Esély az életre: vakvezető kutya, fehér bot, beszélő eszközök, emberséges bánásmód
Singola Edit [cikkei] - 2008-10-15
Október 15. a Fehér bot világnapja. Ezen a napon több szó esik a vakok és gyengén látók problémáiról, esélyeikről, társadalomba való beilleszkedésükről. Valójában belegondoltunk már abba, milyen lehet az életük? Tegyük meg most.
Az óra címe: Akadálymentesítés
Egy középiskolában tanítottam, ép, egészséges fiatalokat. Felmerült az akadálymentesítés téma. Beszélnünk kellett arról, mit is jelent ez a szó: akadálymentesítés, kinek van és miért erre szüksége. Megkértem az osztályt, hogy egy hétig gondolkozzanak, járjanak nyitott szemmel, vizsgálják meg a környezetüket, jegyezzék meg, milyen akadályokat találnak, amelyek gondot okozhatnak egy fogyatékkal élő embernek. Gondoltam, nem nagyon foglalkoznak majd a témával, hiszen kamaszok, egészen másra irányul a figyelmük…Eltelt az egy hét, újra óránk volt. Meglepő módon, számtalan példát hoztak, vehemensen beszéltek arról, mit kéne másképp csinálni, milyen gondjaik lehetnek egy látás-, hallás-, mozgássérült embernek a mindennapok során. Az egyik fiú elmondta, hogy a pályaudvaron észrevette, milyen jól kialakították a padlót, hogy a vakok is tájékozódhassanak, és ezt eddig észre sem vette.
Van remény?
Ha egyetlen beszélgetés után észrevette, akkor nem volt hiába. Ha ezek a fiatalok ennyire fogékonyak a sérült emberek problémáira, akkor mégiscsak van remény. A gyerekekre és fiatalokra kellene koncentrálnunk a társadalmi beilleszkedés megkönnyítése érdekében. A családi és iskolai nevelés és oktatás során több figyelmet kellene erre fordítani. Nem beszélve az integrált oktatás kérdéséről, nem elzárni kell a sérült embereket, hanem lehetőséget adni nekik az együtt nevelésre, az együttélésre, az épeknek pedig lehetőséget adva ezzel arra, hogy jobban megértsék, megtapasztalják, miben különbözik fogyatékkal élő társuk, miben van szüksége segítségre.
A látássérültek esélyegyenlőségéért
A látássérültség az enyhe látásromlástól egészen a vakságig terjed. A külvilág ingereinek 75-80%-át látással érzékeljük. Ha a látás sérül, ezek az inform
ációk kiesnek, a többi érzékszerv próbálja meg átvenni a feladatot: erőteljesebbé válik a hallás, szaglás, kifinomultabbá a tapintás. Egészen más szempontok alapján tud a látássérült ember informálódni, tájékozódni. Sok segítségre van szüksége, de nem az a segítség, hogy gyerekké, tárggyá degradáljuk, elvégezzük helyette a dolgokat, megfosztva szabadságától, hanem elgördítjük az akadályokat előle.
Először is a látássérültnek tudnia kell jogairól, lehetőségeiről. A legnagyobb probléma számára a tájékozódás és közlekedés. Ezért jó a sípoló közlekedési lámpa, a tömegközlekedési eszközön bemondott megálló neve. A vakvezető kutya és a fehér bot óriási segítség a vakok számára. A bot kvázi a kezük meghosszabbítása, amellyel ki tudja tapintani a talajt, az eléje kerülő akadályokat.
A hétköznapi tárgyak beszélő fajtája nyújt szintén segítséget: lázmérő, vérnyomásmérő, óra, telefon. Az oktatásuk során speciális könyvekre, számítógépes programokra van szükség.
De gondoljunk csak egy egyszerű vásárlásra, milyen akadályokba ütközik egy látássérült. El kell jutnia a boltig, több kereszteződésen kell átmennie, buszra szállni. Az élelmiszerboltokba nem engedik be a vakvezető kutyát, tehát segítséget kell kérnie, hogy megtalálja a termékeket, amiken nem tudja elolvasni a címkét, az árut haza kell vinnie, egyik kezében vagy a bot van, vagy a kutyát vezeti…
És akkor még nem beszéltünk a munkavállalási lehetőségeikről. Sajnos a látássérültek szinte mind képességeik alatti munkát végeznek.
Nem utolsó sorban szükséges a pszichológiai támasz. Segíteni kell a látássérülteket önmaguk megismerésében, motiválni, életmódbeli tanácsokkal ellátni, fontosak a konfliktuskezelő tréningek, hiszen nap mint nap konfrontálódnak sérültségükből kifolyólag. Nem mindegy hogyan szólítunk meg egy vak embert, milyen stílusban és modorral.
Magyarországon mintegy 600 ezer fogyatékossággal élő ember van, ezek 15 %-a látássérült. Hogyan illeszkednek be ezek az emberek a társadalomba, hogyan élik meg a mindennapjaikat, hova lesz a tehetségük, az egyéniségük, azt nagymértékben, mi, a társadalmat alkotó emberek determináljuk. Vajon emberségesen, egyenlően, esélyeket teremtve könnyítjük meg látássérült embertársain életét? A lecke nekünk is fel van adva.
Egy középiskolában tanítottam, ép, egészséges fiatalokat. Felmerült az akadálymentesítés téma. Beszélnünk kellett arról, mit is jelent ez a szó: akadálymentesítés, kinek van és miért erre szüksége. Megkértem az osztályt, hogy egy hétig gondolkozzanak, járjanak nyitott szemmel, vizsgálják meg a környezetüket, jegyezzék meg, milyen akadályokat találnak, amelyek gondot okozhatnak egy fogyatékkal élő embernek. Gondoltam, nem nagyon foglalkoznak majd a témával, hiszen kamaszok, egészen másra irányul a figyelmük…Eltelt az egy hét, újra óránk volt. Meglepő módon, számtalan példát hoztak, vehemensen beszéltek arról, mit kéne másképp csinálni, milyen gondjaik lehetnek egy látás-, hallás-, mozgássérült embernek a mindennapok során. Az egyik fiú elmondta, hogy a pályaudvaron észrevette, milyen jól kialakították a padlót, hogy a vakok is tájékozódhassanak, és ezt eddig észre sem vette.
Van remény?
Ha egyetlen beszélgetés után észrevette, akkor nem volt hiába. Ha ezek a fiatalok ennyire fogékonyak a sérült emberek problémáira, akkor mégiscsak van remény. A gyerekekre és fiatalokra kellene koncentrálnunk a társadalmi beilleszkedés megkönnyítése érdekében. A családi és iskolai nevelés és oktatás során több figyelmet kellene erre fordítani. Nem beszélve az integrált oktatás kérdéséről, nem elzárni kell a sérült embereket, hanem lehetőséget adni nekik az együtt nevelésre, az együttélésre, az épeknek pedig lehetőséget adva ezzel arra, hogy jobban megértsék, megtapasztalják, miben különbözik fogyatékkal élő társuk, miben van szüksége segítségre.
A látássérültek esélyegyenlőségéért
A látássérültség az enyhe látásromlástól egészen a vakságig terjed. A külvilág ingereinek 75-80%-át látással érzékeljük. Ha a látás sérül, ezek az inform
ációk kiesnek, a többi érzékszerv próbálja meg átvenni a feladatot: erőteljesebbé válik a hallás, szaglás, kifinomultabbá a tapintás. Egészen más szempontok alapján tud a látássérült ember informálódni, tájékozódni. Sok segítségre van szüksége, de nem az a segítség, hogy gyerekké, tárggyá degradáljuk, elvégezzük helyette a dolgokat, megfosztva szabadságától, hanem elgördítjük az akadályokat előle. Először is a látássérültnek tudnia kell jogairól, lehetőségeiről. A legnagyobb probléma számára a tájékozódás és közlekedés. Ezért jó a sípoló közlekedési lámpa, a tömegközlekedési eszközön bemondott megálló neve. A vakvezető kutya és a fehér bot óriási segítség a vakok számára. A bot kvázi a kezük meghosszabbítása, amellyel ki tudja tapintani a talajt, az eléje kerülő akadályokat.
A hétköznapi tárgyak beszélő fajtája nyújt szintén segítséget: lázmérő, vérnyomásmérő, óra, telefon. Az oktatásuk során speciális könyvekre, számítógépes programokra van szükség.
De gondoljunk csak egy egyszerű vásárlásra, milyen akadályokba ütközik egy látássérült. El kell jutnia a boltig, több kereszteződésen kell átmennie, buszra szállni. Az élelmiszerboltokba nem engedik be a vakvezető kutyát, tehát segítséget kell kérnie, hogy megtalálja a termékeket, amiken nem tudja elolvasni a címkét, az árut haza kell vinnie, egyik kezében vagy a bot van, vagy a kutyát vezeti…
És akkor még nem beszéltünk a munkavállalási lehetőségeikről. Sajnos a látássérültek szinte mind képességeik alatti munkát végeznek.
Nem utolsó sorban szükséges a pszichológiai támasz. Segíteni kell a látássérülteket önmaguk megismerésében, motiválni, életmódbeli tanácsokkal ellátni, fontosak a konfliktuskezelő tréningek, hiszen nap mint nap konfrontálódnak sérültségükből kifolyólag. Nem mindegy hogyan szólítunk meg egy vak embert, milyen stílusban és modorral.
Magyarországon mintegy 600 ezer fogyatékossággal élő ember van, ezek 15 %-a látássérült. Hogyan illeszkednek be ezek az emberek a társadalomba, hogyan élik meg a mindennapjaikat, hova lesz a tehetségük, az egyéniségük, azt nagymértékben, mi, a társadalmat alkotó emberek determináljuk. Vajon emberségesen, egyenlően, esélyeket teremtve könnyítjük meg látássérült embertársain életét? A lecke nekünk is fel van adva.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Előző hír
Dávid Kornél kerekessszékben kosarazott
Következő hír
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: