Hogy ez miért van így? Miért csak az elmúlt évek, évtizedek során vált ez ennyire fontossá? Hiszen mióta világ a világ, a nők a munkájukkal ugyanúgy hozzájárultak a család fenntartásához, mint a férfiak. Ha csak az elmúlt száz évet nézzük, az anyáink, a nagymamáink, a dédnagymamáink ugyanúgy dolgoztak a földeken vagy a gyárakban, mint a férfiak. A polgári származású nők pedig irodákban, hivatalokban, esetleg nevelőként dolgoztak nyugdíjas korukig. Miközben mindegyikük szült, nem is kevés gyereket.

Az elmúlt évtizedekben azonban egy új fogalom jelent meg, az önmegvalósítás jelensége. A munka az önmegvalósítás eszközévé vált. És innentől kezdve a karrierépítés már nemcsak a nagyobb pénz és hatalom megszerzéséről, hanem a vágyott önmegvalósításról is szól. Hazánkban tizenöt-húsz éve beszélhetünk érdemben női karrierek alakulásáról. Amelynek irama, intenzitása, és eredményei mind a nőket, mind a férfiakat, mind a családokat, a szülőket, az iskolákat, a gazdaságot, a társadalmat váratlanul érte. Nincsenek jól működő mintáink, és nincsenek támogatóink, ezért olyan nehéz ennek az összeegyeztetése.

Ma általános gyakorlat, hogy a nők egyre később házasodnak, egyre később szülnek, mert előbb biztos talajt akarnak tudni a lábuk alatt: tanulnak, egzisztenciát teremtenek, és akiben erősen él az önmegvalósítás vágya, az a karrierlétra lehető legmagasabb szintjéről szeretne szülési szabadságra menni.

Ezt meg is értem, ugyanis a családok számára ez a legnagyobb probléma jelenleg Magyarországon. Hogyan tud visszahelyezkedni a munkába egy kismama? Mennyire nyitottak arra a hazai cégek, hogy kismamákat foglalkoztassanak?

Sajnos, egyáltalán nem. Álszentnek érzem a hazai közvéleményt, amely egyrészt isteníti az anyákat, másrészt keményen diszkriminálja őket a munkahelyeken. És minden nőt. Akinek nincs gyereke azért, akinek van, azért, akinek pedig már felnőttek, az már öreg.

De nekem az a dolgom, és hivatásom, hogy segítsek a nőknek, és az alábbi tanácsaim vannak számukra.

Javaslom, hogy a gyermekvállalás tervezésekor, illetve a terhesség alatt már azt is tervezzék, mikor szeretnének újból munkába állni. Ezt természetesen az érintettekkel, azaz az apával, esetleg a nagyszülőkkel is érdemes megbeszélni. További tervezést igényel, hogy a hosszabb-rövidebb idő alatt mit fognak tenni azért, hogy az értékük a munkaerő-piacon megmaradjon. Hogyan tudják ezt majd megvalósítani? Kinek a segítségére számíthatnak otthon? Lesz-e elég energiájuk, pénzük, kedvük esetleg otthon tanulni? Lesz-e ebben támogatójuk?

Megértem, ha egy idő múlva a csak a háztartással, gyerekneveléssel foglalkozó nő valami többre, szellemi kihívásokra vágyik. Sokan kezdenek ekkor bele egy második diplomába. Nemcsak kismamáknak mondom, hogy egy új diploma nem jelent feltétlenül nagyobb értéket a munkaerőpiacon. Csak abban az esetben, ha korszerű, friss, piacképes tudást ad. Akkor szerezzen például egy kismama másoddiplomát, ha az elsőt mondjuk tíz éve vagy annál régebben szerezte. Sok nő 35 éves kora körül szül, esetleg ekkor már érdemes másoddiplomán gondolkodni. Vagy ha valakinek elavult a szakmája, akkor ezt egy tanfolyamon, képzésen felfrissíteni. Amit viszont feltétlenül javaslok, az a nyelvtudás megőrzése és szinten tartása. A jó hír, hogy ehhez nem kell feltétlenül tanfolyamra járni. Autodidakta módon is lehet tanulni, olvasni, filmeket nézni, kazettákat hallgatni, nyelvtani teszteket kitölteni. Ezzel a szellemi frissességet meg lehet őrizni.

Szakmánként és iparáganként változó, hogy mennyire avul el egy gyesen lévő szakmai tudása. Megint az önképzésre hívom fel a figyelmet, amihez a világhálón elérhető lehetőségeknek óriási a tárháza. E-learninges tananyagok tölthetők le, szakmai hírlevelekre érdemes feliratkozni. Sokszor egy-egy (drága) szakmai konferencia összes előadása utólag olvasható.

Bár egyre több munkahely ismeri fel, hogy a kisgyermekes munkatársak segítése munkáltatói érdek is lehet, a kismamák is tehetnek azért, hogy ne távolodjanak el a munka világától. Érdemes időnként belátogatni a munkahelyre, telefonon, akár e-mailben tartani a kapcsolatot a közvetlen kollégákkal vagy akár a főnökkel. Személyesen főleg akkor, ha közben új főnök vagy közvetlen kolléga lép be a cégbe. Jó, ha vele személyesen is megismerkednek.

Ha pedig nem tud, vagy nem akar visszamenni egy nő a régi munkahelyére, akkor legalább fél évvel a visszatérés előtt kezdje el az aktív keresést. Ezt tessék komolyan venni! Ma az átlag álláskeresési időszak egy-másfél év.

Mit jelent az aktív álláskeresés? Egyrészt frissítse fel az életrajzát. Ha nem tudja, hogy kell, forduljon szakemberhez. A családi állapotát, életkorát, gyermekei számát semmi esetre se tüntesse fel. Töltse fel az új életrajzot álláskereső portálokra. Aztán frissítse fel ruhatárát, frizuráját. Ha egy állásinterjúra megy, úgy nézzen ki, mint akik ott dolgoznak. Komolyan készüljön fel, gyakorolja be, például mit fog mondani, ha a gyerek betegségére kérdeznek. (Egyébként nem tehetik.) Tájékozódjon a munkaerő-piac állapotáról, a szakmáját érintő változásokról, a fizetési arányokról. Ezekben lehet, hogy a férje tud segíteni.

Az elhelyezkedésben segítséget találhatnak az asszonyok olyan civil szervezetekben, alapítványokban, amelyek kifejezetten kismamák segítségére szakosodnak, illetve itt, a Családinet portálon található szakértőktől számos tanácsot, praktikát olvashatnak az érdeklődők.

Végezetül nőként és anyaként is mondom, hogy természetesen az első hónapok a kisbabáé legyenek. Adja át magát az anyaságnak, és ne görcsöljön a munkája, karrierje miatt. Ha lehet, akkor még a tanulmányait se kezdje el, vagy folytassa ekkor.

Soha vissza nem térő időszak ez, kár minden elszalasztott pillanatért, amit a kisgyerekkel tölthetünk.

Fotó: Daniel Faßbender: Lucca mit Mamma