Így gyötörte meg a gyerekek lelkét a koronavírus - És vannak, akiknek a karantén jelentette a mentőövet

A koronavírus járvány lelki hatásai a gyerekekre

Sokaknál számos problémát okozott a bezártság

Különösen a járvány első és harmadik hulláma alatt

• nőtt mérhető értékben a szorongásos és pánikos tünetek mértéke a gyerekek körében,
• nőtt a depressziós kamaszok száma is,
• és a depresszió által kiváltott öngyilkossági gondolatok és kísérletek száma.
• A kisebb gyermekeknél gyakrabban jelent meg halálfélelem és kényszeres cselekvések – például a túlzásba vitt kézmosás -, mint a járvány előtti időkben,
• és néhány kisgyereknek a gyász és veszteség érzését is meg kellett tapasztalnia.

A kutatások szerint legjobban az életkori szakaszváltástásban lévőket érintette mélyebben a járványhelyzet, azokat, akik óvodából iskolába léptek, vagy frissen érkeztek a középfokú oktatásba. Az érettségiző évfolyamot különösen megviselte a hagyományos érettségi és az azt körülvevő búcsúzási és a felnőttségbe beavató ceremóniák elmaradása.

Kapcsolódó cikkünk: Balszerencsés évfolyam: szomorú lesz az idei ballagás

Érdekes tapasztalat, hogy míg a magánrendelőkben feltűnő módon emelkedett a szorongásos-depressziós gyermekek aránya, addig az állami ellátásban akkoriban csökkent az arányuk.

A pszichológusok kénytelenek voltak sorrendet állítani, a kevésbé súlyos eseteket várólistára tették, így a harmadik hullám végére a problémák föltornyosultak.

A szorongásos tünetek mellett gyakori tünetként jelent meg a kamaszoknál az evészavar, rendkívüli túlsúlyokat szedtek fel a gyerekek, másoknál inkább önértékelési zavart és anorexiát váltott ki a helyzet.

A napirend felborulása és a túlzott géphasználat alvási nehézségeket okozott sok fiatalnál. A kamaszok körében ez a lebegő életmód a valósággal való kapcsolat megbillenését okozta, közülük sokan elvesztették a támpontjaikat. Általánosságban elmondható, hogy

a járványhelyzet miatti szélsőségesebb élethelyzet a meglévő problémákat felhangosította: a tanárt froclizó gyerekből az év végére agresszív diák lett, a duci gyerek meghízott, a pánikra hajlamos pedig rendszeresen rohamokkal küzdött.

Akik fellélegeztek a karantén alatt

Volt azonban olyan gyermek (és felnőtt is), aki valósággal szárnyalt ebben a „megfosztott élethelyzetben”, és erről kevés szó esik. A járványügyi vészhelyzet a kilakoltatási moratórium, az új kerékpársávok, az olcsóbb közösségi kerékpározás mellett azt a váratlan örömet is elhozta néhány gyereknek, hogy nem kellett kudarcai és félelmei színterére, az iskolába mennie.

Azoknak a gyerekeknek, akiknek a napi szorongása az iskolához kötődött, a bezártság alatt csökkent a problémájuk, míg azoknak a gyerekeknek, akiknek a megküzdéshez szükségük volt a társas közegre, érezhetően romlott a közérzetük.

Az iskolai kudarcokkal küzdő gyermekek szemében az iskola nem úgy jelenik meg, mint ahol kapcsolatot építhetnek a társaikkal, vagy ahol tudást szerezhetnek, hanem a félelem és állandó stressz színtereként. Az iskolai traumával küzdő gyermekek – arányuk 5-10%! – azok, akik iskolaidőben gyakorta fejfájással, hányással, hasfájással küzdenek, és ez az állapotuk szoros összefüggésben van az iskolai lét sajátságos viszonyaival. Ezek a gyerekek túlhajszoltak, szorongók, megalázottak, idegesek, kudarcaik egymást érik.

Az egészségügyi vészhelyzet hátsó traktusában jónéhány gyermek fellélegzett.

Az élet lelassult, a kapcsolatok nagyobb hangsúlyt kaptak, a védett családi közegben töltött idő kitágult. Nem kellett utazni, nem kellett a többi tanuló által okozott esetleges bántást és stresszt elviselni.

A szülők rákényszerültek arra, hogy segítsék a nehézségekkel küzdő gyermekeiket, hogy összehangolódjanak velük, jobban megértsék a lelki mozgatórugókat. Az otthoni segítségek igénybevétele lehetőséget adott érdemjegyek javítására, újrakezdésre, újratervezésre.

Az autizmus spektrumzavaros gyerekek egy része is élvezte az otthon tölthető időt, ám számukra olyan mértékű nehézséget okozott a visszatérés, hogy sokan közülük nyitás után sem tértek vissza az iskolába, orvosi igazolással otthon maradtak a tanév végéig.

A bullying a digitális oktatás alatt háttérbe szorult, illetve átvonult online térbe. A bántalmazott gyermekek számára az otthoni oktatás mégis hatalmas fellélegzés volt, elérhetetlenség, menedék.

Az iskolai neurózissal (más néven iskolabetegség) küzdő gyermekek számára egy iskolai nap olyan, mint az erőik teljes leszívása. Ők alig várják, hogy délután hazaérjenek a kuckójukba, ezért nekik nem volt nehéz hozzászokniuk, hogy ez kötelezővé vált. Otthon kevesebb inger érte őket, kevesebb olyan kiszámíthatatlanság, amit a mások társasága okozott. Ők egész iskolai pályafutásuk alatt csak haza akartak menni: és eljött a nap, amikor egyenesen küldték őket.

Forrás: „Olyanok most ezek a gyerekek, mint a kiégett negyvenes felnőttek” A COVID-19-járvány hatásának vizsgálata a gyermekek mentális egészségére – az unicef.hu-n megjelent szakértői interjús kutatás

Indexkép: Depositphotos.com