Tényleg, ennyi szörnyűséggel lehet jellemezni egy óvodás kisgyereket? Tényleg ekkora a baj a gyerekkel? Vagy csak túlságosan elővigyázatosak az óvodapedagógusok?
A szülőt a kézhez kapott papírral, a hirtelen sokk után a nevelési tanácsadóba irányítják, hogy szakvéleményt kérjenek a gyermekről.
Mit tehet a szülő, miután egy ilyen jellemzést kap kézhez?

Először is ne essen kétségbe, ne ültesse az agyába, hogy a gyermeke értelmi fogyatékos és mozgáskorlátozott…
A rendszeres mozgás beiktatása a mindennapi életbe már kisgyermekkorban fontos, és szükséges… és itt nem elsősorban a játszótéren, vagy „motorozással” eltöltött órákra gondolok (persze azok is fontosak).
Függetlenül attól, hogy a gyerekről kérnek-e ilyen szakvéleményt az óvodából, vagy nem, és függetlenül a szakvélemény eredményétől a szülő mindenképpen keressen a gyermekének olyan sportágat, olyan mozgásformát, amit a gyermeke is el tud fogadni néhány alkalom után.
A fiúknak pl. a foci vagy valamilyen küzdősport, a lányoknak néptánc, balett, gimnasztika. Az úszás és a korcsolya mindkét nem számára élvezetes és hasznos lehet.
 
A következőkben - a holisztikus szemlélet jegyében - három oldalról közelítem meg a témát:

1. Egészséges testi fejlődés
   Az egészséges életmód mai világunkban kiemelkedő fontossággal bír, aminek részeként a megfelelő táplálkozási szokások kialakítása mellett a szülőknek oda kell figyelni arra is, hogy a rendszeres mozgás „szokássá”, magától értetődővé váljon, a gyerek mindennapi életébe beleolvadjon.
   
   A rendszeres mozgás nem csak az izomzatot fejleszti, hanem az egészséges csontképződéshez is hozzájárul. E kettő közös fejlődése, valamint az, hogy az erős csontozat felnőttkorban is megmaradjon (és ne csak az erős izomzat), későbbi erőnlétünk alapfeltétele. A mozgás késleltetheti, lassíthatja a későbbi csontleépülést. Ezért nagyon fontos, hogy már akkor elkezdjük a megelőzést, amikor csontjaink még a felépülési fázisukban vannak csak. Természetesen nem kell rögtön az öregkorra gondolni, elég csak a kamaszkorig előremenni. A kamaszkori hirtelen növekedés megviseli a csontokat és az izmokat, megfelelő erőnlétük, tartószerepük hiányában megjelennek a különböző fokú tartásproblémák, gerincferdülés, egyéb vázrendszeri deformitások. Gondoljunk csak bele: a tizenévesen elkezdett kötelező gyógytorna sokkal kellemetlenebb a kamasz számára, mint a kisgyermekkorban elkezdett edzés.
   
   A rendszeres mozgás, sport nagy mértékben javítja a tüdő gázcseréjét, ezáltal a vér oxigénfelvételét, végeredményben pedig a sejtek oxigénellátottságát. Ez többek között azért is fontos, mert a megfelelő oxigénellátottság az egészséges szervezet alapja, oxigénhiányos állapotokban viszont a szervezet különböző fokú degeneratív elváltozásokat produkál (pl. rákos sejtek képződése).
   
   
   A mozgás élettani hatásai között fontos megemlíteni még, hogy jelentősen hozzájárul a nyirokkeringés fenntartásához, serkentéséhez (hiszen a nyirokrendszernek nincsen saját keringető motorja, mint a vérkeringésnek a szív), ezzel elősegítve a szervezet méregtelenítési folyamatait, immunrendszerünk karbantartását.
    
2. Idegrendszeri fejlődés: az értelem, az elme fejlődése és a mozgás fejlesztő szerepe
   A mozgás az értelmi fejlődés alapja. Ha javítjuk a mozgásbéli hibákat, fejlesztjük a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, az kihat az agy teljes működésére, a későbbi tanulási folyamatokra is. Létezik egy csak az emberre jellemző mozgásbéli egyedfejlődési sor: kúszás - mászás - járás - dominancia megválasztás (jobb-bal kérdés, nem csak a kéznél, hanem a lábnál és szemnél is). Van ezen kívül egy szintén kizárólagosan emberi kommunikációs forma: beszéd - írás - olvasás. Ez utóbbiakat csak akkor tudja a gyermek akadályok nélkül, maradéktalanul elsajátítani, ha az idegrendszere teljesen beért ezekhez a folyamatokhoz, vagyis végigment a mozgásbéli fejlődéseken, mindegyiket maradéktalanul elsajátítva. Bármilyen lemaradást, kimaradást kiválóan lehet fejleszteni az időben, már óvodás korban elkezdett megfelelő rendszeres mozgással. A megfelelően összeállított edzésprogram odafigyel a nagymozgásokra (a mászás, futás, stb.) és a finommozgásokra is (precíziós manipuláció: pl. a cipőfűzés, cipzárfelhúzás, masni kötés, stb.), fejleszti a gyermek egyensúlyérzékét, koordinációs készségét, térészlelését, a két agyfélteke összehangolt működését. Ha a két agyfélteke nem működik szinkronban, a külvilágból felénk érkező információt nem tudjuk megfelelően kezelni és feldolgozni, így mi magunk válhatunk saját belső fejlődésünk, haladásunk akadályává.
   
   A kisgyermekkori sportolásnak tehát elsősorban nem az a célja, hogy a jövő olimpikonjait, futballistáit képezzék ki, hanem, hogy egyrészt megszerettessék vele azt a sportot, amit választott(ak a szülei), és hogy ügyesedjen a mozgása. Először az is nagy sikerélményt jelent a gyermeknek, ha pl. a két lába között „nyolcas” alakban körbe-körbe tudja vezetni a labdát, vagy egyszerűen csak meg tud állni a korcsolyával egy lábon. Később az ügyes cselezés, az első ugrások lesznek az újabb állomás. A lényeg, hogy a gyermeket biztassuk, dicsérjük, amikor ezeket a számára nagy dolgokat véghez viszi.
   
   A versenyszerű sportoláson csak nagyobb - iskolás - korban érdemes elgondolkodni, amikor a gyermek már maga is meg tudja fogalmazni a céljait a választott sportággal kapcsolatosan. Ebben az esetben természetesen már a teljesítmény, a minél jobb eredmény elérése a cél.
    
3. Lelki fejlődés: a mozgás és a gyermek pszichés/szociális fejlődése
   Amint azt már az előző részben is említettem, a gyermekek számára hatalmas sikerélmény, ha valami olyasmit képesek megcsinálni, amit eddig nem tudtak. Ilyenkor örömmel mutatják be új tudományukat a szüleiknek, és boldogan várják - mindegy megerősítésként - a szülő dicséretét, elismerését, biztatását.
   
   A rendszeres sportolás tehát fejleszti a gyermek önbizalmát és öntudatát, a „képes vagyok rá” érzést. Növeli egyben a gyermek lelki állóképességét, tehát a kitartását. A csoportos mozgás órák alatt fejlődik a gyermek szocializációs és kommunikációs készsége is.
   
   Kisebb és nagyobb korban egyaránt hasznos „fegyver” lehet az agresszió ellen: a küzdősportok pl. kiválóan alkalmasak „irányított agresszió-levezetéshez”, a negatív érzelmek és energiák pozitív alkalmazását. Pszichológusok, nevelési tanácsadókban előszeretettel ajánlják a küzdősportokat a hiperaktív, agresszív gyerekeknek.
   
   A fizikai aktivitás növelése, a mozgás beiktatása életvitelünkbe az egyik legbiztosabb (és leggazdaságosabb) módja az életminőségünk javításának, és az egészségben, jó közérzetben eltöltött évek száma is bizonyosan növekedni fog. A rendszeres - rekreációs jelleggel végzett - sportolás csökkenti az olyan betegségek kockázatát, mint a különböző szív- és érrendszeri betegségek, a depresszió, a pszichoszociális stressz következtében fellépő izomfeszültség, a vázrendszer (csontozat) deformitásai, elhízás. A mozgás kockázatcsökkentő hatása nem függ ugyan az életkortól (sosem késő elkezdeni…), de minél korábban vezetjük be a gyermekeink életébe a mozgást, a mozgás örömét, annál hatékonyabban tudjuk kiküszöbölni a testi-lelki egészségüket károsító tényezőket, és annál boldogabb, kiegyensúlyozottabb felnőtteket tudunk nevelni belőlük.