6 ok, amiért nagyszerűek az elsőszülöttek

1. Kibírják az újdonsült szülők ügyetlenségeit

Az első gyermek megszületése nem jelenti automatikusan azt, hogy anya és apa innentől fogva csípőből tudja, hogyan kell gyereket nevelni. Az elsőszülöttek nem csak elszenvedői a kezdeti bénázásoknak – mint rosszul felrakott pelenka, túl hideg vagy túl meleg fürdővíz –, hanem egyben kísérleti alanyai is a papíron jól hangzó, de a valóságban nem feltétlenül működő gyereknevelési elveknek. Akár hónapok is beletelhetnek, mire a szülők rájönnek, hogy bizonyos elképzeléseket jobb inkább elengedni. A fiatalabb gyerekek megússzák ezeket a kezdeti kalandokat.

2. Egy pillanat alatt felnőnek

Anya bemegy a kórházba szülni, és otthon hagy egy apró kétévest, aki az ő szemében még mindig baba. Három nap múlva hazamegy, és döbbenten veszi észre, hogy a kétéves már nagy gyerek. Mennyivel nehezebb, mint az újszülött, és mennyivel okosabb is! A kétéves pedig egyetlen pillanat alatt kerül át a „baba” kategóriából a „nagy gyerek”-be, amit nem feltétlenül fogad kitörő örömmel.

3. Mindig nagyobbak lesznek feléjük az elvárások

Még kis korkülönbség esetén is feltűnő – vagy talán csak akkor feltűnő igazán –, hogy a fiatalabb mintha kevésbé lenne érett, mint a nagy volt az ő korában. Ahogy egy kétgyerekes anya fogalmazott: „A kisebbik nálunk gyerekesebb, mint a bátyja valaha is volt.” Onnantól fogva, hogy a kistestvér beköltözött a házba, mindenki elvárja a nagyobbtól, hogy kettejük közül ő legyen az okosabb, ő pedig ennek az elvárásnak magától értetődően tesz eleget.

4. Hamar megtanulják, milyen érzés vigyázni a másikra

A kisbaba pici. Gyenge és törékeny. Óvatosan kell hozzányúlni, mellette nem szabad vadulni, és viszonylag csendben kell maradni, amikor alszik. A szintén még csak néhány éves nagyobbik hamar átlátja ennek a felelősségét, és később is harcosan védelmezi minden ártalomtól a kistestvérét. Ha esetleg otthon olykor (gyakran) fel is üti a fejét köztük a konfliktus, a külvilág felé mindig azt a védelmező szerepet veszi fel, amelyre otthon tanították.

5. Kitapossák az utat a kicsi előtt

A fiatalabbik gyerekem máig emlegeti, hogy az első iskolaelőkészítő foglalkozáson az igazgatónő külön odament hozzá, a nevén szólította, és azt mondta, örül, hogy a bátyja után őt is itt látja. A kisebbik testvér már nem csak jó ismerősként megy az óvodába és az iskolába, de abból a szempontból is könnyebb dolga van, hogy az idősebb megharcolja a szülőkkel a szokásos függetlenedési csatákat, legyen szó egyedül közlekedésről, esti kimaradásról vagy regisztrációról valamelyik közösségi oldalra.

6. Náluk jobb dolog nem is történhetne a kistestvérükkel

Egy szerető testvérnél nincs nagyobb kincs. Igaz, hogy apróságokon összekapnak, néha féltékenyek a másikra, de ez a kapocs minden veszekedésnél, sértődésnél vagy akár jellembeli különbségnél erősebb. Talán útban van a másik, de ha nincs otthon, nélküle üres a ház.

Kapcsolódó cikkeink:

• Megbízható elsőszülöttek és maximalista egykék
• A "nagytesó" segíti az óvodáskorúak nyelvi fejlődését
• A második gyerekkel több a gond?
• Megszületett a kistestvér és meghaltak az elvek - 12 dolog, amire csak akkor jössz rá, ha már két gyereket nevelsz

Kép: langll / pixabay