A női meddőség anatómiai okai II. - Habituális vetélés

Habituális vetélésről akkor beszélünk, ha egy nő egymás után legalább háromszor a 24. terhességi hét előtt elveszíti magzatát, vagyis többször is terhes lesz, de nem tudja kihordani gyermekét, elvetél. Ismert tény, hogy a klinikailag igazolt terhességeknek általában 10-15%-a végződik habituális vetéléssel. Sajnos a habituális vetélés oka leggyakrabban ismeretlen marad, az esetek kis hányadában azonban a háttérben álló tényező megállapítható. Ezek közé tartoznak az alábbiak:

Autoimmun betegségek

• SzLE (Szisztémás Lupusz Erythematózus)
  Egész szervezetet érintő autoimmun folyamat, lényegében a szervezet az embriót/magzatot úgy fogja fel, mint egy idegen szervezetet, és kilöki magából. Egyik legjellegzetesebbnek tartott tünete az arcon megjelenő pillangószárny alakú bőrpír.
• Antifoszfolipid Antitest Szindróma
  Lényegében apró véralvadási zavarok testszerte, ún. vérképzőrendszeri zavar (a vénákban és artériákban vérrögök képződése, a vérlemezkék számának csökkenése), ami miatt a szervezet sem tudja megtartani a terhességet. E betegség a későbbiekben a terhesség során is problémát okozhat, mivel kialakulhat az ún. terhességi toxémiának (preeklampsziának) nevezett állapot.
   

A megtermékenyülés folyamata során kialakuló, genetikai rendellenességek
Ez esetben az embrió valamilyen oknál fogva nem megfelelő kromoszómaállománnyal rendelkezik: triszomia vagy aneuploidia, azaz több illetve rendellenes számú kromoszómáról beszélünk. Akkor is felléphet habituális vetélés, ha esetleg a meglévő kromoszómáknak az aránya, száma és szerkezete számbeli rendellenességet jelez. Az is előfordulhat, hogy mindig a női petesejt vagy mindig a férfi sperma beteg kromoszomálisan, valamint nagyon ritkán az is megeshet, hogy egy pár női és férfi tagja által közösen létrehozott embriók minden esetben károsodottak lesznek - a természet így védekezik az egészségtelen magzatok világrajövetele ellen. Ez utóbbinál elsőként fel kell deríteni a genetikai okot, majd ha az ok egyértelműen arra mutat rá, hogy az illető párnak nem lehet közös gyermeke, akkor az idegen petesejt vagy az idegen sperma szolgálhat megoldásként.
Lényeges, hogy ha a terhességet egészen korai, érzékeny hormonszint-meghatározásokkal állapítjuk meg, amikor egyéb terhességi jelek még nincsenek, a vetélések aránya eléri a 60%-ot is. Így két, korai időszakban bekövetkező vetélés még nem jelent feltétlenül betegséget, lehet, hogy csupán a körülmények szerencsétlen alakulása okozza, hogy az adott nő épp e 60%-ba esik.
Azon nők száma, akik háromszor egymás után vetélés áldozatául esnek, már csupán 0,8 -1%. A három vagy több egymás utáni vetélés már mindenképpen kórosnak tekintendő, és kivizsgálásra szorul.

Forrás: Alexander Tsiaras: Csodálatos utazás a fogantatástól a születésig c. album

Anatómiai rendellenességek

• Méhfejlődési rendellenesség
  Pl. kétszarvú méh, a méh üregét két részre osztó kötőszövetes lemez, subseptum, septum stb. Akinek kettőzött méhe vagy méhsövénye van, annál hiába ágyazódik be az embrió, nagy eséllyel nem tud megfelelően növekedni a rendellenes alakú méhben (a méh nem tud megfelelően tágulni, túl szűk), ezért elvetélhet a kismama.
• Myoma
  Ha valakinek a méhében van egy jóindulatú daganata, ún. myomája, és emiatt a terhességnek megfelelően a méh nem tud nőni, vagy a petesejt be sem tud ágyazódni, akkor a végeredmény szintén vetélés, koraszülés lehet.
• Méhnyak- elégtelenség
  E probléma a terhesség 2. trimeszterében vezethet vetéléshez. A méhnyak elégtelensége lehet a méhnyak veleszületett kötőszöveti gyengeségének következménye, vagy okozhatja a méhnyak mechanikai sérülése (pl.: műtétek, szülés során fellépő sérülések után).

Hormonális zavarok:

• PCO szindróma
  E szindrómában a nehézséget nem csupán a termékenység károsodása, hanem a már megfogant terhesség gyakoribb elveszítése is okozza. A vetélés ez esetben a megváltozott hormonális állapot miatt következhet be.
• Immunológiai zavarok
• Hormonhiány
  A vetéléssel járó esetekben a szükségesnél alacsonyabb progeszteronszintet állapítottak meg. Azonban még nem pontosan tisztázott, hogy az alacsony progeszteronszint a vetélés közvetlen okozója vagy csupán következménye.
• Thrombophylia (Hirtelen trombózis, fokozott véralvadékonysági zavar)
  Lehet öröklött és szerzett eredetű egyaránt. Kialakulhat sebészi beavatkozást követően, elhízás, terhesség kapcsán, orális fogamzásgátlók alkalmazásakor, hosszas immobilitás kapcsán, antifoszfolipid antitest szindrómában.
   

Az alábbi tényezők pedig nem valószínű, hogy habituális vetélést okoznak

• Hátrafelé álló méh
• Hüvelyi fertőzések
• Foglalkozásból adódó stresssz
• Terhesség alatt folytatott munkavégzés, sporttevékenység, házasélet.
   

Kivizsgálás habituális vetélőknél
Vérmintából történő laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a hormonális eltérések, a PCO szindróma, az SLE-, az antifoszfolipid-szindróma és a trombophilia diagnosztizálásához (hormonszint meghatározások, lupusz antikoaguláns, antikardiolipin antitest, antitrombin III, protrombin aktivitás, protein C- és S-aktivitás meghatározása, Leiden mutáció vizsgálata). Mindkét fél genetikai vizsgálaton is átesik a kromoszóma-rendellenességek és egyéb genetikai zavarok felderítése céljából. A PCO szindróma és a méh rendellenességei ultrahangvizsgálattal, a méhüregi elváltozások és myomák hiszteroszkópos vizsgálattal diagnosztizálhatóak, és műtéti megoldásuk is elvégezhető.