Mester Györgyi: Kelep Elek

Úszni sohasem akart - azt nem is tudott volna, hosszú, derékig érő lábaival -, inkább csak átgázolni a kellemes, nedves területen, ahol annyi finom ennivaló akadt.

Mert enni mindig volt kedve, na meg étvágya is. Különösen a „franciás” kosztra áhítozott. Ez alatt kígyót, békát, csigát, apró halat kell érteni - mert ezekért a falatokért teljesen odavolt. A szája egészen leért a földig, csúcsos volt, keményen oda tudott koppantani bármiféle mozgó falatnak.

A víz nem akadályozta abban, hogy a ruházata épségét megóvja, az állandóan hófehér volt, némi fekete beütéssel, s tiszta szépsége, puhasága mindig megmaradt.

Szerette az egyre melegedő, tavaszi időjárást, mert akkor különösen jól ment a lakásépítés. Minél magasabbra akart költözni, mert onnan jó a kilátás, na meg a nagy távolság a hívatlan látogatóktól is megóvta. 

Azután a családalapítás.

Annak is megvolt a maga ideje. Az utódait gondosan nevelte, vigyázott rájuk, de mivel minden évben bővült a család, a felnövekvő utódokat útjára bocsátotta, a sorsukat nem követte.

Mivel sok volt a gond - a lakásépítés, a család ellátása -, ezért jogosan hitte, hogy minden évben kijár neki egy kis „szabadság”.

Következetesen a melegebb égtájakat választotta utazás, nyaralás céljából.

Leginkább délre szeretett költözni - persze, csak átmeneti ott-tartózkodásra. Általában augusztus végére tervezte az aktuális nyaralás megkezdését.

Afrika jó hely - ezt már nemegyszer megtapasztalta. 

De jóból is megárt a sok, s a tél elmúltával, a tavasz beköszöntével, ismét haza vágyott. 

Várta a régi - netán megújítandó - lakás, a múltbéli ismerősök, na meg a további kalandok, az újabb és újabb, még fel nem fedezett vizes rétek, zsombékos mezők, a megszokott útitársak.

Így volt kerek, egyben szép az élet.

Persze, voltak gondok, viharok, amelyek a lakását megrongálták. Aztán az utódokat se sikerült mindig épségben megóvni, felnevelni - de hát ez mindig megesik, nem csak vele, másokkal is megtörtént. 

Örült annak, hogy közkedvelt, s nemcsak a fajtájabeliek, de mások körében is népszerű volt. 

Óvták, gondját viselték, ha kellett, meggyógyították, egyszóval szerették. 

Ha végighallgattátok a történetet, remélem, kitaláltátok, kiről szólt a mese.

Ki volt ez a közkedvelt előlény, s vajon miért kapta a Kelep Elek nevet?

Illusztráció: OpenClipart-Vectors / pixabay