Nem mindennapi ebek: vakvezető kutyák

Talán sokan nincsenek is tisztában azzal, mit tud egy vakvezető kutya, miért fontos megemlékeznünk róluk, és világnapot szentelni nekik. Nem véletlen a dolog, hiszen olyan csodálatos kutyákról van szó, amelyek emberek életét könnyítik meg, de nem csak megkönnyítik, hanem igazi barátjukká, társukká válnak. Hiszen a sérült embereknek azonkívül, hogy meg kell küzdeniük a betegség okozta nehézségekkel, szemben találják magukat a társadalom előítéletével is. Az állatok soha nem az alapján adnak szeretetet és segítséget, hogy egészséges-e valaki, hanem önszántukból, ösztönből.

A vakvezető kutyák a szemüket adják gazdáiknak, de sok mindenről le kell mondaniuk abból a célból, hogy megfelelő segítői legyenek a sérüléssel élő embertársuknak. Épp emiatt nem alkalmas bármelyik eb erre a feladatra, mert ha a munka során - a vakvezetés egy kemény munka a kutya számára - egyetlen pillanatra kizökken a koncentrációból, játéknak veszi a feladatot, akkor súlyos következményként megsérülhet a gazdája. A legalkalmasabb kutyák erre a célra a labrador retriever, a golden retriever és a német juhász fajták.

Mi a vakvezető kutya feladata?

A látássérült embert úgy vezetni, hogy kikerülje az útjába kerülő akadályokat, jelezni a lépcsőt, az ajtót, a le és fellépés lehetőségét, a zebrán az átkelés idejét, és az utasítások ellenére sem engedelmeskedni, ha a parancs veszélybe sodorhatja gazdáját. Nem utolsósorban a szeretet, amit egy ilyen kutyától kaphat a sérült ember, el sem mondható.

A vakvezető kutyák kiképzés után kerülhetnek gazdáikhoz. A háború után, 1916-ban hoztak létre iskolát vakvezető kutyák kiképzésére, a látássérült katonák életének megkönnyítésére. Magyarországon Ritthnovszki János volt az első, aki vakvezető kutyával közlekedett. 1978-banhozta létre a csepeli vakvezető kutyakiképző iskolát.

Az iskolában elsajátítják a kutyák az alapokat, legelőször elnyomni a veleszületett ösztönök egy részét, mint például a vadászat. Aztán megtanulják, miként vezethetik gazdájukat úgy, hogy elöl haladjanak, valamint kalkuláljanak az ember magasságával is. Miután megfelelően tudja húzni a látássérültet, rengeteg gyakorlás során vésődik be, hogyan viselkedjen, jelezzen. A kiképzés alatt nagyon fontos a dicséret és a jutalmazás. Ezután már vezényszóra képesek lépcsőt, padot, liftet, postaládát, zebrát keresni. A vakvezető kutya viszont nem GPS, nem lehet beprogramozni a címet, ahova el akarunk jutni. A gazdájának kell tudni, hány sarokra, megállónyira van a cél, az oda vezető úton a kutya abban segít, hogy elkerülje a veszélyt a vak ember, ne menjen neki semminek, ne lépjen le a járdaszegélyről rosszkor.

Sajnos hazánkban kevés kutyát képeznek ki vakvezetésre. Míg Angliában 700 kutyát adnak át a vakoknak, nálunk mindössze 20 kiképzett ebet, pedig igény lenne rá.

Hogyan segítsünk a vakvezető kutyával közlekedőknek?

A vakvezető kutya jelzéssel van ellátva: hám és vörös kereszt jelzi, hogy segítő eb. Ne vonjuk el a figyelmét feladatáról: szólítással, riasztással, simogatással, saját kutyánkkal !
A vak embernek mindig a másik oldalon, vagyis ne azon az oldalon segítsünk, ahol a kutya van.
Ha zebránál áll a vak ember kutyájával, ne rángassuk a zebrára, csak szóljunk neki, mikor vált zöldre a lámpa, a kutya ugyanis nem látja a színt, a többi ember mozgására reagál.
Buszmegállóban tájékoztassuk a látássérültet, melyik busz érkezik, aztán hagyjuk, hogy a kutyája segítségére hagyatkozzon. A buszra először a vakvezető kutya száll fel, és üres helyet keres gazdájának, lefelé viszont a gazdi száll le előbb, majd a kutya.
Mozgólépcsőnél segítsünk a fix lépcső megkeresését a vak ember számára, mert a mozgólépcső veszélyes lehet a kutyának.
A vakvezető kutya bárhova elkísérheti gazdáját, olyan helyekre is, ahova más kutyát tilos bevinni. Ne háborodjunk ezen fel!