De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szél fújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. "Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy"!

Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp. "

Ne hagyd, hogy leteperjen!

Ismét belém sajdított ez a nagyszerű pár sor. Elég későn került kezembe a könyv. Gyerekként csak a filmváltozatát faltam, dehogy akartam én olvasni. Azóta se győzöm bepótolni, mert annyi minden kimaradt. Ám ami késik, az nem múlik. Nekem most jött el a mesék ideje. Nem bánom, mert így felnőttként egész máshová törnek be a sorok adta érzések, gondolatok.

És hogy mindez, mit keres itt a meddőség címszó alatt?
Hát a szomorúság okán, ami leteríti egy idő után a párokat, akik hónapról hónapra szembesülnek azzal, hogy megint nem sikerült egy új életnek belőlük megfogannia. Nagy tragédia ez. Megtöri még a legösszerendezettebb lelket is. A kérdés csupán, ki mit kezd ezzel a helyzettel?

A legnagyobb baj, ha benne ragadnak, és ellepi őket mindaz, ami Lázár Ervin soraiból átsüt. Belep mindent a bánat, az elkeseredés, a Nagybetűs Szomorúság.

Meddőség esetében nem marad más cél, mint új életet nemzeni. Az „AKAROM AZT A GYERMEKET” érzés könnyen eltakar mindent, ami egyébként fontos lenne, és ami talán épp megsegítené a párt abban, hogy családdá változzanak. De mivel a fogantatás hónapról hónapra elmarad, hát jönnek a komorabbnál komorabb pillanatsokaságok.

Teljes valójában nem tudhatom, hogy mi is irányítja a fogantatást, de mélyen hiszem és vallom, hogy nem szabad a dolgokba beleragadni. Mindig meg kell állni, és tudni kell elengedni mindent, ami körülvesz. MINDEN csak időlegesen a SAJÁT TULAJDONUNK! Soha nem tudhatjuk, mikor minek kell következnie az életünkben. Írhatjuk mi magunk sorsunk könyvét, és inkább ezt is javaslom a hozzám fordulóknak, semmint sodródjanak, elúszva a lehetőségeik mellett. De ugyanígy maradnia kell az életünkben egy Nagy Kapunak, amin bármikor beléphet a mindenen felüluralkodó, és mindent átszövő Örök Teremtő Élet lehetősége.

Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak?
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 1. rész
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 2. rész
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 4. rész

Fotó: tanakawho:Calla lily in sepia