Ne vállalj lehetetlen küldetéseket

Még gyorsan bedobok egy adag ruhát a mosógépbe

Egy nap huszonnégy óra és nem több. Megismételhetetlen percek egymásutánisága, melyek soha többet nem térnek vissza. Ezzel az idővel kell gazdálkodnunk. A mai kor embere azonban hajlamos annyi feladatot és programot egy napba sűríteni, amit lehetetlenség elvégezni. Ez főként a nőkre igaz, akik miközben dolgoznak, már fejben a bevásárló listát írják, hazatérve a mosogatás és a wc csésze kipucolása mellett pedig még gyorsan bedobnak egy adag ruhát a mosógépbe. Tornázni is el kellene menni, meg persze a férfihoz is kellene szólni pár szót. A francba, a gyerekre már megint nem maradt idő, a házi feladat ellenőrzésén és a leszúráson kívül, hogy már megint nem vette fel a papucsát. Aztán vége a napnak, és az anya csak bezuhan az ágyba és abban a két és fél percben, amit még ébren tölt, vádolja magát, amiért nincs kedve és ereje szexelni, szégyenkezik, hogy megint nem volt képes megállni, hogy ne egyen a kedvenc csokijából, majd a szégyen helyét átveszi a rosszérzés és a lelkiismeret furdalás, amiért még a gyerekkel is kiabált. Aztán nem maradt más csak a megváltó sötétség.
 

Időzsonglőr módszerek alkonya

Mikor mikor mikor? Ma már számtalan időzsonglőr megoldás elérhető a neten, és többé-kevésbé működőképesek is. Itt van például a Fly-lady gyakorlata, ami nagyon ott van, de csak annak működik, aki következetes, előre gondolkodik, és rendszerez. A többségünk azonban sajnos nem ilyen, és bármennyire is teljesíthetőek és praktikusak a tanácsai, mégsem válnak be hosszú távon. Akkor mégis hogyan lehet megszakadás és lelki nyomor nélkül leélni azt a húsz évet, ami a dolgozó gyerekes anyák sajátja?

Üres tankkal repeszteni

A legfontosabb üzenetet három mondatban lehet átadni: ne vállalj lehetetlen küldetéseket, kérj segítséget és tölts időt önmagaddal. Az első és legfontosabb szabály, hogy a huszonnégy órába ne akarjunk harmincöt órányi programot beleerőltetni, mert nem megy. Ha vállalható a feladatok száma, megvan a sikerélmény, és nincs hitegetés, csalódás, önmarcangolás és lelkiismeret furdalás. Másodszor lényeges szempont, hogy nem vagyunk szuperhősök, sőt ha azok is lennénk, akkor sem szégyen segítséget kérni. Ha családon belül ezt nem lehet megoldani, akkor keressünk bébiszittert, vagy takarítónőt. A legfontosabb pedig az, hogy szánjunk, vagy helyesebben fogalmazva szenteljünk időt saját magunkra. Ez lehet, egy jó könyv, sport, vagy akár a MET terápia. Hiszen ha van miből töltekezni, akkor van mit adni. Üres tankkal az autó nem tud 120 km/h-val repeszteni a sztrádán.

Fotók: pixabay.com