Ezért nem kellene siettetni a gyermekek fejlődését

Semmi jóra nem vezet a rohanás

Van egy kisfiam. 2,5 éves. Még szopizik és nem szobatiszta. Csak jövőre megy óvodába, mert évvesztes és mert így döntöttem. Mi nagyon jól érezzünk magunkat együtt, a környezetemből viszont folyamatosan rosszalló megjegyzéseket kapunk:

• Nem normális, hogy ezt a gyereket még mindig szoptatod! Majd meglátod, hogy úgy magadhoz láncolod, hogy le se tudod vakarni magadról!
• Mi lenne, ha most óvodába kellene mennie? 2 hónap sincs már szeptemberig és még mindig nem szobatiszta!
• Ezt nagyon elrontottad! Egy ekkora gyereknek már szüksége van társaságra!

Álljunk meg egy szóra, és most Popper Pétert, az egyik legnépszerűbb pszichológusunkat idézem:

"Ha egy gyerek hatévesen nem köszön, miért baj?
Majd köszön húszévesen.
Ha egyévesen nem szobatiszta, miért baj?
Igen kevés lány pisil be a nászéjszakán.”

A gondolatot a végtelenségig lehetne folytatni:

• Miért baj az, ha cicizik 2 évesen? Nem fog anyatejjel a hátizsákjában egyetemre menni.
• Miért baj az, ha nem beszél még 1,5 évesen? Kiváló kommunikációs szakember lehet belőle akkor is, ha 2 hónappal később kezd el folyékonyan beszélni.
• Miért baj az, ha nem tud még 10-ig számolni és nem tudja leírni a nevét az óvodában? Nem elég, ha az iskolában tanulja meg ezeket?
• Miért baj az, ha valaki évvesztes? Miről marad le?
• Miért baj az, ha valaki 5 évfolyamos gimnáziumban tanul? Ha nem 18, hanem 19 évesen érettségizik, akkor miről marad le az életben?
• Miért baj az, ha valaki rájön, hogy nem azt szeretné tanulni, ahová felvették és inkább egy másik egyetemre jelentkezik? Ha egy évvel később kezd el dolgozni a szakmájában, mint a többiek, akkor már nem lehet boldog és sikeres?
• Miért baj az, ha valaki későn megy férjhez? Ő már ne is legyen boldog?
   

Minden szülő aggódik azon, hogy mi lesz a gyerekéből

”Minden szülőben van egy félelem, hogy hogy fog boldogulni majd a gyereke, ha felnő. Vajon mi lesz belőle?” – mondta Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a Családinetnek.

A szülő a gyerek minden rezzenését figyeli és utánaolvas, hogy mikor kell kúsznia, másznia, stb. Ha pedig eltérést tapasztal a nagykönyvhöz képest, akkor azonnal beindul egy pánikreakció, és innen nincs is már megállás.

”A szülő ilyenkor fejlesztésről fejlesztésre rohan a gyerekével, mert fél, hogy lemaradt, fél, hogy nem egészséges” – mondja a klinikai szakpszichológus.

Csak éppen azt felejtjük el, hogy minden gyerek másképp fejlődik, és:

• egyrészt később be tudja hozni a lemaradást,
• másrészt pedig nem kell mindenkinek mindenben jónak lennie.

”Nehezen tudunk késleltetni. Nem tudunk magunknak időt adni, inkább sürgetjük ahelyett, hogy megélnénk a helyzetet. Azt gondoljuk, hogy mindent most kell, és később már nem adatik meg az a lehetőség. Lassítsunk egy kicsit és higgyünk abban, hogy meg tudjuk oldani a problémát.”
 

A zsenik általában későn érők

Stephen Hawking fizikusnak se az olvasás, se a számolás nem ment az iskolában. De nem ő az egyetlen zseni, aki bizonyos dolgokban el volt maradva a társaitól.

Popper Péter szerint:

”Ha megfigyeljük a nagy zsenik gyerekkorát, a következőt vesszük észre: lassan bontakoznak ki. A zseniális emberek többsége eléggé málé a fejlődés korai szakaszában. Későn érők.

Ha egy gyerek olykor kissé elmaradottabbnak néz ki a társaihoz képest, attól még nem biztos, hogy ez rossz jel.”

Vagyis nem kell mindenkinek mindenben jónak lennie. Ha valaki szépen énekel, de nem megy neki a kémia, akkor nem kell elsüllyednünk szégyenünkben, legyünk inkább büszkék gyerekünk csodálatos hangjára! Ha nem tud rajzolni, de jól focizik, akkor hadd focizzon az apukájával, testvéreivel vagy a barátaival ahelyett, hogy különórákra kényszerítenéd, mert téged zavar, hogy nem tud felismerhetően rajzolni!

Élvezzétek a közösen eltöltött időt, és éljetek meg minden szép pillanatot ahelyett, hogy aggódtok a jövő miatt, vagy siettetitek a fejlődést!

Indexkép: Pixabay fotója a Pexels oldaláról