Megbetegedés az óvodában - az óvó néni fontos tanácsai a szülőknek

Amikor egy gyermek közösségbe kerül, megkezdi a bölcsit, ovit, jobb, ha számít rá a szülő: az első hónapokban betegségtől betegségig fog tartani az idő. Még a legerősebb immunrendszerű lurkók is végigmennek a kórságok szamárlétráján, vagyis az adott közösségben jellemző kórokozók hadán.

Vannak egyértelmű és kevésbé egyértelmű helyzetek. A legtöbb óvoda házirendje kiköti, hogy az a gyermek, aki hány, hasmenése van, kiütéses, magas lázzal, vagy erős fájdalmakkal küszködik, nem jöhet óvodába, csak gyógyulását követően, egészségességét megerősítő orvosi igazolással.

Ha ezek közül bármelyik az oviban történik, rögtön értesítjük a szülőt, mivel a fentiek heveny megbetegedésre utalnak, amit minél előbb látnia kell a gyermekorvosnak. Különösen abban az esetben lesz ez így, ha tudjuk, hogy csoportunkat akkortájt látogatja valamely cseppet sem kedves ismerősünk, a bárányhimlő, skarlát, vagy esetleg a rota vírus.

Előfordul azonban, hogy nem ilyen egyértelmű a helyzet. A legtöbb oviban az a szokás, hogy nem telefonálunk azonnal, minden apróság miatt. Hiszen tudjuk, hogy a szülők szabadnapjainak is véges a száma, ezért általában megvárjuk, mi sül ki a dologból, amikor egy kisgyerek „gyanússá” válik.

Hogy mik az első gyanújelek? Akinek volt már beteg a csemetéje, tudja: megnyúlt, beesett arcocska, sápatagság, némi halvány zöldes arcszínnel keverve. Csillogó, beesett szemek, bágyadtság, levertség, esetleg nyűgösség, vagy amúgy nem jellemző hiszti.
Egy harmincfős óvodai csoportban is szembeötlő, ha egy gyerek „leereszt”, hiszen az ovi ingerekben gazdag, pörgős közegében a legnyugisabb gyerek is ritkán veszi annyira vissza a tempót, mint amikor rosszul érzi magát.

Az óvó néni ilyenkor nem csinál mást, először is megnézi az óráját és figyel. Bármennyi is az idő – ha jönnek érte hamarabb, ha nem -, fel kell majd mondani a szülőnek, hogy mit tapasztaltunk a gyermekén. Hogy mit teszünk, az függ a napszaktól.

Ha délelőtt van, majdnem biztos, hogy délutánra baj lesz, mivel a láz, a fájdalmak a pihenőidőben kezdik meg a tombolást. Ilyenkor a csoportban dolgozó felnőttekkel megbeszéljük, hogy azt a gyermeket figyelni kell. Mérlegeljük, mennyire van rosszul a csöppség, végiggondoljuk, mikor szokták hazavinni: ebéd után, esetleg rögtön ébredéskor jön az anyukája, vagy csak késő délután?

Ha elmegyünk a gyerkőc mellett, kap egy ellenőrző simogatást (a rutinos óvó nénik keze tizedpontossággal saccolja a hőmérsékletet), egy vizsgálódó puszit. Amint lázasnak véljük, előkerül a lázmérő, hogy igazolja a feltevést.
Mivel jelenleg az az elterjedt gyakorlat, hogy nem csillapítják azonnal a lázat a gyermekorvosok sem, hőemelkedésnél még mi sem esünk kétségbe.

38 °C körül – főként, ha a gyermek szemlátomást rosszul érzi magát – már felhívjuk a szülőt, és megkérdezzük, mit szeretne: adjunk be gyógyszert lázcsillapításra, fektessük le a lurkót, esetleg ne tegyünk semmit, mert 10 percen belül oda tud érni?

Ezután a megbeszéltek szerint cselekszünk. Kivételt képez persze, ha a gyermek görcsre hajlamos, ekkor azonnal agresszív lázcsillapításba kezdünk, gyógyszerrel és vizes törölközőkkel. A modern orvosságok szerencsére gyorsan hatnak, ezért manapság nagyon ritkán látunk kifejlődött lázgörcsöt. 

Ha a tünetek ébredéskor jelentkeznek, várunk egy kicsit, az „ágymelegség” ugyanis könnyen összetéveszthető a lázzal. Ha a gyermek azonban még az uzsonna felénél is olyan, mintha aludna, sápadt, remeg és érzetre meleg, megmérjük a lázát. Ilyenkor is telefonálunk, különösen, ha anyukája, apukája rendszerint sokáig dolgozik, hiszen előfordulhat, hogy már nem érik el a gyermekorvosi rendelést, ha a szülő kitölti a munkaidejét.

Ha délután fél 5 van, már csak arra koncentrálunk, hogy a gyermek egy panaszát se felejtsük majd ki a felsorolásból – hiszen miért hívnánk és idegesítenénk fel egy esetleg autóban ülő, gyermekéért már amúgy is igyekvő anyukát? Jobban sietni valószínűleg nem tud, ha sebességrekordot és villanyoszlopot sem akar dönteni, egy hívással csak azt érnénk el, hogy fölösleges aggodalmat, figyelmetlenséget gerjesztünk, ami akár veszélybe is sodorhatja a szülőt.

A gyermekorvosok általában nem szeretik, ha az első vizsgálat előtt gyógyszert kap a gyermek, ugyanis így panaszmentes lesz, harmadkézből pedig – ahogy az óvó néni mesélte a szülőnek, hogy mit mondott a kicsi, hol fáj –doktornéni/bácsi legyen a talpán aki biztosan fel tudja venni a diagnózist.

Viszont az óvodában előírás, hogy legyen fájdalom- és lázcsillapító, a könnyű kezelhetőség és pontos adagolás végett többnyire kanalas orvosság formájában. Amikor egy gyermek igazán rosszul érzi magát, jó szolgálatot tesz.

Nem kötelező, de javasolt, és hálás köszönetet vonzó lépés, ha az orvosi vizsgálat után visszatelefonál a szülő, főként ha komoly, fertőző betegséggel kell szembenézni az apróságnak. Egyrészt azért, mert az óvó néni is aggódik a növendékéért: mi is szeretnénk tudni, mi lett vele, romlott, vagy javult-e az állapota, várhatóan mikorra gyógyul meg.
Másrészt, ha valamilyen erősen fertőző gyermekbetegség üti fel a fejét a csoportban, nekünk meg kell tenni a szükséges lépéseket: értesíteni a szülőket, a többi csoport óvó nénijeit, hogy számítsanak a megjelenésre. A dadus néniknek ilyenkor minden játékot, ágyneműt, közös és saját használatú tárgyat végig kell fertőtleníteni, amivel elejét lehet venni egy komolyabb járványnak.

Mi a teendő ezután?

Ha orvosért kiált a betegség, természetesen az ő tanácsait kell megfogadni, a kezelés végéig be kell tartani az előírásokat, javallatokat - jobbat mi sem fogunk tudni mondani.

Ha azonban a kicsi végül nem lett olyan beteg, hogy orvoshoz kellene menni vele, a szülőknek kell döntenie, mikor viszik vissza a társai közé csemetéjüket. Egy kis víztiszta nátha természetesen nem tragédia, és azzal is tisztában vannak az óvó nénik, milyen nehéz, problémás betegszabadságra menni még akkor is, ha ez a szülőnek törvény adta joga.

Ugyanakkor azt szoktuk tanácsolni az anyukáknak, apukáknak, gondolják meg, mennyire iparkodnak vissza az oviba. Bár „csak játszanak”, az óvoda a gyermek testének, idegrendszerének épp olyan munka, mint a felnőtteknek a napi robot a cégnél. 
A nyüzsgésbe - 30 fő egy kis teremben - és zajba kellemetlen félig gyógyultan visszatérni. A szabályokhoz alkalmazkodni, az óvó nénire figyelni, ezek mind-mind megterhelővé váló feladatok a lurkók számára, ha nem egészségesek.

Az alábbi szempontokat érdemes végiggondolni, mielőtt visszatérne a kicsi az óvodába:

• Milyen a gyermek komfortérzete? Biztosan jól érzi magát? Nincs már bedugulva az orra, kap levegőt? Akkor is, ha lefekszik? 
  Sokszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a napközben vidám, látszólag makk-egészséges kisgyerek a pihenőidőt végig köhögi, és végül ezzel készíti ki magát délutánra.
• Biztosan nem fertőző betegsége volt/van?
  Sűrűn megesik, hogy a bőrön jelentkező kiütések nem egyértelműek, az orrfolyás vagy köhögés nagyon kitartó és egyéb tünet nem kíséri, ezért allergiára gyanakszik a szülő.
  Ezt azonban biztosan csakis orvos mondhatja meg, így ha fertőző betegség gyanúja áll fenn, az óvó néni mondhatja azt, hogy nem veszi át a gyermeket, csak orvosi igazolással.
  Ezen bosszankodni kár, a pedagógus ezzel nem a szülők orra alá akar borsot törni. Egyszerűen gyermekedet – és a többi gyermeket - védjük attól, hogy egy fel nem ismert, súlyos betegség komolyabb bajt okozzon.
• Teljesen meggyógyult? Hol szedhette össze a betegséget?
  Ha az ovis csoportot éppen sújtja valamilyen nyavalya, ebbe a közegbe pedig visszakerül egy félbeteg gyermek, szinte biztos, hogy egy napon belül újra lerobban szegény. Talán jobban járnak a szülők, ha otthon tartják még két napig, ahelyett, hogy pár óvodában töltött nap után újból azon kelljen gondolkodni, ki fogja helyettesíteni a munkában a gyermekét ápoló anyukát vagy apukát egy teljes hétig.
  Arról nem is szólva, hogy a gyerekektől esetleg betegséget elkapó óvó nénit is helyettesíteni kell, ami vagy a váltótársát terheli le túlságosan, vagy helyettes, más csoportbeli óvó nénit jelent, a gyerekeknek pedig mégiscsak az az ideális, ha a saját két óvó és dadus nénijük van jelen.
  Fokozottan igaz ez a kiscsoportosokra, hiszen ők még tapasztalatlanok, alig ismerik ki magukat az óvoda forgatagában – és nem mellesleg sokkal fogékonyabbak az óvodai betegségekre, mint idősebb társaik.

Végső soron minden szabály és intézkedés a gyerekek biztonságát és egészségét hivatott védeni, ezért ajánlatos betartani az óvó néni kéréseit, megfogadni tanácsait még akkor is, ha az látszólag értelmetlen, és adott helyzetben kellemetlen, vagy terhes a szülők számára.

Fotó: Depositphotos.com