Mahsa „Jina” Amini tragikus története

A 22 éves kurd lány, Mahsa „Jina” Amini tragikus története az év utolsó napjaiban végigsöpört az országon, és óriási ellenállást szült az iráni nők körében a hivatalos nőpolitika ellen. Jina az általa nőkkel szembeni elnyomás szimbólumaként értelmezett hidzsáb nevű fejkendő nélkül merészelt megjelenni a nyilvánosság előtt, mire az országban működő sajátos nézőpontú erkölcsrendészet őrizetbe vette őt a „hidzsábtörvény megsértése miatt”.

A lány még az őrizetben, kegyetlen bántalmazás után az életét vesztette, mire az országban a tiltakozó akciók gyorsan elharapóztak, és a kormánnyal szembeni ellenállásban minden korosztály és társadalmi réteg igyekezett képviselni magát, közöttük sok diák és egyetemista vonult utcára.
 

@_like_moon The killing of Mahsa because of her hijab is really disgusting in the 21st century. #mahsa_amini #hijab #women #mybodymychoice ♬ Another Love - Tom Odell

Amelyik iráni nő ma hidzsáb nélkül lép ki az utcára, akinek a haja színe láthatóvá válik, az a ruhadarab hiányával polgári engedetlenséget tanúsít, vagyis szavak nélkül lázad.

A jelenet a következőképpen zajlik: sétál az utcán egy hidzsáb, vagy a teljes testet takaró ruhadarab, esetleg a szintén kötelező sűrű szövésű fekete harisnya nélküli nő. Ekkor feltűnik két járőröző kocsi, hirtelen lefékeznek mellette, és a kocsiból kipattan négy-hat talpig feketébe burkolt nő, akik kiabálnak és fenyegetően hadonásznak.

Az öltözködési szabályokat megszegő nőt betuszkolják az egyik kocsiba, miközben végig üvöltenek vele és szidalmazzák az erkölcseit, viselkedését. A közös út egy tanácsadó központba vezet, ahol a vétkező nőnek lehajtott fővel végig kell hallgatnia egy indulatoktól fűtött előadást a szerény és tartózkodó női viselkedésről és az iszlám előírásairól. Ezek után, ha egy családtag behoz a fogvatartott számára egy előírásoknak megfelelő ruhadarabot, akkor némi újratervezés után hazamehet, kellőképpen megfélemlítve és alázatra idomítva.

Mára az ellenállási mozgalom és a hatóság szembenállása odáig fokozódott, hogy az iráni hatóság egy teljes filmfesztivált betiltott azért, mert a fesztivál plakátján megjelenő színésznő nem viselte a fejet, hajat és vállat is takaró anyagot, ami a női erényesség és alázat viseletben megjelenő jelképének számít.

Szintén súlyos atrocitásban részesült Elnaz Rekabi iráni falmászó, aki nő létére a hagyományos hidzsáb nélkül indult el a szöuli olimpián, egy olyan számban, ahol a fejkendő viselése hátráltató hatással bírt volna a sportteljesítményére. Hősként tekintett rá sok százezer iráni nő, és óriási tömeg fogadta őt hazaérkezése után a repülőtéren.

Elnaz érkezésekor sem viselte az előírt hidzsábot, egy fekete baseball sapka takarta koromfekete haját és fekete kapucnis pulóvert viselt, a kapucnit részben a fejére borítva.

Elnaz Rakabi házát a tüntetések időszakában a hatóság lebontatta, alig titkolva, hogy bosszúhadjáratot folytatnak saját sportolójukkal szemben.

„Mivel a cipőm és a felszerelésem felhúzásával voltam elfoglalva, elfelejtettem felvenni a hidzsábomat, majd elmentem versenyezni” – nyilatkozta a hivatallal való összeütközése után a népszerű sportoló, ám az őszinteségéhez a jelek szerint némi kétség azért férhetett.

A hidzsáb életútja: van, ahol kötelező, máshol tilos a viselése

A hidzsáb életútja folytonosan kihívásokkal terhes. Iránban 1983 óta újra kötelező viselni, és bár csak egy darab textil, mégsem holmi kevés jelentőséggel bíró női semmiségként jelenik meg, vagy kényelmi szerepet betöltő tárgyként, hanem egyes emberek számára az életük meghatározó része.

Míg Keleten pénzbírsággal, börtönnel, öntörvényű savtámadással vagy átneveléssel is büntethetik azt, aki nem hordja, Nyugaton sok iszlám vallású nő a saját akaratából szívesen veszi a fejére, és annak ellenére, hogy a nyugati társadalmak igyekeznek ellehetetleníteni, mégis szabad döntésből hordják.

Európában az a hivatalos álláspont vált uralkodóvá, hogy az arc eltakarása kockázatos a közösségi biztonságra nézve, akadályozza a felismerhetőséget, sérti az emberi méltóságot, és megnehezíti a kommunikációt. Belgiumban és Franciaországban nem a hiányát, hanem a viselését tiltják a közterületeken, sőt, az arc elfedését egyenesen szabálysértésnek minősítik, mint ahogy bukósisak hordását sem engedélyezik a nyílt utcán vagy tereken.

A hidzsáb e törvények tekintetében is lázadó ruhadarab, ugyanis nem takarja a teljes arcot, így betiltása csak az iskolákban és közintézményekben lett elfogadott. A „hivalkodó vallási szimbólumok” viselése máig vita tárgya, hiszen ezek között a turbán mellett akár a kereszt is helyet kaphatna.

A hidzsáb a Nyugati kultúrát is bőszíti, lassan egy önmagán túlmutató jelképpé válik, melyhez nem elég esztétikai értelemben kapcsolódni, hanem egész világkép kötődik hozzá.

Akár a hordását tiltják, akár a viselését, az elnyomottság, az önállóság akadályozásának szimbóluma lesz, ahelyett, hogy a szabad akaratot, saját identitást fejezhetne ki.

A hidzsáb különös történetének része, hogy sok nő nem is kifejezetten azért hordja, mert azonosul az általa képviselt értékekkel, vagy mert az engedelmesség és Istennek való megfelelés kimutatásának igénye mozgatná, hanem mert akár a saját országában, akár más iszlám országban, esetleg iszlám vallású emberek által lakott külföldi területen a kendővel tudja biztosítani magát a zaklatások ellen. Jól jönnek a minden öltözködési kihívást takaró ruhaneműk akkor is, ha egy fiatal lány a szigorú redők alá rejtve a szülei előtt is titkolja, hogy a baráti társaságban milyen kreatív kollekcióban jelenik meg…

Az iszlám vallású emberek által lakott területen az is előfordul, hogy európai lányoknak is azt javasolják, hogy vegyék fel a kendőt, mert így láthatatlanná és zaklathatatlanná válnak az olyan férfiak számára, akik csak a velük azonos vallású lányoknak adják meg a tiszteletet.

A hidzsáb viselői között számos olyan nő is van, aki a textil színeivel, mintázatával vagy anyagával incselkedve a tulajdonképpeni rendeltetést kissé kijátssza – ahelyett, hogy a tekinteteket távol tartaná magától, egyenesen magához vonzza őket. Például egy fehér csipke hidzsáb minden valószínűséggel még igézőbb is lehet, mint a kendőzetlen haj.

Kép: Depositphotos.com

A történelmet „átszövik” a ruhák által közvetített néma üzenetek, forradalmak

Már Ádám és Éva is öltözködéssel fejezte ki szembenállását. Miután ettek a tiltott gyümölcsből, és meglátták lázadásuk szégyenét, megpróbáltak elrejtőzni Isten elől, ám bűnösségüket a magukra kapott fügefalevél sem tudta eltakarni. Miután Ádám bevallotta, hogy fél Istentől és szégyelli meztelenségét, Isten maga készített bőrruhát számukra.

A 20. század történetében számos lázadó eszme szolgálatában álltak különféle ruhadarabok.

A farmert a hippik kezdték hordani, és viselésével később is sokan fejezték ki tiltakozásukat a társadalmi különbségek, a fajüldözés, a vietnámi háború vagy a kommunizmus ellen.

Mikor 1946-ban piacra dobták az első bikinit, az aprócska tárgy szintén óriási viharokat váltott ki. A köldököt és csípőt is megmutató ruhadarab az emberi test ünneplésének szimbólumává vált a háború után, és az akkori textilhiány miatt takarékos megoldásnak is bizonyult.

Hasonlóan zajos karriert futott be az 1965-ben megjelent miniszoknya, vagy a jóval későbbi kapucnis felső, amit az angolszász köznyelv hoody-nak becéz. Kultikus tárggyá akkor vált, amikor elkezdte világméretű vándorútját a gengszterrap, vagyis a rendet felforgató káosz szimbólumaként. Később a szolidaritás és a rasszizmus elleni harc egyik jelképe lett, miután egy hoodie-t viselő fekete bőrű fiút egy fehér bőrű polgár azért lőtt le az utcán, mert fenyegetőnek érezte a viseletét. A fiú fejére húzott kapucnival szaladt ki a boltba, ez volt minden bűne.

A ruhák általi lázadásnak faramuci módon általában a kifutón való megjelenésük vet véget. A rendszer úgy egyenlíti ki az indulatokat, hogy egyszerűen magába szívja őket… Ahogy a modell végigvonul a kifutón az indulatokat keltő ruhaneműben, annak hozott esszenciái kifakulnak, az esztétikán kívül minden további értelmezés lekopik róluk.

Jó esély van rá, hogy a hidzsábra is ez a sors vár, hiszen már egyszer-kétszer felbukkant különböző divatbemutatókon, és egy sportáruval foglalkozó nagyáruház kínálatában is megjelent „sporthidzsáb” néven. A hidzsáb divatiparba való beépítése megoldás lehet az indulatokra, ma már trendinek számítanak a fejkendős modellek, sőt, még egy fejkendős Barbie-babát is bemutattak már.

Mit veszünk magunkra? Mit raknak ránk? Mi az, amit mi húzunk magunkra, és mi az, amit ránk akarnak húzni?

Indexkép: Depositphotos.com