A születés utáni néhány óra, de az első pár nap is igen döntő hatással lehet a gyermek-szülő (anya és apa) lelki kötődése szempontjából. A gyermeket úgyszólván szüleihez való kötődése tartja életben. Ha ebben az időszakban valami rendellenesen történik, az kihatással lehet a kötődés kialakulására, és a gyermek kapcsolatkészségére, egészen a felnőtt kor kezdetéig.

Amikor a gyermek megszületik, első dolga az lesz, hogy megtanulja azokat az ingereket, amelyek alapján azonosítja édesanyját, édesapját. A bőr illata, melege, tapintása, az anya hangja, látványa azok a jelek, melyek segítik ebben. Megkeresi azt a személyt, aki biztonságot, táplálékot ad neki az „új világban”. Ez nem csak az anyára vonatkozhat, hanem az édesapára is, aki folyamatosan jelen van a baba első óráiban, napjaiban.       

Anyáink korában még az volt a gyakorlat, hogy a babát visszavitték a csecsemőosztályra és négyóránként lehetett szoptatni, az anya csak ebben az időben látta csecsemőjét. Az ősbizalom kialakulása ezért sok esetben nem volt töretlen, melynek következtében a felnőttkorra is kiható szülő-gyerek közötti kötődési problémák keletkeztek. A felnőtt bizalmatlanná válhat, nem hisz abban, hogy számíthat másokra, hogy bízhat embertársaiban. Ezért is lehetséges, hogy valaki gyakran váltogatja partnereit, képtelen tartós kapcsolatokra. Ezekre magyarázat lehet az első órákban hiányzó szülői jelenlét is.

Fotó: Bridget Coila / fickr

Nagyon fontos a bőr és szemkontaktus is az első órákban. Egyes szülésznők, védőnők azt is javasolják, hogy az édesapa is tegye csupasz mellkasára a babát, hogy érezze az ő bőre illatát, hallja az ő szívverését is. Érdemes egy nem túl meleg takaró alatt összebújni a babával, ezt az apuka is megteheti.

Ragaszkodj hozzá, hogy az első perctől a lehető legtöbb időt tölthessétek együtt a kórházban is! Az orvosok, nővérek többnyire az egészségügy szemüvegén keresztül tekintenek rátok. A fertőzések megelőzésére, az anya pihenésére hivatkoznak, amikor elszakítják tőletek a percekkel azelőtt született kisbabát. Ennek lehetnek olyan következményei, amire ők nem gondolnak. Ha ott hagynák nálatok a babát, ill. minden körülményt biztosítanának ahhoz, hogy zavartalanul és folyamatosan együtt legyetek, kevesebb lenne a gyermekágyi depresszió, megelőzhetőek lennének az anya és gyermek későbbi lelki zavarai.

A helyiség megvilágítását célszerű csökkenteni

Gondoljatok arra, hogy a babának még túl világos van idekint, szemének idő kell, amíg alkalmazkodik az anyaméhben eltöltött sötétség után. Nem tesz jót neki, ha most hirtelen természetes vagy mesterséges fénynek teszitek ki. Igyekezzetek tehát félhomályt teremteni a kórteremben.

Gondoskodjatok róla, hogy a baba teljes nyugalomban legyen, hisz a szülés folyamata igen megerőltető a csecsemőnek. Legalább 3 napra van szüksége, hogy kipihenje a születéssel járó fáradalmakat, az életében bekövetkezett változásokat. Ügyeljetek rá, hogy ne érjék zajhatások, próbáljátok távol tartani a látogatókat. Ezzel megkönnyítitek a baba alkalmazkodását új környezetéhez. A babához nyugodt, halk hangon beszéljetek.

A kötődés a szülő oldaláról is változást jelent. A baba szeretgetése, megnyugtatása, gondozása közben felébred és megerősödik a szülői ösztön. Kimutatták, hogy azok az apák erősebben kötődnek gyermekükhöz, akik a születés utáni órákban folyamatosan együtt voltak kisbabájukkal.

A szülők is ráhangolódnak gyermekükre

Fontos, hogy mindig figyeljétek meg, mi az, amit a baba szeretne, mi az, amit nem. Az igény szerinti gondoskodás erősíti a gyermek szülők iránti bizalmát. Érzi, hogy biztonságban és jó helyen van náluk. A hiányos kötődés életre szóló lelki sérüléseket eredményezhet. Ismerd meg a gyermekedet, figyeld meg őt, próbáld megfejteni, hogy a sírásával éppen mit jelez. Ez kezdetben nem lesz egyszerű feladat, de aztán belejössz.

A fejlődéslélektan felismerte ezt a káros következményt, így számos kórházban már elfogadott gyakorlat a rooming in. Aki szeretné, kiságyat helyeznek az ágya mellé, így a kórteremben is elláthatja a babát.

Minél gyakrabban adj lehetőséget a babának a szopizásra. Az anya melle megnyugtatja őt és ellátja minden létfontosságú anyaggal. Mindig add oda neki a cicit, akárhányszor kéri.  A szoptatás az anyához való kötődést is erősíti. Lehetőleg kerüljétek az üveges táplálást. A cumin keresztüli táplálékfelvétel hibás szopástechnikát eredményez a babánál, nem kell neki erőlködni a táplálékért. A mellbimbó kisebesedését, fájdalmat is okozhat a cumival váltogatott szoptatás. Mindig nézz a kisbabád szemébe, különösen a szoptatás alatt. Arcodat még nem ismeri fel, de a látással is azonosít.

Fogadd el az újszülött külsejét

Amikor kikerül az anyaméhből a baba, nem éppen úgy néz ki, mint a reklámokban. A feje gyakran eldeformálódott, furcsa a bőrszíne, ráncos, néha eltorzult az arca a kimerültségtől. Ez nem tart sokáig, mert néhány nap elteltével változik a baba kinézete.

Törekedj a gyakori bőrkontaktusra

A gyermeknek szüksége van az anyai érintésre és közelségre. Simogasd, ölelgesd, melegítsd a testeddel, fogd meg a kezét.

Néhány kórházban töltött nap után nagy öröm a hazatérés. Párod gondoskodó szeretete és az otthonod megszokott meghittsége pozitívan fog hatni lelkiállapotodra, tested is hamarabb regenerálódik. Most már zavartalanul együtt lehettek, jobban meg tudod ismerni babád jelzéseit, szükségleteit.

Fontos az optimális szobahőmérséklet! Mivel a babánál még nem alakult ki testhőmérsékletének szabályozása, lényeges, hogy ne legyen melege, és ne is fázzon. Valamivel melegebben öltöztesd, mint ahogy te magad ruházkodsz. Meleg, vastag gyapjútakarót ne használjatok, mert  fennáll a túlmelegedés veszélye.

Fogadd el a segítséget!

Az első héten ne foglalkozz semmi mással, mint a gyermekeddel és magaddal. Nyugodtan vondd be a családtagokat, barátokat a ház körüli teendőkbe. Egyáltalán nem ciki, ha az édesanyád főz, a barátnőd bevásárol, a párod pedig intézi a mosást.

Fotó: Frantisek_Krejci / pixabay