A "szeretethormon" genetikai változata befolyásolja a kutyák emberrel kapcsolatos viselkedését

A kutyák emberrel kapcsolatos társas viselkedését befolyásolja, hogy a szeretethormonnak is nevezett oxitocinnal kapcsolatos fehérje mely genetikai változatait hordozzák. Az oxitocin főként a vonzalom, bizalom kialakulásában és szabályozásában játszik fontos szerepet. Hatását úgy fejti ki, hogy a sejtfelszínen elhelyezkedő speciális fehérjéhez (receptorhoz) kapcsolódik.
 
A receptorok mechanizmusa a kódoló géntől függ  
 
A receptor működése attól függ, hogy az azt kódoló gén (OXTR) melyik változatát hordozza egy személy vagy egy állat valamely egyede. Az embernél a különböző variációk a társas viselkedéssel függnek össze: például jellemzően barátságosabbak, könnyebben ismerik fel mások érzelmeit, empatikusabbak azok a személyek, akik a gén bizonyos változatát hordozzák.
    
Az oxitocint a kutya-ember kapcsolatok esetében is egyre intenzívebben kutatják. Akik erősen kötődnek a kutyájukhoz, sokat foglalkoznak vele, azoknál a kutyával való együttlét közben megnő az oxitocin szintje. A kutya is gyakran keresi velük a kapcsolatot, a kutya hormonszintje is növekszik ilyenkor, a hatás tehát kölcsönös.
   
Két kutyafaj egyedeinél vizsgálták a oxitocinreceptor-gént

Ebből indultak ki magyar kutatók, amikor felvetették, hogy a kutyánál is kapcsolat lehet az oxitocinreceptor-gén változatai és az ember felé irányuló társas viselkedés között. Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoportja, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézete, a Semmelweis Egyetem Orvosi Biokémia Intézete és belga, valamint norvég partnerintézmények munkatársai annak jártak utána, hogy németjuhászok és border collie-k viselkedése vajon összefüggésben áll-e azzal, hogy az oxitocinreceptor-gén melyik variációjával rendelkeznek.
    
Több mint 200 kutya vett részt a teszteken

Családi kedvencek, 103 border collie és 104 németjuhász és gazdáik vettek részt a tesztekben. E két fajta képviselői viszonylag nagy egyedszámban elérhetők, a genetikai vizsgálatokhoz pedig sok egyedre van szükség a vizsgált gének hatásának kimutatásához.
 
Öt részből állt a tanulmányozás
 
A viselkedésteszt öt részből állt: barátságos idegen üdvözlése, rövid elválás a gazdától, problémamegoldás, fenyegető idegen közeledése és az elrejtőző gazda megkeresése. A kutatók 17 szempont alapján értékelték a kutyák viselkedését, majd a főkomponens-elemzéssel négy fő változót azonosítottak: a közelségkeresés, az elválásra adott reakció, a barátságosság és az emberek tekintetének keresése.
 
Eredmények

"A border collie-k szívesebben közeledtek a gazda és a barátságos idegen felé, ugyanakkor mérsékeltebb reakciót mutattak, ha a gazda eltávolodott tőlük, mint a németjuhászok. Kevésbé voltak barátságosak, ha a kísérletvezető fenyegetően vagy passzívan viselkedett, és többet néztek a tesztben szereplő emberekre, a gazdára és a kísérletvezetőre" - foglalta össze a kutyák szociális viselkedését Kis Anna, a PLoS ONE tudományos folyóiratban szerdán megjelent tanulmány egyik szerzője.
    
A génvariációkat a Semmelweis Egyetem Biokémiai Intézetében Bence Melinda és munkatársai vizsgálták meg. A DNS a kutyák szájnyálkahártyájáról származott, a leváló hámsejtek örökítőanyaga elegendő az elemzéshez.
    
A kutyák oxitocinreceptor-génje három pontban tért el egymástól. Ezek közül az egyik kapcsolatban állt a közelségkereséssel mindkét fajtában, a másik kettő pedig a barátságossággal. Az utóbbinál azonban a génváltozatok ellentétes hatásúak voltak: az a változat, ami a német juhásznál a barátságosabb viselkedéssel állt kapcsolatban, a border collie-nál a kevésbé barátságossal.
    
"Ez a különbség arra hívja fel a figyelmet, hogy más genetikai és sejtes mechanizmusok is jelentős szerepet játszanak a viselkedés kialakulásában. Ezeket további vizsgálatoknak kell feltárnia" - mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás egyik vezetője.
    
Az eredmények azonban azt sugallják, hogy akárcsak az embereknek, a kutya társas viselkedésének is vannak az oxitocinrendszerrel kapcsolatos genetikai kockázati tényezői. A legtöbb kutyagenetikai kutatás a testi betegségek rizikófaktorait keresi.
    
A viselkedéssel kapcsolatban azonban egyelőre kevés kockázati tényezőt azonosítottak, főleg azért, mert a magatartás kategorizálása nagyon sok problémába ütközik. A mostani vizsgálatot végző csoport korábban az aktivitás-impulzivitás és a dopamin hormon egy receptora (DRD4), valamint egy enzim (TH) génje között talált kapcsolatot.    
"A kutyák viselkedésével összefüggő genetikai tényezők további kutatása segít megérteni egyes emberi társas viselkedési zavarok, például az autizmus, a csökkent anyai gondoskodás, az alacsony empátia, a kötődési nehézségek biológiai hátterét is" - fogalmazott Kubinyi Enikő.

Forrás: MTI
Fotó: Vladimir Voronin - 123RF.com