Támaszt adni a léleknek

Abba belegondolni pedig, hogy egy baleset, vagy a szülő elvesztése milyen lelki törést eredményezhet, szinte lehetetlen.

„Ha körbenézünk az ismerősök családjában, már mindannyian láttunk problémás gyermeket, aki egyik napról a másikra megváltozik, és folyamatos rosszalkodással, vagy éppen visszavonulásával hívja föl magára a figyelmet. E mögött legtöbbször valamilyen akut esemény áll, például a szülők válása, új osztályba kerülés, esetleg baleseti trauma. A gyermek szokásostól eltérő, furcsa viselkedése egyfajta segélykiáltás. Ennél a pontnál a legtöbb esetben szakember segítségét kéri a szülő. A lelki sérült gyermek pszichológushoz vagy pszichiáterhez kerül, és megkezdődik a közös munka a gyermeket körülvevő közvetlen környezet (szülők, pedagógusok) bevonásával, ami a diagnózis felállítása után a terápiás beavatkozásokkal és a rehabilitációval folytatódik. Ugyanis a lélek gyógyítása nem megy egyik napról a másikra, hiszen a legtöbb pszichés tünet gondos utókezelést kíván” - mondta el Dr. Szolnoki Nikolett gyermekpszichiáter szakorvos.

Az életeseményhez kötött pszichés tüneteket produkáló helyzetek mellett a külső körülményektől kevésbé függő esetekben is - például kényszer betegség, idegrendszeri betegségek, hiperaktivitás-figyelemzavar, hangulati és szorongásos kórképek, pszichózissal együtt járó betegségek - nagy szükség van a rehabilitációs munkára.

Hatalmas felelősség annak megállapítása, hogy a gyermek milyen súlyos pszichés problémákkal küzd, és azt milyen kezeléssel és terápiával lehet gyógyítani. A rehabilitáció nem véletlenül csapatmunka. Az egyes esetekre felállított csapat tagjai a saját munkájuk során figyelembe veszik a team többi tagjának tapasztalatait, és segítik egymás munkáját a gyermek állapotjavítása érdekében. Leggyakrabban szakorvos, gyógytornász, szakápolók, szakasszisztensek, pedagógus, logopédus, pszichológus, ergoterapeauta (gyógyfoglalkoztató), fizioterapeuta, szociális munkás, gondozók, önkéntes segítők dolgoznak együtt, akiknek közös célja, hogy gyermekpszichiátriai utókezeléssel a gyermek vagy fiatal mihamarabb vissza tudjon kapcsolódni eddigi életébe, folytathassa útját a családban, tanulmányi előmenetelét az iskolában, lelki és társadalmi fejlődését saját közösségében.

Arról, hogy hány 18 év alatti gyermek szorul gyermekpszichiátriai utógondozásra, és hogy ebből hány gyermeknél lehet megoldani az ellátást és a terápiát nemhogy pontos, de még megközelítő adatokat sem lehet mondani.