Minden napra ugyanaz az egy mese

A szülő már lefordul a fotelból unalmában, mikor estéről-estére a szegény szabólegény turpisságának győzelmét kell elzengenie, vagy már megint Ariel, a sellőlány úszik át a nappali légterében, ez utóbbi még ráadásul meglehetősen hosszasan is. Már a macska sem ugrik fel az ablakpárkányra, annyira megelégeli a gyermek szívének oly kedves történetet.

Mi az oka ennek a beragadásnak? Kell-e aggódnunk amiatt, hogy gyermekünk talán valamiért leállt a fejlődésben, túl fáradt, esetleg sok neki a világ, vagy ki tudja, mit jelez ez a beszűkült időszak?

Egy adott meséhez való időleges kötődés a gyermeki fejlődés része. A mesének szerteágazóan sokféle szerepe van a világgal ismerkedő gyermek számára. Találhat benne mintát az emberi viselkedésre, - még abban az esetben is, ha a tulajdonságot állat szereplő hordozza. (Még egy nyúl is lehet bátor…) Kockázatvállalás nélkül kipróbálhatja egy-egy szereplő bőrébe bújva, hogy milyen viselkedésnek milyen következményei lehetnek. Segíti az életben, és az értékekben való eligazodását. Visszajelzést kaphat arról, hogy egy-egy döntés milyen hozzáállást vált ki a mese többi szereplőjéből, vagyis a közösség egészéből. A mesélő szülő hangja, hangszíne, hangereje, beszédének szünetei közvetítik számára anyja vagy apja véleményét a történetről, a mesefigurák személyiségéről. Tudást, tapasztalatot kap a szövegekből, megküzdési technikát tanulhat. Megismeri a humort, mint a világkép részét, és mintegy hatékony eszközt a feldolgozásban.

De miért ragaszkodik ugyanahhoz a meséhez?

Erre a kérdésre az egyik válasz, hogy a rutin és rituálé a lefekvés előtti időszakban nagyon fontos lehet a számára, megnyugtatja, állandóságérzést és biztonságot nyújt a számára, amire nagy szüksége van az elalváshoz. Minél hasonlóbban zajlanak az esték, annál könnyebb elfogadnia, hogy a mese után már az alvás ideje közeledik. Megnyugtató az is, hogy a mese hétfőtől szerdáig nem romlik meg, mint az almaszósz, hanem egy minden ízében újra élvezhető termék.

A másik lehetőség az, hogy az adott mesében választ kap egy őt épp aktuálisan foglalkoztató nagy horderejű kérdésre. Lehet, hogy olyan kérdése van, amit nem mer feltenni, még valószínűbb, hogy meg sem fogalmazza, hogy mi okoz számára problémát, de a válasz ott van valahol a szövegben. Mi történik azzal, aki hazudott, megbocsátanak-e neki? A legkisebb királyfi győzelme után mi lett a középső királyfival? A sárkány ellen van-e valami hatásos fegyver? Hapci törpe tüsszögését elfogadták-e a többiek?

Ebben az időszakban azzal tudjuk jól segíteni gyermekünket, ha különösebb értetlenkedés nélkül elfogadjuk a kérését, és újra elmeséljük neki a (minden)esti  meséjét. Érdemes közben figyelnünk, hogy melyik rész vált ki belőle mohó érdeklődést, akár izgalmat is. Ha többé-kevésbé rájöttünk, milyen kérdésére keresi ennyire kitartóan a választ, beszélgethetünk vele a véleményéről, meglátásáról. De nem rögtön a mese után – akkor jóéjtpuszi, nyugalom, és elalvás a program.

A komoly beszélgetésre kedvezőbb időpont az óvodából való hazasétálás ideje, vagy a közös vacsora.

Fotó: Leah Kelley-tól a pexels.com-on