Az aggódó szülőkben pedig ennek kapcsán felmerülhet a kérdés: vajon van különbség a gyerekek szempontjából a meseolvasás és a mesenézés között? A következőkben ezt a témát járjuk körül.

Mit adhat a meseolvasás?

Vitathatatlan, hogy a mesekönyvek olvasása számos előnnyel jár. Segít fejleszteni a figyelmet és a koncentrációt, ezáltal pedig a gyermek könnyebben beleéli magát a történetekbe. Ugyanakkor elősegíti a képzelet kibontakozását és a kreatív gondolkodás kialakulását is, de még a szókincset is bővíti – ez különösen akkor mutatkozik meg, ha a kicsi maga próbálja kibetűzni a számára addig ismeretlen kifejezéseket. A gyermek a könyvekben olvasott történetek által megtanulja, mi az empátia, ahogyan azt is, hogy milyenek az etikus és helyes döntések.

Már a legkisebbek is képesek azonosulni a történetekben szereplő karakterekkel – ez persze nem véletlen, a meséket általában épp úgy dolgozzák ki, hogy a gyerekek tudjanak kötődni a bennük megjelenőkkel. Emellett tanulságosak és erkölcsileg is megalapozottak, így olyan értékeket közvetítenek, amelyeket minden szülő szeretne átadni a gyermekének.

De a mesekönyvek forgatása nem csak hosszú távon lehet előnyös: az olvasás – csakúgy, mint a felnőttek esetében – elősegíti a pihentető alvást, mivel nyugodt környezetet teremt és lecsendesíti a gyermek elméjét. Amennyiben pedig együtt olvasunk a csemetékkel, az egy remek közös program is lehet, ami által elmélyülhet a kapcsolatunk.

Miért előnyös a mesenézés?

A mesenézés – akár a streaming-platformokon, akár a YouTube-on, akár a tévében – ma már megkerülhetetlen, hiszen a gyermekünk szinte biztosan találkozik ezzel a modern technológiának köszönhetően. Ezáltal a gyermek mind a klasszikusokat, mind a modern animációs filmeket egy képernyőn keresztül követheti végig. Ezek a műsorok gyakran élénk színekkel és gyors mozgásokkal operálnak, ami vonzóvá teszi azokat a kisgyermekek számára.

Sokan tartanak attól, hogy a csemetéik így ismerjenek meg egy-egy történetet, de valójában ennek is megvannak a maga előnyei. A kicsik ezáltal megérthetik a vizuális történetmesélés módjait, miközben fejlődik a perifériás látásuk és az érzékelésük. Emellett, mivel a mesenézés közben is új világokat fedezhetnek fel és érdekes karaktereket ismerhetnek meg, fejlődik a kreativitásuk és a képzelőerejük, miközben tágul az általuk ismert világ horizontja. Ha pedig megfelelő történeteket látnak, tanulhatnak erkölcsről és empátiáról is.

Hol rejlik tehát a különbség?

Bár mind a mesekönyvek olvasása, mind a mesenézés fontos a gyermek fejlődésében, vannak különbségek a két tevékenység között, amelyek befolyásolhatják az élményt és a szerzett előnyöket.

Az egyik fő különbség az interaktivitásban rejlik. A meseolvasás során a gyermek jobban bevonódik, jobban úgy érezheti, hogy részese az eseményeknek, hiszen ő is kell ahhoz, hogy a történet továbbmenjen – míg a képernyő akkor is folyamatosan mozog, ha egy pillanatra elkalandozik a figyelme. Ha pedig a szülőkkel együtt olvasnak, akkor bármikor tarthatnak szünetet, hogy kérdezzenek a történetről és hogy egyfajta párbeszédet indítsanak el az olvasottak kapcsán. Ez elősegíti a gyermek kritikai gondolkodásának fejlődését. A mesenézés során ugyanakkor hiányzik ez a fajta interaktivitás, mivel a gyermek passzívan nézi a képernyőt.

Másrészről mindkét tevékenység gazdagítja a gyermek képzeletét és nyelvi készségeit – csak egy kicsit másként. A meseolvasás során a gyermek elengedheti a fantáziáját, hiszen képzeletben biztosan megjeleníti maga előtt a karaktereket és a körülöttük lévő világot. Eközben látja a formálódó szavakat, amelynek köszönhetően sokat fejlődhet a helyesírása, valamint az olvasási és szövegértési készsége.

A mesenézés során a gyermek mindezt egy kicsit másképp élheti át: így is magával ragadhatják a kibontakozó történetek, miközben azt is megtapasztalhatja, hogy milyen módokon lehet ábrázolni az egyes részleteket. Eközben a képernyőn keresztül is találkozhat számára ismeretlen kifejezésekkel, amiket így elsajátíthat. Ehhez persze mi, szülők is kellünk, hogy ott legyünk és válaszoljunk az esetlegesen felmerülő kérdéseikre.

Azt viszont már több tanulmány is kimutatta, hogy a könyvek olvasása hatékonyabb a képzelőerő fokozásában – hiszen ha látják is a képeket maguk előtt, akkor nincs szükségük arra, hogy maguk is megalkossák azokat az elméjükben. A két tevékenység tehát különböző módokon hat a  gyerekekre, az agyuk más és más részét dolgoztatja meg. De összességében kimondhatjuk: a meseolvasás és a mesenézés egymást kiegészítve nyújthatják a legjobb élményt a csemetéknek, hiszen mindkettő fontos szerepet játszik a gyermek fejlődésében és tanulásában.