NAPLÓ - Macskát a házba nem hozunk!
- Macskának nincs helye a házban! Tudjátok, összeszőröz mindent. Allergiát okozhat. Hová tesszük, ha nyaralni megyünk?! Mi lesz, ha kiscicái születnek?! Nagyon nehéz gazdát találni a kicsiknek....
Kb. 100 ilyen kifogás következett, ahányszor csak felmerült a macska-kérdés a családban.
Aztán egy nap, nem várt akadály jött. Egy hosszúszőrű, hófehér cicamama, hathetes kiscicáját kínálták nekünk ajándékba. Égnek meredő farkincával, pimasz hízelgésével, vágyakozó tekintetével mindenkit elcsábított, főleg az öt éves fiamat:
- Nézd Anya olyan, szépen néz rám, olyan szépen néz!
- Tudod Kicsim, nem szeretnék állatot a lakásba... stb...
Zsombor nem vitatkozott. Le sem vette a szemét a cicáról, gyengéden cirógatta, olyan gyengéden, hogy talán még semmihez nem nyúlt ilyen szelíden, s közben ezt mondta:
- Hívhatnánk őt Pistának.
Megütköztem a különös választáson.
- Pistának? De, kisfiam, ez lány cica. Ez egy kislány.
- Kislány? ... Jó, akkor hívjuk őt, Mollynak. Molly Kislánynak.
Hát, Molly Kislány nálunk maradt.
Nem tudom melyiket vállaljam: lám, milyen rugalmas szülő vagyok, aki képes kompromisszumot kötni, hiszen ettől a kis lénytől - ugye! -, sok mindent tanulhat a gyerekem... Vagy inkább az az igazság, hogy gyenge voltam?
Egyszer így, egyszer úgy gondolom.
Minden esetre ilyen szépen nézett ránk még néhány állat. Egy elhagyott németjuhász kutya, egy vörös színű kandúr, egy tűzgőte, két pinty, néhány körmös béka, és a szomszédunk kidobott cicája. Ők aztán mind itt éltek velünk...
Persze a jövendölés bevált: a cicaszőr mindenhol megtalálható, megérkeztek a kicsik is, akiknek nagyon-nagyon nehéz gazdát találni, a nyaralás előtt pedig, külön előkészület jelent, hogy ki eteti majd az állatokat, a távollétünkben.
Hát, most gyengeség, vagy rugalmasság?
Sokáig kérdés volt ez. Aztán kezdtek meglepő dolgok történni.
Hiper eleven kisfiam barátai játszani jöttek hozzánk. Négy fiú vágtat fel az emeletre, persze egyszerre, igyekezve egymást túl harsogni, mit is fognak játszani... tehát, ment minden szokás szerint. A nagyok menekültek biciklizni, szomszédok becsukták az ablakokat, én is indultam kifelé a kertbe... Ekkor a fiam megállt, és rendre intette a barátait:
- Halkabban, megijednek a kiscicák! Nézzétek, milyen aranyosan szopiznak...Hozok a Mollynak vizet, ha szoptat, sokat kell innia... Sietek! Ne kezdjetek el játszani, amíg nem jövök!
Következetesség és pszichológia, jönnek - mennek a tanácsadók, változnak az elvek, nem könnyű eligazodni köztük. Azt hiszem, egy igazság marad: "minden dologról az dönti el, helyes volt-e, hogy mi lesz az eredménye."
Nem így van ez?
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Neveljünk egészséges gyermeket!
A sikeres tanév az étkezőasztalnál kezdődik!
LEGOLVASOTTABB
Szamárköhögésem velőt rázó története
Így szedjük a vitaminokat, nyomelemeket!
Mi okozhat magas vércukorszintet reggelente?
Felakasztotta magát egy diák egy szegedi általános iskolában
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: