A baba nemének befolyásolása: népi hiedelmek és tudományos módszerek

Házi módszerek

Kínai fogantatási naptár

A naptár megmutatja, hogy hány éves asszony milyen hónapban milyen nemű gyerekkel eshet teherbe. Kb. ötven százalékban jön be a tippje, tehát a megbízhatósága nagyjából a nullához közelít.

Jónás módszer

Egy asztrológus kell hozzá, aki az anya születésének a pillanatából és a holdállásból megállapítja, mely napokon foganhat fiú, melyiken lány. A kínai naptártól eltérően általában még ingyen sincs.

A hüvely kémhatása

Az előző kettőnél valamivel több tudományos alappal bíró megfigyelés. Lényege, hogy savas közegben inkább lányok, lúgosban fiúk fogannak. Ezért ha lányt szeretnétek, az együttlét előtt végezz hüvelyöblítést vízzel higított ecettel.

Pózok

Többen állítják, hogy a mély behatolás fiúnak, a kevésbé mély lánynak kedvez. Ha tehát kisfiúra várunk, érdemes állva vagy hátulról szeretkezni, ha pedig lányra, akkor a legmegfelelőbb a misszionárius póz.

Csábítás

Ha az együttlétet a férfi kezdeményezi, akkor fiú, ha a nő, akkor lány születik. Legalábbis egyesek szerint.

Étrend

Eszerint az elmélet szerint a sok zöldség, gyümölcs és édesség lányt, a hús és a sós ételek pedig fiút eredményeznek.

A peteérés kiszámolása

A házi módszerek közül ez a legmegbízhatóbb, bár eredményessége ennek sem száz százalékos. Azon alapul, hogy a lányt eredményező X kromoszómák lassabbak, de tovább élnek, mint az Y-ok, amelyekből fiú fogan. Aki tehát kislányt szeretne, annak peteérés előtt 3-4 nappal, aki kisfiút, annak a peteérést megelőző 24 órán belül kell együtt lennie a párjával. A módszer viszonylag magas hibaszázalékáért az okolható, hogy nem mindenki tudja pontosan meghatározni a peteérés időpontját.

Orvosi eljárások

A házi módszerektől eltérően az orvostudomány eszközeivel akár száz százalékos biztonsággal meg lehet határozni a születendő utód nemét. Az eljárások azonban számos etikai kérdést felvetnek, ezért a legtöbb országban nem, vagy csak nagyon korlátozott esetben engedélyezett a használatuk.

Ezek a módszerek mind mesterséges megtermékenyítést (inszeminációt vagy lombikeljárást) igényelnek.  Aki már átment valamelyiken, az tudja, hogy fizikailag és lelkileg egyaránt elég megterhelőek, így nagyon elszántnak kell lennie annak, aki saját jószántából vág bele valamelyikbe.

Erikson-módszer

Mind az inszemináció, mind a lombikeljárás lehetővé teszi, hogy a megtermékenyítést végző spermiumokat kromoszóma alapján kiválogassák, és csak a kívánt típussal végezzék el a megtermékenyítést. Elsőként Ronald Erikson vetette fel, hogy a gyorsabban úszó Y kromoszómákat el lehetne különíteni a lassabb X-ektől. Sajnos az eljárás hatékonysága nem tökéletes: fiúk esetében 78-85 százalék, lányokéban 73-75 százalék, ami alig magasabb, mint a fentebb tárgyalt peteéréshez igazított együttlét.

Beültetés előtti genetikai vizsgálat

A módszer lényege, hogy a megtermékenyített embriót még a beültetés előtt alapos vizsgálatnak vetik alá. A normál lombikeljárásnak is hasonló eleme, hogy a legéletképesebbnek tűnőt ültessék vissza a méhbe, a genetikai vizsgálat azonban több ennél: közel száz százalékos biztonsággal kiszűrhető a kívánt nemű utód éppúgy, mint bizonyos genetikai betegségek, például a Down-szindróma. 

Fotó: congerdesign / pixabay