„A gyerekeinkkel, onnantól kezdve, hogy megfogannak, olyan kapcsolatunk alakul ki, amelyhez nem mindig szükségesek a szavak, persze a szavak fontosak – kezdi a szakember. Többek között és leginkább azt köszönhetem a fiamnak, hogy egésznek érzem magam. Az, hogy ő van az életemben, erőt adott nekem, életem legnehezebb sarkalatos pontjain is. Ezt semmiképp sem teherként teszem a vállára, hogy bármelyikünk is függőségi viszonyban érezze magát a másikkal szemben, megtanultam olyan kapcsolatot létrehozni a gyerekemmel, hogy azt érezzük, nem tartozunk egymásnak. Tőle tanultam meg, hogy gondolatban is hagyjuk a másikat szabadnak lenni magunk mellett. Mindig úgy tekintettem a fiamra, aki mindent ért, és partner tud lenni és ezt javaslom ügyfeleimnek is.

Hiszem, mindannyian gyermekeinktől tanuljuk meg, milyen igazán felhőtlenül viselkedni, neveti, szabadnak érezni magunkat. Gyermekünk puszta létezése azt erősíti bennünk, legyen az élet bármilyen nehéz, mindig van egy olyan felsőbb cél, hit, amit a gyermek ad számunkra, amely miatt nem tehetjük meg, hogy feladjuk, erősek maradunk, és nem tehetünk mást, mint megyünk előre. Mert ez gyermekünknek a minta, amit ő vagy követ, vagy nem, ez megint az ő választása, mindenesetre tudja, hogy így is lehet élni. Fiamtól tanultam azt a bölcsességet is, lassuljunk le egy kicsit – mondja S. Tóth Márta. Tévedés azt hinnünk a fiatalabb generációról, hogy miközben felnőnek, majd megoldanak maguktól helyzeteket, ugyanis nekünk is fontos megtanulnunk az ő nyelvükön kommunikálni, és lépést tartani velük. Nem csak ők fognak hozzánk igazodni, nekünk is kell hozzájuk, ők tanítanak minket, miközben mi is tanítjuk őket.

Sokan azt mondják, nehéz az y-generációval kommunikálni, szerintem nem- mondja az nlp-coach. Egyszerűen csak senki nem hallgatja meg őket. Fontos megértenünk őket, hogy mint jelent mondjuk a „lol”, mert a távolság egyre csak nőhet a generációink között, ha nem tanuljuk meg az ő nyelvüket. Mivel nem hallgatja meg őket senki, szerencsésebb esetben kreálnak maguknak egy világot, létrehoznak akár sikeres vállalkozást is, ahova az új értékrendjüket, kommunikációjukat bevihetik és megérthetik egymást. Fontos, hogy ne távolodjunk el tőlük (18-25 éves generáció), mert akkor folyamatosan újra kell teremteniük magukat, fontos, hogy a mi bölcsességünkre is tudjanak számítani. Ehhez, hogy ez a kommunikáció mindkét fél számára értékesen működjön, előbb nekünk, idősebbeknek is kicsit tükörbe kell néznünk. Szerintem hatalmas dolgokat tudunk együtt alkotni.

S. Tóth Márta tanácsai szülő-gyermek kommunikáció fejlesztésére, egymás jobb megismerésére:

1. Mindenki írja ki a hűtőszekrényre, mit szeret és mit nem szeret: csináljunk egy listát két oszlopba szedve, szülőként és gyermekként is, amelyre mindannyian elkezdünk figyelni. Ha kialakítjuk a határainkat, amelyet a másik fél tiszteletben tarthat, úgy gondolom, bástyákat döntünk le. Hányszor kérdezzük meg a gyereket, hogy mit szeretne? Nem csokira és cukorkára gondolok, és arra sem, hogy a gyereknek kell uralnia a családot. Ugyanakkor hányszor van az, hogy mondjuk rajzolás/alkotás közben zavarjuk meg a gyereket, mert pl.„Gyere, mert enni kell!”, a helyett, hogy megkérdeznénk, szeretné-e befejezni a rajzát?

2. Beszéljünk meg egy mindenkinek megfelelő közös házirendet: mindenkinek fontos megőriznie a privát szféráját, amit tiszteletben tartva könnyebb az együttélés. Nekem a fiam már nagyon korán jelezte, mi lenne, ha kopognék, mielőtt belépek a szobájába, és nem rontok rá, miközben valamit csinál. Mi lenne, ha megkérdezném, alkalmas-e neki, hogy beszéljünk, mielőtt rázúdítom a gondolataimat. Ezt el kellett fogadnom, hiszen én is ezt vártam el tőle.

3. Tegyük tervezhetővé az életünket: szülők gyerekek, ahogy férj és feleség is egymás között fontos, hogy megosszák egymással, ki mit csinál aznap, amibe az is beletartozik, hogy ha már felnőttebb egy gyermek, akkor ne túlaggódásnak fogja fel, ha érdeklődik a szülő a holléte felől, hanem a családban elfoglalt helyét is erősítse ezzel.

4. Beszéljünk a jó dolgokról! – Hajlamosak vagyunk a legrosszabb, legfájóbb dolgokra emlékezni egy nap, erre vagyunk sajnos beállítva. A hallgatóimnak ki szoktam adni azt a feladatot, hogy egy nap végén igyekezzenek összegezni, milyen jó dolgok történtek velük aznap, mit tanultak abból az adott napból, mivel lettek gazdagabbak aznap. Ez nem könnyű feladat, viszont rendkívül eredményes.

5. Tanuljunk meg jól kérdezni! – Gondoljunk csak bele, mennyivel másabb a kérdés, és az arra adott válasz, ha azt mondjuk: „Mi volt ma az iskolába/oviban?” vagy „Mi tetszett ma a tanító/óvónéniben?”. Főleg, ha tudjuk, hogy nem szimpatikus az adott személy gyermekünknek. Fontos, hogy felfedezze a gyermek a jót is a napjában. Lehet, nem gondolnánk, de a gyerekek tényleg tudnak ezekre a kérdésekre válaszolni, érdemes kipróbálni.