„A lányom soha nem hozza el az unokáimat, hogy láthassam őket. Mindig nekem kell kezdeményeznem.”

„Anyám soha nem monjda, hogy szeretné látni az unokáit. Mindig úgy érzem, hogy nekem kell erőltetni a találkozást. Nem úgy kellene ennek működnie, hogy ő akar időt tölteni a gyerekeimmel?”

Az anya-lánya kapcsolatok gyakran csak a gondolatainkban idealizáltak, a valóságban sokszor összetettek és meglepően bonyolultak. Nagyon változatosak tudnak lenni. Kulturális különbségek vannak abban, hogy anyák és lányaik hogyan viszonyulnak egymáshoz a kor előrehaladtával. Minden anya és lánya közti viszony változik az idő múlásával, sokféle formát ölthet, még ugyanazon a kultúrán belül is – vagy ugyanabban a családban is.

Mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan mérgező anya-lánya kapcsolódások, amelyeken nem lehet javítani, bármit is csinálunk. Vannak azonban olyanok is, amelyek néhány apró változtatás, kisebb lépés segítségével egészséges, pozitív kapcsolattá alakíthatók.

Bár sok ötlete és még több tudása van mindenkinek ezekről a fontos kapcsolatokról, meggyőződéseink leginkább személyes tapasztalatokon és széles körben elfogadott véleményeken alapulnak. Dr. Diane Shrier és munkatársai a témával kapcsolatos mélyreható felmérésben megállapították, hogy nagyon kevés tudományos kutatást végeztek a serdülőkor/felnőttkor és az időskor közötti anya-lánya kapcsolatról.

Azzal tisztában vagyunk, hogy az anyával való viszonyunk rendkívül fontos szerepet tölt be önbecsülésünkben, érzéseinkben, abban, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogy kik vagyunk, és abban is, hogy képesek vagyunk megbirkózni érzelmeinkkel. Az anya-lánya kapcsolatok sokunknál eltérő jelentést és eltérő hatalmat kaphatnak, de egy fontos dolgot meg kell jegyezzünk. Amint a lányok felnőttkorba lépnek, ezeknek a kapcsolódásoknak valamilyen módon két felnőtt közötti, egyenrangú kapcsolattá kell alakulniuk. De hogyan?

Elvárások

A jelenkori kultúrákban számos ellentmondásos elvárás fogalmazódik meg az anyák és lányaik közötti kötelékben. Vannak, akik elvárják, hogy a lányaik alázatosak legyenek és mindig tartsák tiszteletben anyjuk vágyait, míg mások szerint a fiatal nők feladata az, hogy teljesen elszakadjanak anyjuk befolyásától, alakítsák ki saját függetlenségüket, érjék el céljaikat, érdekeiket. Gyakran ezek az egymást kölcsönösen kizáró elvárások konfliktust szülnek.

Néha az egymásnak ellentmondó nézetek az édesanya saját anyjával való tapasztalatából származnak. Biztosan hallottuk már (ha mástól nem, egy ismerőstől) a csalódott megjegyzést, hogy „Anyám mindig gondoskodott az édesanyjáról, bezzeg te elköltözöl messzire.”

Másrészt van olyan is, hogy az elvárások valójában a lányok hiedelmeiből származnak. Flóra esetében is ez volt a helyzet. Azt akarta, hogy az anyja vigyázzon többet az unokáira. Miközben Flóra saját tapasztalata útján elmondta, hogy az édesanyja soha nem volt gyermekközponttú személy. Mégis mindig reménykedett, hogy majd az unokáinak megadja azt, amit neki nem tudott megadni.

Gyakori dinamika az is, hogy az anyák és felnőtt lányaik nehezen tudják elfogadni, hogy nem tudnak és nem is tudhatnának megfelelni egymás elvárásainak. Felnőttkorban hasznos átkereteznünk gondolkodásunkat, ha édesanyánkra vagy felnőtt lányainkra gondolunk. Ne úgy gondoljunk egymásra, mint akinek bármit is kellene tennie. Tekintsünk úgy a másikra, mintha a barátunk lenne. El kell fogadni, a személyiségének vannak korlátai. (Egy barát is okozhat csalódást több okból, de valószínűleg könnyebben viseljük, ha arra gondolunk, hogy biztosan nehézségei vannak a saját életében, vagy azért, mert rendkívül elfoglalt, vagy egyszerűen azért, mert más mint te, és nem úgy cselekszik, ahogyan te. Ez javíthatja az esélyét annak, hogy a kapcsolat mindkettőtök számára továbbra is jelentőségteljes lesz.)

Kölcsönös tisztelet

Az elvárások sorát követve a kölcsönös tisztelet azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket az édesanyád vagy a lányod nagyra értékel benned. Ha megpróbáljuk emlékeztetni magunkat ezekre a tulajdonságokra, még az érvelés vagy a nézeteltérés közepén is, nagy lépést tehetünk a kapcsolat védelmében.

A különbség tiszteletben tartása

Anyák és lányaik gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy úgy gondolják, ugyanúgy kell gondolkodniuk és érezniük – szinte mindenről. Ugyanakkor a felnőtt kapcsolatokban a hasonlóságok a ragasztót bár biztosítják, a különbségek azonban az önállósághoz kellenek. Próbáljuk meg megérteni, hogy miért és hogyan gondolkodik valamiről a másik.

Határok

Az egyik olyan területe a köteléknek, amelyekkel gyakran küzdenek anyák és lányaik. Fel kell ismernie mindkét félnek azt, hogy felnőttkorban már nem ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint amikor egyikünk még gyermek volt. A kapcsolat védelme szempontjából elengedhetetlen a leválás.

Az anya és a lánya közti eltérő elvárások természetesen sok teret engednek a határok sérülésének. Az anyák elvárhatják, hogy lányaik bizonyos dolgokat tegyenek meg (pl. unokák átadása) anélkül, hogy megkérdeznék, de a lányok érezhetik úgy, hogy nem szeretnék az édesanyjukat terhelni.

Még a szorosabb anya-lánya kapcsolatokban is, ahol a két fél barátként tekint egymásra, elengedhetetlenek a határok. Az édesanyának is tiszteletben kell tartania lánya új életformáját, igényeit, azt, hogy személyes időt szeretne tölteni férjével és gyermekeivel, és fordítva.

Más kapcsolatok támogatása

A határok kérdésével szorosan összefügg az anya-lánya kötődésen kívüli kapcsolatok tiszteletben tartása és támogatása. A rendkívül közeli érzés miatt nehéz elfogadni, hogy anyának és lányának más fontos kapcsolatai is lehetnek, miközben tisztában kell lenni azzal is, hogy ezek a kapcsolatok a két ember viszonyát gazdagítják. Ha egyetlen kapcsolaton van a  fókusz, az elvárások szétfeszítik azt. A mellékes kapcsolatokból származó ingerek azonban biztosítják az egyensúlyt.

Kommunikáció

A kommunikáció különösen fontos. Az érzéseink szabad kifejezése, az, hogy mindenki beszélhet a saját gondlatairól, érzéseiről, erősebb kötődést hozhat létre. Az az érzés, hogy ismerjük egymást, könnyen lehet az egyik probléma, mivel az azt hozza magával, hogy néha nem kommunikálunk, nem mondjuk ki, amit gondolunk, mert feltételezzük, hogy a másik úgyis tudja, mi mit gondolunk.

Az egyik legfontosabb következtetés, amit Shrier és munkatársai találtak a felmérésükben, az az volt, hogy a konfliktus az összes kapcsolat velejárója. És azt is hangsúlyozzák, hogy a konfliktus a kapcsolat mindkét tagját csak növeli, fejleszti. Tehát anya és felnőtt lánya közti kapcsolat nem kell - sőt - , nem is lehet rózsás, egyszerűen felnőttként kell viselkedni mindkét félnek.

Ha olvasnál hasonló cikkeket, érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.

Forrás:
Shrier, D. K., Tompsett, M., & Shrier, L. A. (2004). Adult mother–daughter relationships: A review of the theoretical and research literature. Journal of the American Academy of Psychoanalysis and Dynamic Psychiatry, 32(1: Special issue), 91-115

Kapcsolódó cikkeink:

• 7 nehézség, amelyet a rossz anya-lánya viszony okoz
• Jelek, amelyekből tudhatod, hogy különleges kapcsolatod van édesanyáddal
• Kommunikáljunk pozitívan! - Kommunikációs tévutak és kiutak felnőtt gyerekek és szüleik kapcsolatában 1. rész
• A jó nagyszülő-unoka viszony 8 áldásos hatása

Kép: pasja1000 / pixabay