A válás az élet egyik leginkább stresszes epizódja. Noha minden ember részben különböző módon éli meg a saját válását, van néhány olyan közös állomás, amelyen szinte mindenki végigmegy, vagy amelyben hosszabb-rövidebb időt eltölt. Számunkra, párkapcsolati és válási mediátorok számára, akik már számos párt segítettünk hozzá, hogy házasságukat méltósággal, kultúrált módon zárják le, természetes, hogy a válás feldolgozásának érzelmi folyamata mennyire hasonlít ahhoz, amikor valaki egy közeli családtagját veszíti el haláleset következtében. A válás feldolgozása valójában egy gyászfolyamat – alkalmazkodás egy elkerülhetetlen veszteséghez. Ráadásul ez nemcsak a válást elszenvedő, elhagyott félre igaz, hanem elég gyakran a kezdeményező félre is, noha ezt részben nehezebb tetten érni.
 
A válás fájdalmas és meglehetősen traumatikus változás. A válási mediáció során kulcsfontosságú, hogy felismerjük, hogy a válófélben lévő párok a válás mely érzelmi lépcsőfokán tartózkodnak. Ekkor leszünk képesek ugyanis megértetni velük, hogy mit éreznek, hogy mi húzódik meg az olyan ellentmondásos érzelmek, mint a harag, a csalódottság, a bűntudat vagy a bosszúvágy mögött, és hogyan tudják ezeket az érzéseket feldolgozni a válási folyamat során. Mielőtt azonban részletesen is megismernénk ezeket a lépcsőfokokat, fontos hangsúlyoznunk, hogy ritka a tiszta, egyenes vonalú előrehaladás. Bizonyos hatásokra egyesek visszaesnek egy korábbi állomásra, hosszabb időre megrekednek egy adott szinten, vagy éppen ellenkezőleg, látszólag átugornak egy fázist. Teljesen normális, ha a válás okozta stresszre olyan érzelmekkel (pl. félelem, tehetetlenség, fájdalom, harag) reagálunk, amelyekkel az elkerülhetetlen változásra szoktunk. Az is természetes, ha ezeket a volt partner felé irányítjuk. Ez a veszteség feldolgozásának természetes folyamata. Noha sokan hiszik ebben a periódusban, hogy szenvedéseiknek sohasem lesz vége, szinte biztosan állíthatjuk, hogy a viharfelhők idővel oszlani kezdenek majd, az ég kitisztul, a sebek pedig behegednek. Akármilyen hihetetlen, de van boldog élet a válás után is.
 
A válás érzelmi feldolgozása öt, jól körülhatárolható állomásra osztható.

1. Tagadás
   Ez a leggyakoribb első válaszreakció. Ezen a ponton a legtöbb ember képtelen elfogadni, hogy a házasságnak bizony vége lesz. Nem ritka a struccpolitika: „ha nem veszek róla tudomást, akkor nincs is”. Ebben a fázisban sokan úgy érzik, hogy ha nem reagálnak a másik fél szándékára, figyelmen kívül hagyják a félrelépést, vagy egyszerűen csak elutasítják, hogy tudomásul vegyék a kialakult helyzetet, akkor a probléma magától megszűnik és minden visszatér a régi kerékvágásba.
    
   
2. Sokk
   A következő lépcsőfokot a pánik, a dühöngés és a félelem jellemzi. Sokan rettegnek a jövőtől, a magánytól, míg mások az azonnali és jövőbeli megélhetésük, pénzügyi biztonságuk miatt szoronganak. Az elhagyottság felett érzett fájdalom és tehetetlenség sokszor dühöngésbe csap át. Ebben az időszakban szinte folyamatosan azon jár az ember agya, hogyan volt képes a másik ezt tenni, hogyan volt képes annyi együtt töltött évet „kidobni az ablakon”. Ahogy az ember sorra veszi a megszegett ígéreteket, a csalódottság és az emiatt érzett harag sokszor elborítja az elmét. Más esetekben egyfajta kómás állapot áll be, amikor már minden mindegy és szinte semmilyen külső inger nem elég erős ahhoz, hogy az adott ember reagáljon rá.
    
   
3. Hullámvasút
   
   Ebben a periódusban az érzelmek drámai módon váltakoznak. Egyszer a teljes kétségbeesés vesz erőt az emberen, majd akár néhány pillanat múlva elönti az eufórikus remény, hogy képes megmenteni a házasságot. Az egyik percben lent, a másikban fent. Ebben a fázisban komoly veszély a depresszió, valamint az érzelmek, elsősorban a szomorúság és a harag váratlan kitörései is. Sokan erős késztetést éreznek ebben az időszakban, hogy verbális támadást intézzenek volt partnerük ellen, vagy éppen minden előzmény nélkül elsírják magukat. Ebben a periódusban az ember agya folyton azon jár, hogy miért és hogyan jutott el a házasság a végéhez. „Bárcsak tudnám, hogy mihez kezdjek most” és ehhez hasonló gondolatok cikáznak át az ember agyán az álmatlan éjszakákon. Ebben az időszakban különösen fontos lehet, hogy az ember kibeszélje magából az érzéseit, gondolatait. Erre ideális lehet egy jó barát, de még inkább egy olyan szakember, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik a téma terápiás kezelését illetően.
    
   
4. Alkudozás
   Ebben a fázisban még mindig reménykedik az ember, hogy a házasság megmenthető. Sokan szinte bármit bevállalnának annak érdekében, hogy fenntartsák a kapcsolatot, vagy visszaszerezzék partnerüket. Időt és energiát nem kímélnek, csak akörül járnak a gondolataik, hogy lehelhetnének újra életet a házasságba, hogyan javíthatnák ki a múltbeli hibákat. Abban reménykednek, hogyha megváltoznak akár kívül, akár belül, akkor ezzel visszakaphatják a házastársukat. A hölgyek drasztikus diétába, külső átalakulásba kezdenek ebben a fázisban, vagy akár extrém cselekedetekre is képesek annak érdekében, hogy visszaszerezzék a férjüket. A férfiak újra romantikussá válnak, virágot, kedves SMS-eket küldenek, vagy lemondanak a barátokról, hobbikról, és teljes idejüket a családnak szentelik. Noha van, amikor ez hatásos, a legtöbb esetben már túl késő, a partner érzéseit és cselekedeteit már nem lehet kontrollálni.
    
   Sokszor ez az a pont, ahol az illető visszaesik egy korábbi szintre. Az elutasítás abban az esetben, amikor az ember mindent megtenne, különösen fájdalmas. Ez újra felébreszti a haragot, a másik hibáztatását, amiért képes eldobni „mindent, ami szent”. Mindez életre kelti a bosszúvágyat, hogy igazságot szolgáltassanak végre. Utóbbinak pedig mi is lehetne a legmegfelelőbb fóruma, mint a bíróság? Hiszen a bíró majd igazat ad nekem, és minden szigorával lesújt a másik félre, példásan megbünteti mindazokért a szenvedésekért, amelyeket okozott. Sajnos ez az elragadóan naiv elképzelés ritkán valósul meg a valóságban. A bíró csupán eldönti a felek helyett mindazt, amit ők képtelenek, de az elképzelt módon nem szolgáltat igazságot.
    
   
5. Elfogadás
   Ebben a fázisban az ember végre elfogadja, hogy a házasságnak sajnos vége és nem tehet semmit annak érdekében, hogy elkerülje a veszteséget. Jobban jár, ha a figyelmét a jövőre fordítja, és energiáival inkább az új élete kialakítására fókuszál. Ahogy a közismert dakota közmondás tartja: ha észreveszed, hogy megdöglött alattad a ló, szállj át egy másikra. Sokan új hobbiba kezdenek, jobban odafigyelnek magukra és lassan ráébrednek, hogy a válás után is lehet teljes életet élni. Vannak, akiket szinte felvillanyoz, amikor ebbe a fázisba érnek és szinte teljesen kicserélődnek. Másképpen tekintenek már a házasságukra és annak kudarcára is. Jobban látják, hogy milyen dolgok vezettek a kapcsolat kiüresedéséhez, megromlásához. Elfogadják, hogy ez bizony kettejükön múlott. Ezzel párhuzamosan maguknak is megbocsátanak. Rájönnek, hogy vannak olyan dolgok az életben, amelyek nem irányíthatóak, és amelyekben legfeljebb csak utólag lehet bölcs az ember. Ez a felismerés felszabadít, és egyúttal a szebb jövőbe vetett reménnyel ajándékoz meg.
   

Kedves olvasó, ha éppen válófélben vagy, akkor hadd javasoljuk, hogy nyomtasd ki ezt az érzelmi útmutatót és tedd olyan helyre, ahol könnyen elérheted, ha szeretnéd tudni, hogy éppen hol állsz ebben a folyamatban. Mediátorként elkötelezettek vagyunk a válás méltósággal, kultúrált módon történő lezárása mellett. Abban segítünk, hogy a válófélben lévő házastársak elkerülhessék a válás leginkább stresszes részét – a bíróságon folytatott harcot. Sajnos a válás érzelmi feldolgozását, az egyes fázisok megélését nem tudjuk megspórolni, ugyanakkor minden sikeres mediáció hozzájárul ahhoz, hogy a folyamat mind érzelmileg, mind anyagilag a legkevesebb fájdalommal járjon.