Sok ikerpárnál tapasztalható, hogy a beszédfejlődés elmarad az átlagostól. Ennek egyik magyarázata az, hogy az ikres mamának nincs annyi lehetősége a személyes foglalkozásra, párbeszéd kialakítására egy-egy gyerekével, mint annak, aki csak egyet nevel. A másik okot abban kereshetjük, hogy az ikreknek nincs is olyan égető szükségük a választékos kommunikációra, mint az egykéknek: idejük nagy részét egymás társaságában töltik, sokszor szavak nélkül is jól megértik a másikat. Nem ritka, hogy csak legfontosabb szükségleteikről "tájékoztatják" környezetüket, egymás közt pedig sajátos "ikernyelvet" használnak. Ez a szoros kapcsolat és a páros elszigeteltség beilleszkedési zavarhoz is vezethet a későbbiekben. Ha kezdettől fogva figyelmet fordítanak arra, hogy a két gyerekkel külön is foglalkozzanak, "saját" élményekre is szert tehessenek, a szoros kapcsolatnak főként az előnyeit fogják élvezni - éppen úgy, mint közönséges testvérek esetében.

Sok szakember azt ajánlja: az ikrek külön óvodai csoportba, majd osztályba kerüljenek. Ez természetesen csak akkor alakulhat zökkenőmentesen, ha nem egyik napról a másikra választják el őket egymástól. Kis korkülönbséggel született testvérek esetében ugyanígy felmerül a kérdés, hogy jó megoldás-e, ha egy csoportba kerülnek. A beszoktatás talán könnyebb így, ám lassabban teremtenek kapcsolatot a többiekkel.

Az ikrek lelkialkata akkor is különbözhet egymástól, ha egypetéjűek. Ennek oka lehet, hogy már az anyaméhben eltérő helyzetben éltek. Egyikük előnyösebb, másikuk kevésbé jó körülmények között fejlődött. Születésük után a szülők különbözőképpen bánnak velük: az esendőbbel többet foglalkoznak, vagy éppen fordítva: az erősebbre büszkék. Ez a hozzáállás kettejük kapcsolatát is befolyásolhatja: egyikük lesz a szóvivő vagy az irányító, míg másikuk inkább a végrehajtó.

Fontos tudnivalók:

Szakmai véleményem szerint az a jó, ha az ikrek különbözően vannak öltöztetve, mert a tapasztalatok szerint, ha nagyon hasonlít egymásra a két gyermek, ami ebben az esetben adott, és még az öltözékük is hasonló, a környezet nem tudja őket megkülönböztetni. Egy idő után már nem is törekszenek arra, hogy a nevük szerint szólítsák őket, hanem ikreknek nevezik, ez bölcsődében és óvodában nagyon gyakori és a gyerekek sem veszik a fáradtságot, összemosódik a két gyermek személyisége, énje. Hosszú távon az alkalmazkodásban és az érvényesülésben ez gondokat okozhat. Nagyon fontos, hogy az egypetéjű ikreket minél előbb válasszuk szét, akár úgy, hogy a bölcsödében, óvodában külön csoportba járjanak. Ez azért fontos, mert a „mi" ikrekből kialakul az „én" és „te", valamint tudnak újat mutatni egymásnak, különben kialakítanak egy speciális belső nyelvet, ami abból fakad, hogy a kezdetektől együtt töltenek minden időt és nagyon ráéreznek egymás gondolataira, így sokszor nincs szükségük a külvilágra. Jó az, hogy együtt vannak, mert így erősítik egymást, de nehezen alakítanak ki külső kapcsolatokat, mert „jól elvannak egymással". Ez akkor okoz problémát, hogy ha egyedül kell egy közösségbe menniük, mert akkor „elanyátlanodnak" az ikerpárjuk nélkül.

Figyelem!

Mielőtt összehasonlítaná ikreit a szomszéd gyerekeivel, akik már versikéket szavalnak, jó, ha tudja, hogy általában hamar megoldódik a probléma, és nem minősíthető fogyatékosságnak. Az esetek legnagyobb részében utolérik társaikat a később beszélni kezdő ikrek. Előfordulhat, hogy hajlamosak vagyunk a kicsik szavába vágni és egyszerre megszólítani őket. Talán észre sem vesszük, de rövidebb mondatokat használunk, mert így gyorsabb, és mert a másik gyerek is éppen önt akarja. Gyakori hiba, hogy nincs összhangban a cselekedet a szavakkal, azaz, míg az egyiküket eteti, a másikhoz szól. Ne higgye azt, hogy azért, mert ketten vannak, kevésbé lesz önre szükség, jól ellesznek. Akkor lepődünk meg igazán, amikor azzal szembesülünk, hogy nem értjük a beszédüket, kialakították az ikernyelvet, a titkos, kicsit misztikus kapcsot. Ez nem más, mint egy leegyszerűsített, fejletlen nyelvi forma, amit leggyakrabban az egypetéjű ikerpárok teremtenek maguknak. Ez igen egyszerű, gyors és hatékony módja a kettejük közötti kommunikációnak. Kicsit olyan, mint a gyorsírás. Ha nem bátorítja őket az ikernyelv használatára, ha nem mosolyog túl sokat azon, hogy milyen édesek ezzel a külön nyelvvel, akkor előbb-utóbb kénytelenek lesznek belátni, hogy ikertestvérükön kívül más nem érti őket, érdemes megtanulni az anyanyelvet.

Hogyan?

• Egyenként is foglalkozzunk velük! Időigényes, de hasznosabb, mint a házimunka.
• Gesztusaink, tetteink és szavaink legyenek összhangban egymással. Akihez beszélünk, arra nézzünk!
• Ne próbálja kitalálni, hogy mit szeretnének, inkább ösztönözze őket, hogy megmondják!
• Ne hagyja, hogy az egyik gyerek szóvivője legyen a másiknak. Ikreknél gyakran előfordul, hogy a jobb beszédkészséggel megáldott fél képviseli a testvére érdekeit, azaz helyette beszél. - Törekedjen szemkontaktusra, hogy minél több érzékszervét bevonja a beszélgetésbe!
• Ne javítsa ki a nyelvi hibát, de a hibásan használt szó helyes változatát építse be saját mondatába!

A szakirodalom szerint az ikernyelvnek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Késleltetheti ugyanis azt, hogy az ikrek az anyanyelvüket időben elsajátítsák. Néhány esetben lelkifurdalást is okozhat a bármely területen sikeresebb ikernek, ha a testvérének nem mennek olyan jól a dolgok. Ezért általános szabály, hogy kerüljük az állandó összehasonlítgatást. Ehelyett hívjuk fel inkább az ismerősök figyelmét egy szerencsésebb megközelítési lehetőségre. Például ahelyett, hogy azt mondanánk: "Peti szebben tud énekelni, mint Dani", mondjuk ezt: "Peti szépen énekel, Dani viszont ügyesen rajzol".

Az ikrek önálló egyéniségének kialakulását segíti, ha:

• már a kezdetektől pozitívan hangsúlyozzuk az ikrek közötti különbségeket,
• nem öltöztetjük őket egyformán,
• saját játékokat, ruhákat adunk nekik, amelyeket nem cserélünk össze,
• gyakran szervezünk nekik külön programokat,
• lehetővé tesszük (de nem erőltetjük), hogy külön baráti köröket alakíthassanak ki,
• nem hasonlítgatjuk össze őket, és erre megkérünk másokat is,
• megengedjük, hogy önállóan válasszanak ki apróbb dolgokat, és hogy önálló véleményük legyen, amelyet külön-külön hallgatunk meg.

Mint ahogy testvérek esetében is, célszerű megoldás, ha néha külön-külön is szervezünk nekik programokat, ugyanez az ikrekre is igaz. Így különböző érdeklődésüket is kielégíthetjük.