Furcsa pár

A nő nem volt szép. Kicsit telt alakját nem merte hangsúlyozni, legtöbbször óriási férfipólókban lehetett látni. Az arca és a haja neki is szép volt, de a tartásán csak az látszott, hogy nincs jóban a világgal, legfőképpen saját magával nincs. Zavarták az emberek, és főleg az, hogy a társa után utána fordultak a nők, ránevettek, a közelében úszkáltak a vízben.

Három gyerekkel járták nap mint nap a kis balatoni üdülőhelyet. A gyerekek mindig nevettek, a férfi rengeteget bolondozott velük, hol az egyik, hol a másik kicsi volt a nyakában, a nagylánnyal pedig elmélyült beszélgetéseket folytattak a strandon. Bármit is tett a férfi, egyik keze, vagy a pillantása mindig a nőn nyugodott, megérintette, csókot adott neki, átölelte. Fél szeme pedig mindig a gyerekeken.

A pultos lány a cukrászdában már az első alkalommal felfigyelt a furcsa párra, és persze főleg a férfira. Bosszantotta, hogy mindig a nővel és a gyerekekkel látja. Nagyon tetszett neki. Minden délután ott voltak, és pár nap után a lány tett néhány sikamlós megjegyzést: hol a férfi izmoktól duzzadó trikójára, hol pedig a zárás után kapható legfinomabb fagyikra. A férfi az első megjegyzést szinte nem is hallotta, mert a szőke kislány éppen eperfagyival ette le a ruháját. A második megjegyzésnél a nagyobbik gyerek kezdte el rángatni a karját, inni kért.

A lány sehogy sem tudott közelebb kerülni hozzá. Udvarias mosolyt mindig kapott, egyebet nem. És telt a nyár. Lassan belátta, hogy egy olyan embert akart megszerezni, akinek mindene a családja, a felesége és a gyerekei.

Már szeptember volt, de ők végig ott voltak. Aztán egyszer csak a nő jött a gyerekekkel. És újra csak ő. Na, végre, gondolta a lány gonoszul, még az én időm is eljöhet. Biztos ejtette a pasas ezt a tehenet, csak feltűnik egyedül is. De a férfi nem tűnt fel. Többet nem jött, és a nő is eltűnt végleg. Bezárt a cukrászda, véget ért a szezon.

A lány a minap a keresztapjáéknál ebédelt. Ők meséltek a furcsa párról, akikkel összebarátkoztak a nyáron. Milyen kedvesek voltak. Milyen életvidámak. És milyen kár, hogy az asszony elhagyta a férfit, nem is értik, miért, hiszen az leste minden szavát, és tökéletesen bánt a gyerekekkel is, pedig ők a nő első házasságából származtak, nem az övé volt egyik sem. De hát vannak érthetetlen dolgok, hiába.

Vannak érthetetlen dolgok. A lány belátta, hogy keveset tud még a világról. A nő pedig feltűnt már május elején, egy alacsonyabb, szemüveges, középkorú férfibe karolva. A nő ragyogott, gyönyörű volt. Alakja szexis miniruhába csomagolva, a szemében tűz. A férfi soha többé nem jött. A nagyobbik gyerek nem nyaralt velük, kinőtte a családi nyaralásokat. A kicsit továbbra is minden délután kaptak fagyit. Eseménytelenül telt a balatoni nyár.