok. Óriási űrt, bizonytalanságot jelent, (gyerekkel különösen), hogy már nem tartozom úgy
valakihez, ahogy valaha igen. Ilyen annak a tudata is, hogy rendben vagyok (elég jó vagyok, méltó vagyok mások megbecsülésére). Ha az, akivel összekötöttük az életünket, aki a legjobban ismert, nem akar velünk élni, súlyos sérülést szenved az önértékelésünk. Hatalmas a kudarcélmény. Szükségünk van az önbizalomnak arra az érzésére is, hogy meg tudom csinálni azt, amibe belevágtam. Ez a
reménységgel és bátorsággal eltöltő bizakodó hozzáállás szükséges ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg a feladatainkat, előre örüljünk a ránk váró lehetőségeknek. Ez a lelkierő viszont a problémák megoldásában eddig tapasztalt sikerekből táplálkozik. Súlyos érvágás a bukás egy olyan fontos téren, mint a házassági
kapcsolat.

Önbecsülésünk e három pillére (hovatartozás, értékesség, kompetencia) egyenlően erős és megbízható kell hogy legyen ahhoz, hogy jól tudjuk érezni magunkat a bőrünkben, megálljuk a helyünket az élet kihívásai között, és egészséges személyiségű gyerekeket neveljünk.

Pálhegyi Krisztina