Hogyan sikerült felkészíteni egy tinédzser lányt szülei különélésére?

Esettanulmány

Adott egy negyvenes éveikben járó házaspár, akik érzelmileg eltávolodtak egymástól. Két gyerekük volt, egy érettségi előtt álló fiú, és egy 7. osztályos lány. Mindkét gyerek érzékelte, hogy a szülők kapcsolata megromlott, egyre többet veszekedtek egymással. Az anyuka különösen a lánya miatt aggódott, aki nagyon apás volt.

A feleség többször kérte a párjától, hogy menjenek el párterápiára. A férj ezt butaságnak tartotta.

Ezért a feleség nem tudta eldönteni, hogy mi lenne a legjobb döntés a számára, és a gyerekei számára.

Így először saját magának kért segítséget, mert a majdnem 20 évnyi házasság során az önbizalma sokat sérült. A férje bár nem volt egy tipikus verbális bántalmazó, de a kicsi megjegyzések sokaságával azt érte el, hogy a felesége egyre több élethelyzetben értéktelennek érzete magát.

Az EFT-vel végzett stresszoldások különös előnye, hogy ezeket az önbizalomromboló helyzeteket át lehetett fordítani, és a feleség egyre több, máskor tipikusan konfliktusos helyzetben el tudta magát fogadni.

Ahogy növekedett az önbizalma, úgy erősödött benne a felismerés, hogy a párja egyre kevésbé a lelki társa. A férje megragadt egy szinten, és nem fejlődött tovább. Ez okozta a kettőjük közötti érzelmi eltávolodást.

Mikor eldöntötte, hogy próba képpen külön költözne, mellyel az volt a célja, hogy esélyt adjon magának, és a férjének, hogy teljesen új alapokról, de újrakezdjék a kapcsolatot, a döntését a lánya miatt érzett féltés nehezítette meg.

Arra kért, hogy segítsek a lányát felkészíteni a különköltözés bejelentésére, illetve magára a különélésre.

A lány, legyen „Fanni”, alapvetően az átlagos kamaszokra jellemző életformáját élte. Suliba járt, tartotta a kapcsolatot a barátaival, és sokat „beszélgetett” a többiekkel a neten.

Amikor eljött, nem lett volna célszerű rögtön a dolgok közepébe vágni, mert ez egy kamasz lelki világába nem bekopogtatást jelentett volna, hanem betörést.

Ezért általános kérdésekkel, az őt foglalkoztató helyzetek feldolgozásával kezdtünk. Amikor bizalmat szavazott nekem, és megkaptam tőle az engedélyt, akkor eveztünk mélyebb vizekre.

„Fanni” elmondta, hogy ő már régóta érzi, hogy gáz van a szülőknél, de nem tudta ezt senkivel megbeszélni. Megijedt attól, hogy a szülők el fognak válni. Úgy érezte, hogy ő is döntés elé lesz állítva, és majd választania kell apukája, és anyukája között.

Az ilyen válásközeli helyzetek feldolgozását mindig úgy kezdjük, hogy a gyerek helyzetéből vizsgáljuk a dolgokat. Nem hangzanak el „okosságok”, se sablon mondatok.

„Fannit” megkérdeztem, hogy mi okozza számára a legnagyobb stresszt.

„A család megszűnése.” – válaszolta.

Az itt feltörő félelmek, fájdalmak EFT-vel való oldása után előjött egy fontos aspektusa a problémának. „Fanni” úgy érzete, hogy támogatni kell az édesapját, mert a párja el akarja őt hagyni. Azt gondolta, hogy az apukája ezt a helyzetet nem bírná ki, és be akart állni mellé.

Ennek az a veszélye, hogy a gyerek így felnőtt helyzetbe kerül (parentifikálódik), és olyan terheket venne magára, ami nem az övé.

A stresszoldásnak hála, „Fanni” felismerte, hogy nem az ő feladata apukája lelki támogatása, és nem kell, hogy válasszon a szülei között. Elfogadta, hogy azzal, hogy a szülei különélnek majd, és akár megjavítják a párkapcsolatukat, akár nem, ettől még örökre a szülei maradnak.

„Fanni” eljutott addig, hogy a szülei későbbi vitája során már nem akart állást foglalni, közvetíteni, vagy megvédeni bárkit, mert tudta, hogy ez nem az ő dolga.

Ehelyett rábízta a szülőkre, hogy oldják meg a saját problémájukat.

A szülők a különélés után nem tudták megoldani a vitás kérdéseiket. Elváltak. A feleség békében el tudott válni a párjától. Hagyta, hogy letisztuljanak benne az érzések. Nem volt benne bűntudat, meggyászolta a párkapcsolatát, és elengedte.

„Fanni” elfogadta szülei döntését. Tudta, hogy nem mindig egyszerű külön-külön tartani a kapcsolatot a szüleivel, és elfogadni, hogy ők így már soha nem lesznek egy család. De nem akart a saját szüleinek a lelki támasza lenni, ami komoly terhet rótt volna a saját életére.

A tiszta, érthető kommunikáció, bár fájdalmat okoz az elhangzása pillanatában, de egyúttal esélyt is ad arra, hogy egy kapcsolatban, vagy annak végén ne legyenek elvarratlan érzelmi szálak.

Ennek segítségével például megelőzhető a gyerekek felesleges szenvedése, mert ők sokszor évekig abban reménykednek, hogy anyukájuk, és apukájuk újra összejön.

Kép forrása: Ulrike Mai képe a Pixabay -en.