Laboratóriumtól az oratóriumig - I. rész

Másfél évtizede történt. Szobámban ültem könyvembe belemerülve. A rideg halállal kacérkodó késő ősz fukar módon engedte át szobámba a fényt, odakinn pedig a monoton lehulló esőcseppek még gyászosabbá tették a pillanatot. Az embernek az volt az érzése, mintha a Természet a végrendeletét írná. 
Hirtelen halk kopogást hallottam. Az első gondolatom az volt, hogy valaki eltévesztette az ajtót. Aztán tompán átvillant agyamon, hogy egyik kollégám kért konzultációt tőlem. Az ajtót kinyitva döbbenten láttam, hogy egyszerre fénnyel telik meg a szoba, ahogyan egy fiatal, magas, kékszemű hölgy tűnt fel előttem. Abban a pillanatban éreztem, hogy valami csodálatos aurája van. Ezt csak később értettem meg és talán sikerül valamit átadnom ebből a csodából.  Sokat töprengtem, hogy írjak-e erről a felejthetetlen élményről és mind a mai napig magamba zártam.
Úgy érzem, hogy most már nem bírom magamban tartani, ezért név nélkül írom meg. Az ember gondolata szerint ugyanis a harc nélküli, vesszőfutásoktól megkímélt, tövis-mentes élet lenne az igazi. Sokszor úgy gondoljuk, hogy az számítana igazi győzelemnek, ha ezeket ki tudnánk iktatni, ha ezek megszűnnének, ha nem is jelentkeznének és ezeket a meg nem tett „bűnöket” tovább lehetne cipelni, de nem lehet! Érdekes kísérletet végeztek a lepkéknél. Megfigyelték, hogy amikor a hernyó átalakul lepkévé a gubóban, és ki akar bújni onnét, akkor milyen irtózatos erőfeszítést végez, hogy valahogy kinyissa élete kicsiny koporsóját. Hosszú ideig kínlódik, míg sikerül. A biológusok megpróbálták megkönnyíteni ezt a küzdelmet. Szikével segítettek a tömlöcből fájdalom nélkül kiszabadulni. A kísérlet eredménye az lett, hogy életképtelenek lettek a lepkék, sőt a szárnyukról hiányoztak a gyönyörű színek. Kiderült: a természet titokzatos törvénye szerint kellenek ezek a szenvedések a lepkéknek, hogy szárnyaljanak és szépek legyenek.

Beszélgetésünk csöndben és meghitt légkörben zajlott, ami azért is meglepő, mert a téma már az első pillanattól kezdve érzelmi vihart váltott ki bennem. Lényegre törően mondta el, hogy orvosnak készült, de 18 évesen súlyos agyműtéten és kezeléseken esett át, ezért az egyetem biológia-kémia tanári szakára jelentkezett és ott szerzett diplomát. A műtét az agyalapimirigy nagy daganata (makroprolaktinomája) volt. „Tudom, hogy meglepő lesz, amit mondok, de úgy érezem, képességeim adottak a tudományos pályára és arra, hogy életemben anyaként is teljes életet élhessek”- mondta Viki (nevezzük így a továbbiakban). Ezt követően elmondta, hogy intézetünkben a közelemben szeretne dolgozni, és kéri a segítségemet álmai megvalósításában. Ebben a pillanatban nem tudtam, hogy életem egyik felejthetetlen beszélgetése kezdődött el, amelyet még sok követett.  Az elképzelése az első pillanatban álomszerűnek tűnt, de olyan szuggesztív volt, hogy reményekkel eltelve váltunk el.

A nagy kérdés az volt, hogy ilyen betegség után lehet-e gyermeke?
Az olvasónak segítenem kell, hogy a dilemmát megérthesse, hiszen ez nem egyszerűen szakmai kérdés. A prolaktin hormon magas szintje (hyperprolactinaemia) az egyik leggyakrabban előforduló endokrin megbetegedés. A prolaktin 198 aminosavat tartalmazó molekula, amelyet főként az agyalapi mirigy (hypophysis) ún. laktotrop sejtjei választanak el.

Az elmúlt évtizedben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a prolaktinszintézis nem korlátozódik az agyalapi mirigyre, hanem számos más helyen, ún. extra-hypophysealis szövetben, mint például a központi idegrendszerben és az immunrendszer sejtjeiben, de a méhlepényben is termelődik (2. ábra)

A hormonelválasztása nem  egyenletes, hanem napi  ritmust mutat, legmagasabb szintje az alvás  gyors szemmozgással járó REM („rapid eye movement”) fázisában észlelhető. A prolaktin elnevezés, ahogy az a legtöbb tankönyvben is szerepel, egyetlen, évtizedekkel ezelőtt is jól ismert funkcióra, a tejelválasztás megindítására és fenntartására utal, azonban biológiai szerepe nem korlátozódik a reprodukció egyetlen „kitüntetett” szakaszára, nevezetesen a szoptatásra, az ivadékgondozás időszakára. Ezért nem meglepő, hogy a prolaktin sok más működésért felelős.  Fontos szerepe van többek között az immunregulációban (immunstimuláns hatás), a hasnyálmirigy működésében (inzulin-szintézis), és a zsírszövet képződésében is.

A prolaktin fokozott termelésében szerepet játszó okok két fő csoportra oszthatók:

Nem daganatokra

• Élettani fokozott termelés: terhesség alatt, szoptatás idején
• Stressz hatására
• Csökkent pajzsmirigyműködésben (hypothyreosisban)
• PCOS-ban  (Policisztás ovárium szindrómában)

Daganatokra (az agyalapi daganatok többségét teszik ki!)(3. ábra)

• Mikroadenoma (átmérője <10 mm)
• Macroadenoma (átmérője ≥10 mm).
   

A prolaktin fokozott termelődés tünetei:
Nőknél:

• A klasszikus tünetek a különböző súlyosságú menstruációs zavarok, a menzesz hiánya, esetleg szabálytalan menzesz
• Meddőség
• Tejcsorgás

Férfiaknál:

• A libidócsökkenése
• Impotencia
• Meddőség
• Női mell kialakulása („gynaecomastia”)
   

Fontos, hogy a gyógyszerek jelentős mértékben képesek a prolaktin szint növelésére, ezért tünetek kiváltására (a teljesség igénye nélkül):

• Depresszióban alkalmazott készítmények: ”szelektív szerotonin „reuptake” gátló antidepresszánsok”, triciklikus antidepresszánsok
• Feszültségoldó készítmények pl: benzodiazepin.
• Hányáscsillapítók, gyomorpanaszok esetén alkalmazott készítmények:  metoclopramid (pl. Cerucal)
• Altatók
• Vérnyomáscsökkentők: Dopegyt, Verapamil.
• Allergia elleni szerek: az ún. antihisztaminok.
• A gyomorsav működését  gátló, ún. H2-receptor-blokkolók, protonpumpa gátlók
• Epilepszia elleni készítmények
• Hormonok: női hormonok (ösztrogének, antiandrogének.)

Gyógyítás:  „A dopaminagonista” (bromocriptin, valamint az újabban kifejlesztett quinagolid és cabergolin) kezelés az esetek közel 90%-ában hatásos, és nagyon lényeges, hogy nemcsak a szérum prolaktinszintjét redukálja, hanem többnyire a tumor méretet is csökkenti, ezért manapság prolactinoma esetén idegsebészeti műtét vagy sugárkezelés csak ritkán, speciális esetekben válik szükségessé.

Prolactin és terhesség
A prolaktin felfedezése és a képződésének befolyásolása nagy előrelépés volt a meddőség gyógyszeres terápiájában. Kérdés azonban, hogy a bromocriptin jelent-e kockázatot a magzat számára, illetve kockázatos-e a prolactinomával társult terhesség az anya számára?  Az agyalapimirigy térfogata a terhesség során élettani körülmények során is jelentősen növekszik Terhesség vállalása csak több hónapos bromocriptin kezelés után tanácsos. A terhesség megállapítása után a bromocriptin elhagyását javasolták.

Megismervén Viki elszántságát és intelligenciáját, szakmai kérdésekben jártasságát. egye nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy nem tudom lebeszélni a gyermekvállalásról.  Részletesen elmondta, hogy eddig már 3 alkalommal került áldott állapotba a Bromoctin mellett, de azt - miként a fentiekben írtam - az első három hónap múlva elhagyatták és ezt követően spontán vetés következett be minden alkalommal.

A következő lehetőségek mérlegelése volt lehetséges, amennyiben a Bromocriptin mellett a terhesség kihordása mellett kitart:

• A terhességét kihordja ugyan, de közben az agyalapi daganata  kiújul és hirtelen vérzés miatt még a szülés előtt  életét veszíti a magzattal együtt
• Kihordja a magzatát, de az állapotának romlása a szülés után következik be
• A magzatot kihordja, de súlyos fejlődési rendellenesség lép fel
• A magzat nem lesz teljes érték, holtan születik és Viki állapota tovább romlik, életét veszíti
• A magzat egészséges lesz, de az anya életét áldozza fel
   

Tudtam és tudom, hogy jó döntés nincs, de mégis kellett dönteni!
Ön hogyan döntött volna?