Nem és nem tudok azonosulni az édesanyákkal, akik benevezik az apróságokat, s nem indítanak meg a kifestett, koravén kis arcok sem.

Masnis ezt írta a minap: "Én a gyerekszépségveresenyekről olvasnék szívesen. Ma láttam egy epizódot az agyonsminkelt gyerekekről. Elborzasztott. Bár a te gondos írásaidból lehet, hgy más fog kiderülni". Azonnal visszaírtam, hogy bizony, ez azon esetek egyike lesz, amikor nem hiszem, hogy tudok szépíteni a dolgon, ez alapjában borzasztó. De megígértem Masnisnak is, meg magamnak is, hogy legalább utánajárok a gyerekszépségversenyek kultúrájának, pro és kontra.

A gyermekszépségversenyek a természetes anyai büszkeségre építenek, arra a tényre, hogy minden édesanya gyönyörűnek és hibátlannak látja csemetéjét. Általában ez az elfogultság (annak ellenére, hogy minden kisgyerek gyönyörű a maga ártatlanságában és hamvas fiatalságában, az is tény, hogy vannak szebb gyerekek és vannak kevésbé szép külső adottsággal megáldottak) megmarad egy normális határon belül. Az anyuka boldog, büszke, gyönyörködik a babájában, s vele örül a család, a barátok, a rokonok. Bizonyos esetekben azonban a szülő, leggyakrabban az anyuka, úgy érzi, a gyermek szépségét, adottságait meg kell méretni. Hogy mi ösztönzi? Ez külön megér egy misét. Feltűnési vágy; saját magát látja a gyermekben; saját elszalasztott lehetőségeit, álmait akarja megvalósítani a gyermekén keresztül, a lehető leghamarabb; bedől a versenyek kiírásában ígérteknek; versenyszelleme erősebb, mint másoknak, így ha lova lenne, azt futtatná; önteltség és megannyi más motiváció, gyakran ezek kombinációja.

Bevezetésképpen a gyermekszépségversenyek előnyeiről és hátrányairól dióhéjban. A versenykiírások megfogalmazói ügyelnek arra, hogy minden olyan szerepeljen a felhívásban, ami egy édesanyát motiválhat, hisz lássuk be, a gyerekeknek ebbe az egészbe semmi beleszólásuk nincs, kivéve, ha épp megmakacsolják magukat és lebömbölik a sminkjüket.

Azt ígérik, a gyerek kecsességet, bájt, eleganciát tanul. Hamar öntudatára ébred, s értékelni tudja önmaga pozitív tulajdonságait. A verseny önfegyelemre tanítja, arra, hogy nyomás alatt is tudjon teljesíteni. Mindezek olyan tulajdonságok, melyeket akármerre is viszi az élet minden bizonnyal hasznosítani fog. Ha a gyermek a későbbiekben úgy dönt, mégis művészi pályára lép, színész, énekes lesz, ezek a versenyek remek ugródeszkának számítanak, hisz ott van például Halle Berry is, aki tinédzser szépségversenyt nyert. A legtöbb verseny ösztöndíjjal jutalmaz, s létezik-e annál jobb érzés egy szülőnek, mint hogy gyermeke jövőjét már egészen korán biztosítani tudja. A versenyek a családokra is jó hatással vannak Az utazások, az együtt töltött idő, az egy célért való küzdelem összekovácsolja a szülőket, testvéreket, jó szocializációs lehetőség.

Következzen azonnal az ellenérvek sora, melyek természetesen nem szerepelnek a kiírásokban. A gyerekek nagy többsége szeret versenyezni, azonban sokan egyáltalán nem tűrik jól se a feszültséget, se a versenyhelyzetet. Sok kisgyermek számára a kudarcélmény feldolgozhatatlan, nem véletlen, hogy rengeteg pedagógiai módszer a versenyeztetést, a jegyekkel való besorolást kizárja az oktató-nevelő munka folyamatából, helyette megerősítéssel, szöveges értékeléssel motivál. A szülők nagy része nem látja át, vagy nem akarja elfogadni, hogy gyermeke alkalmatlan a versenyre.

A kislányok természetüknél fogva szeretnek szépítkezni, csinosak lenni. Sokakban azonban ez ilyenkor túlzott méreteket ölt és egészen fiatalon elülteti bennük annak a gondolatát, hogy az életben csak akkor boldogulnak, ha tökéletesek. Az étkezési zavarok meglepően gyakoriak az egész fiatal kislány versenyzőknél, s erre a szülőknek különösen oda kell(ene) figyelniük. Amennyiben több gyermeke van a családnak, időt kell szentelni a "nem versenyző" testvérre is, mivel ezeknél a testvérpároknál a természetes rivalizálás durva formát is ölthet.

A felhívások azt ígérik a családoknak, hogy megújult erővel térnek haza a versenyről, ám azt elfelejtik közölni velük, hogy egy ilyen verseny rengeteg költséggel jár. Ruhák, cipők, kiegészítők, ékszerek, fotózás, utazások, szállodák. A családok nagy része hatalmas adósságba veri magát, s ezek visszafizetése nem feltétlen kedvez a családi harmóniának.

Az Egyesült Államokban a gyermekszépségversenyek az 1960-as években kezdődtek, habár évtizedekkel előtte is tartottak már "Most Beautiful Child"/A legszebb gyerek versenyeket szinte minden nagyvárosban. Hivatalosan az első Little Miss America szépségversenyt a New Jersey-beli Palisades Amusement Parkban tartották 1960-ban. Eredetileg 13-17 éves korig versenyezhettek volna a gyerekek, de 1964-re már 35 ezer jelentkező volt, s a szülők addig verték az ajtókat, míg megtörtént az életkori bontás, valamint a korhatár drasztikus csökkentése, egészen a totyogókig.

Amerika legnagyobb szépségversenyét, a Universal Royalty Pageant-et, melyen 0-30 éves korig vehetnek részt a versenyzők, havonta tartják meg, 60 versenyző részvételével. A legfiatalabbak, a babák. Ők akkor nevezhetnek, ha képesek önállóan ülni. A jelentkezési díj 545$, az utazási, szállási költségek legalább további 400$-os kiadást jelentenek, s ez a minimum. A versenyre a ruhák, ékszerek 1-2 ezer dollártól 10-12 ezer dollárig terjedhetnek.

Annette Hill a Universal Royalty rendezője elkötelezetten áll ki a gyerekszépségversenyek mellett. Ő maga is versenyzett kislány korában, s most a rendezői feladatok mellett a saját csemetéjét is benevezi minden alkalommal. Annette szerint a versenyeken nemcsak a gyerekek, de az anyukák is fejlődnek. A tapasztalatlan mamák sokkal engedékenyebbek, megbocsátóbbak gyermekeikkel szemben, míg a tapasztalt anyák keményen bírálják a hibákat.

Az sem különösebben megnyugtató, hogy amikor magyarul rákerestem a gyermekszépségverseny szóra, sorban jöttek elő az RTL Klub "Keressük a legcukibb babát" típusú vetélkedői, a babaszépségverseny fórumok, azon fotósok honlapjai, akik azt ígérik, hogy 4-5 éves gyermekünkből modellt varázsolnak, s még megbízhatóbb oldalakon is olyan cikkbe botlottam, hogy a "gyerekmodellkedés igenis jót tesz a személyiségnek".