Szindróma-e az "üres fészek", vagy lehetőség?

Az emberi életút természetes módon tartalmaz olyan időszakokat, melyekben a kihívásokra növekedéssel kell válaszolnunk. Azért érünk határokhoz, hogy átkeljünk rajtuk. A „krízis” szó hallatán leginkább valami félelmetes és végzetszerű veszteségre gondolunk, holott maga a szó csupán válaszutat jelent, döntési helyzetet, melyben szabadságunk van választani.
 

A gyermekek kirepülésének időszaka fekete, tátongó űrt nyithat meg egy szülő életében, de ebben az űrben akár új bolygók, ragyogó csillagok, és más, még felfedezetlen és izgalmas világok bukkanhatnak fel.

Üres a fészek, tollászkodhat a tojó…

Az egyik életszakaszból a másikba való átlépés természetesen rengeteg nehézséget és fájdalmat is okozhat a határvonalaknál. A gyermek felnőtt, kiköltözött, üres a szobája, hiányzik a fogkeféje a polcról, nem szaval verset az iskolai ünnepélyen, nem nyekereg a vonóval az alacsonyra állított kottaállvány előtt, és nem jelenik meg éjszaka az ágyunk mellett egy elnyűtt plüssállattal a kezében, bebújásra készen… Nincs az az édes izzadtnapszagú haja az állunk alatt, és nem dugja elénk a 32-es tornacipőjét, hogy kössük be a fűzőjét… Külön háztartása, munkája, megélhetése és szerelme van.
 

A gyermekünkkel való kapcsolatunk megváltozását, a lassú eltávolodást természetes szomorúság, magányérzet, még reménytelenségérzet is kísérheti,

és némi tanácstalanság is abban, hogy a megváltozott kapcsolatot hogyan vigyük tovább, milyen tereket kapjanak a találkozásaink, milyen közös programok férnek be az életünkbe, és hogyan térjünk rá immár végleg a felnőtt-felnőtt kommunikációra.

Épp ezen dolgoztunk évtizedeken át

De hát ezért dolgoztunk mindvégig! Nagyfiunk vagy nagylányunk mindent megkapott, amire szüksége volt, és most készen áll a felnőtt életre – tehát jól csináltuk!

Most már mi következünk. A belső szabadság ideje ez, melyet most lehetőségünk van megélni. Még hosszú és termékeny évek állnak előttünk úgy, hogy nem kell a magunk élete elé helyezni a gyerekét. Itt a mi időnk.

Egyszerre fog el a felszabadultság érzete és a hiányé…  ez az érzésegyveleg pedig annak a jele, hogy újra kell gondolnunk ebben az újonnan megnyílt élethelyzetben a mindennapjainkat, a fontossági listánkat, az életcéljainkat. Van idő! A szomorúság érzése itt nem a veszteség jele, hanem azé, hogy feladatunk van!

Mintha nekitámasztottuk volna a létránkat egy falnak, és most felérve azt látnánk, hogy még rengeteg olyan magasság van innen nézve is, amit szeretnénk megjárni.

Mit tegyünk a felszabaduló idővel és energiával?
 

• Tartsunk fenn belőle annyit a gyerek számára, amire még igénye van, de hagyjuk önállósodni. A saját gyászunkat ne azzal orvosoljuk, hogy akkor is segítünk neki, amikor nincs rá szüksége. Ne vállaljuk át a háztartását, ne hordjuk oda a heti menüt, és ne mossuk mi a szennyesét! Ne tartsuk függésben, hiszen egy megromlott párkapcsolat után újra hazaköltöző gyerek – valójában az önállósodás kudarca. Egy kiröpült madárfióka már nem röpdös ki-be a fészekből…
• Tudatosítsuk magunkban, hogy a nehéz érzések, amivel meg kell küzdenünk: a saját nehézségünk, nem a gyerek tette ránk ezt a terhet, nem hálátlan, és nem is érzéketlen. Az erős érzelmi és indulati töltöttség a helyzet velejárója, értékarányos fájdalom.
• Gondoljuk végig és érlelgessük a gondolatot arról, hogy mi a világból az, ami mindig is érdekelt minket, és amit még sose tudtunk megcsinálni. Visszamehetünk egészen a gyerekkorunkig, a rajzolásig, éneklésig, a gyurmázásig, és lehet, hogy ilyen messzeségben találjuk meg a választ. Keressük meg, hogy kik és mik vagyunk, hova tartunk, milyen álmaink és életfeladatunk van.
• Keressünk új örömforrásokat, új tevékenységeket, új helyszíneket, új hangsúlyokat a világban. Van benne bőven hely, elég tágas, nem kell, hogy a félelem gátat szabjon. Attól, hogy kirepült a gyerek, nem váltunk értéktelenné.
• És az utolsó és legnehezebb lépés: rugaszkodjunk el, és kezdjünk neki! Ma. Most!

Szabadon választható, bővíthető és tetszés szerint variálható lista kiröpítés utáni időszakra:
 

1. Az otthon maradó párunkkal, partnerünkkel való kapcsolat mélyítése, több együtt töltött minőségi idő, új elemek bevitele a párkapcsolatba, ideértve a szexuális életet is.
2. Barátokkal, rokonokkal való kapcsolat erősítése, új hagyományok megteremtése a családban, a baráti körben. Rendszeres heti és havi közösségi elfoglaltságok szervezése, mint pl. filmklub, kávézás, közös főzés.
3. Zene minden formában, nyitás új zenei műfajok felé, zenehallgatás, hangszertanulás, együttesalapítás, kórusba való belépés vagy zenetanítás.
4. Művészetek bevitele a mindennapi életbe, kiállítások látogatása, festés, írás, akár szakácskönyvet, naplót, élettörténetet. Ha egész életedben azt mondogattad, hogy ezt meg kéne írni, most kezdj neki!
5. Utazás, beleérve a biciklizést, motorozást, vonatozást, repülést, új tájak felfedezését, fürdést a tengerben, olvasást a szabadban, és mindezek fotózását.
6. Túrázás kettesben, társaságban. Ha messze van az El Camino, itt a magyar Kék Túra, vagy kezdetnek a Pest Megyei Piros.
7. Nyelvtanulás kezdőtől az anyanyelvi szintig, angoltól a kínaiig.
8. Kézművesség tanulása, kosárfonás, selyemfestés, fazekas mesterség, szövés, horgolás, ólomüveg készítés, cserépkályha rakás.
9. Játékklub alakítás.
10. Sport, jóga, futás, a kiserdőtől egészen a maratoniig.
11. Új karrier, hivatásváltás, vállalkozóvá válás, szenvedélyünk kiélésétől az egzisztenciális biztonságig.
12. Lakóhely váltás, újjáépítés, felújítás, vidéken újrakezdés.
13. Állat vállalása, ezzel kapcsolatban új tudás szerzése.
14. Önkéntes munka vállalása, új közösség értékes tagjaként.
15. Tanulás, szenior egyetemi képzés, egészen a szakmád tanításáig.
16. Korábbi traumák feldolgozása, generáción átívelő történetek megértése, rendalkotás az életesemények értelmezésében.
17. Felesleges kapcsolatok leépítése, letisztulás, önmagunk és korlátjaink elfogadása.
18. Nyitás új, tágasabb dimenziók felé, az élet értelmezésének tágítása.

Itt az idő. Aki ugyanis megtalálja a helyét a világban, akinek sikerül teljes életet kialakítania, az lehet a családban az a személy, akire számíthatnak a többiek. Tégy valamit magadért minden nap, csinálj valami újat minden hónapban, valami különlegeset minden évben, és te leszel továbbra is a példa és az energiaforrás.

A másról való gondoskodás gyönyörű szerepét pedig nem kell szögre akasztani, hiszen jó eséllyel jönnek majd az unokák, és az egész kezdődik elölről. Veheted elő a lerágott szélű műanyag kockákat a kamrából, csak addig ne dobd ki!

Indexkép: Depositphotos.com