A férfilélek kézifékje

Ennyi bevezető után - in medias res - illendő végre előállni a farbával. Nos, a főcsapás iránya - minő meglepetés! - a Férfiak és a Nők ellentmondásos és kiismerhetetlen, üdvözítő és pokolba veszejtő delejes kapcsolata, amely a kezdetekől fogva meghatározó tényező létünk, sorsunk alakulásában.

Elöljáróban szögezzük le: A férfi és a nő teste s lelke sohasem volt egybevágó, mármint ha őstényként fogadjuk el a teremtésről szóló tanításokat. (Csak emlékeztetőül: Ádám testéből vétetett Éva, s ugyanő volt, aki az isteni parancshoz ragaszkodó Első Embert - Umberto Eco szavai szerint "a Sötétség Fejedelmébe karolva" - eltántorította az eredendő bűn irányába).

A kezdeti zökkenők dacára a két nem - eltérő alkatával és funkciójával - sok-sok évig kiegészítette egymást, így biztosítva a természet reprodukcióját. Egyik sem igyekezett kilépni a maga szerepéből.

Bár sokan hiszik, a magyar nők társadalmi elégedetlenségét hirdető kezdeményezésekben nem az előző századforduló táján kibontakozott szüfrazsett-mozgalom érvényesült elsőként, hiszen Báró Eötvös József már 1864-ben kiadott Gondolatok című bölcseleti művében érzékeltette a "gyöngébb" nem lázadását a természet addig elfogadott rendje ellen.

"Napjainkban bizonyos nők arról panaszkodnak, hogy a férfiak által egyenlőknek nem ismertetnek el; s pedig éppen, ha az valaha megtörténik, s a nők azon kiváltságoktól megfosztatnak, amelyeket azért élveznek, mert őket gyöngébbeknek tartjuk, csak aznap kezdődnék elnyomásuk." - írja Eötvös.

Ma már látható, a leírtak tanulságait csupán nőtársaink szívlelték meg igazán. Tapasztalhatjuk is a mindennapokban, mint törekszenek asszonyaink következetesen oly módon egyenlő elbánást elérni a férfiakkal, hogy közben a nemüknek szóló előjogokat is eredményesen megtarthassák. Tegyék csak szívükre a kezüket! Melyik igazi férfi ne biztosítana kivételezettséget boldogan egy hölgynek, vagy melyikünknek jutna eszébe elutasítani egy nő meleg, bársonyos hangon elrebegett, mélytűzű pillantással kísért akármilyen óhaját?

Oldalbordáink - jogosan - egyre több sikerre vágynak, s ehhez az asszisztenciát elsősorban tőlünk, férfiaktól várják. Értékeik, a velük született felelősségérzet, szorgalom, kitartás, alkalmazkodó- és tűrőképesség révén ellenállhatatlanul nyomulnak újabb és újabb pozíciók elfoglalására. Éppúgy nyitva áll előttük bármely pálya, mint a férfiak előtt, s bár ma még elsősorban a statikus, szerény, de biztos egzisztenciát nyújtó jövőkép irányában találhatjuk őket túlsúlyban, azért egyre fokozottabban és hatékonyabban jelen vannak a kőkemény üzleti életben, a politikában, a médiában  is.

A férfiak sorra adják fel korábban bevehetetlennek hitt állásaikat, és megadóan veszik tudomásul, hogy már az utódnemzés terén sem nélkülözhetetlenek.

A nemek egyenlőtlenségének immáron vége!

Vagy csak ezután kezdődik?!

Lassanként rádöbbenünk, hogy a Védett férfiak-ban megálmodott Merle-vízió nem is olyan nagyon irreális, a férfi a "teremtés koronája" pozícióból pótolható társadalmi tényezővé hanyatlott.

A riasztó jelek a két nem legalapvetőbb kapcsolatában, a szexuális életben is jelen vannak! Csak a jó ég tudja, hogy a statisztikai szereplőkön felül, a hálószobák jótékony homályában hány aktív korú férfi küzd szorongásos lelki bajokra visszavezethető önmegvalósítási problémákkal (a lélek kész, de a test erőtelen). Amíg egy női orgazmust - szükség esetén - elhazudni rutinfeladat, addig a férfi szexuális teljesítménye nyitott könyv, védtelen tárgyául szolgálva az emancipált nő - gyakran kíméletlen - kritikai megnyilvánulásainak.

A férfiak egyre nagyobb hányada szenved a korábban tipikus női betegségként számontartott depressziótól, s fojtja bizonytalanságát, félelmeit ilyen-olyan -  persze a kirekesztettség érzését még inkább fokozó - mámorba.

Nők, barátaim, feleim!

Sok, valaha magasztos, száguldásra, győzelemre termett büszke férfilélek hajtóműve feszül remegve a mára egyre öntudatosabbá és magabiztosabbá váló nőtársadalom követelő elvárásainak, naponkénti számonkéréseinek, felelősségre vonásainak, való és igaztalan vádjainak fojtásában.

Kérlek Titeket, oldjátok ki a kéziféket! Hadd szálljunk - Veletek!