"Sosem kaptam új babát és fürdőszobánk sem volt, de étel mindig volt az asztalon"

Amikor telefonon interjút készítettem Jónás Szimonettával, azonnal magával ragadott a kedvessége és az intelligenciája. A hangja tele volt lelkesedéssel és eltökéltséggel. Meghatódva mesélt a gyermekkori nehézségeiről, a szülei támogatásáról, és arról, hogy hogyan jutott el a diploma megszerzéséig.

Szívmelengető volt hallani, hogyan tekint a szüleire, akik mindent megtettek azért, hogy jobb jövőt biztosítsanak számára. Szimonetta története nemcsak inspiráló, hanem megindító is, és rávilágít arra, hogy a szeretet és a támogatás milyen hatalmas erővel bírhat az életben.

Jónás Szimonetta Kerecsenden nőtt fel roma anya és nem roma apa gyerekeként. Mint mondja, bár szegénységben éltek, szülei mindent megtettek, hogy neki könnyebb élete legyen.

"Olyan 5-6 éves koromig nem volt a házban vizünk és nem volt fürdőszobánk sem. És bár sosem kaptam új babát, étel mindig volt az asztalon. A szüleim keményen dolgoztak azért, hogy nekem és a bátyámnak mindent megadjanak. A házra később hitelt vettek fel, és akkor tudtunk kialakítani egy fürdőszobát benne."
 

Mint mondja, édesanyja 14 éves korában szülte féltestvérét, édesapjának pedig három gyereke van az előző kapcsolatából. Szimonetta bátyjával, Patrikkal nőtt fel. 

"A szüleimnek 8 általános végzettségük van. Nagyon büszke vagyok anyukámra, aki idén, 45 évesen fejezte be a 8 általánost, mert fiatalkorában abbahagyta a tanulást a terhessége miatt."

Szimonetta az általános iskolát Kerecsenden, szegregált környezetben végezte, ahol, mint mondja, nem kapott megfelelő támogatást és motivációt a tanulásban.

"Soha nem gondoltam volna, hogy le fogok érettségizni, nemhogy diplomám lesz. Nem hittem, hogy valaha is kikerülök Kerecsendről”

– emlékszik vissza.
 

"A szüleim mindig azt mondták, hogy inkább az eszeddel keresd a pénzt, ne a kezeddel"

Az áttörést féltestvére példája hozta, aki Egerben járt középiskolába. Ez a gimnázium alapítványi iskola, szüleik pedig a mélyszegénység ellenére is vállalták, hogy erejükön felül taníttatják gyermekeiket, hogy jobb életük lehessen, mint nekik.

Édesanyja a helyi gombatelepen dolgozott, édesapja pedig ipari alpinista volt, gyakran külföldön vállalt munkát, így kevés időt tudott a családjával tölteni. Nagyfeszültségű oszlopokat festett, de az ólom és a higító súlyos egészségügyi problémákat okozott nála, most rehabilitációs nyugdíjas.

"A szüleim mindent megtettek, hogy nekem jobb legyen. Mindig azt mondták, hogy csináljam azt, amit szeretnék, és ne az legyen, hogy a szőlőbe kelljen kimennem szüretelni. Azt mondták, hogy inkább az eszeddel keresd a pénzt, ne a két kezeddel."

 

"Olyan emberek vettek körül, akik megmutatták, hogy megéri tanulni"

Az egri középiskolában hamar kiderült, hogy le van maradva társaitól. A helyi tanoda segítségével azonban sikerült felzárkóznia. Közben megismerkedett a Világítani Fogok egyesülettel, melynek önkéntesei gyakran ellátogattak Kerecsendre, hogy az ott élő roma gyerekeknek segítsenek. 

"Olyan emberek vettek körül, akik egyetemre jártak, és ők mutatták meg nekem azt, hogy megéri tanulni. Elvittek Budapestre, meglátogattunk egyetemeket, és nagyon megtetszett nekem."

Ezért is döntött úgy, hogy az érettségi után továbbtanul. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára felvételizett, de elutasítást kapott. Ezért több tantárgyból is újra érettségizett, hogy javítson a jegyein, majd jelentkezett egy tanfolyamra a Büntetés-végrehajtás nevelőtiszt képzésén. Az egyesület segítségével a Jezsuita Roma Szakkollégiumban lakhatott. Ott ismerkedett meg olyan egyetemistákkal, akik az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemre jártak, és ők motiválták őt arra, hogy ő is jelentkezzen az egyetemre. 

"Nagyon nagy változás volt nekem az, hogy felköltöztem Budapestre. Emlékszem, szó szerint fel volt írva nekem minden útvonal, hogy hol mire kell felszállnom, mikor kell balra vagy jobbra fordulnom, hogy ne tévedjek el."
 

"Végre fel mertem vállalni, hogy cigány vagyok"

Mint mondja, itt talált rá az identitására is. 

"Olyan fiatalok vettek körbe, akik ugyanúgy nehéz helyzetből jöttek, de ki szerettek volna törni. Itt végre fel mertem vállalni azt is, hogy cigány vagyok."

Az egyetem mellett éjszakánként takarított, hogy eltartsa magát

Az első egy évben nem kapott ösztöndíjat, azt a tanévet a szülei finanszírozták. Édesapja dolgozni már nem tudott, édesanyja pedig férje miatt csak alkalmi munkákat tudott vállalni, mégis összespórolták lányuknak a pénzt. Később Szimonetta ösztöndíjas lett, de az még mindig kevés volt a megélhetéséhez, ezért egyetem mellett elkezdett dolgozni. 

"Egy építkezésen takarítottam házakat. Nappal az egyetemen voltam, éjszaka pedig takarítottam. Egészen addig így ment ez, amíg le nem államvizsgáztam. Nehéz volt, nagyon nehéz" - mondja elcsukló hangon.

"Sokszor hívtam fel a szüleimet, hogy nem bírom, de ők mindig tartották bennem a lelket és lelkesítettek abban, hogy ne adjam fel, már nem sok van hátra, tartsak ki. Nem tudom, mire jutottam volna nélkülük."

A szakdolgozat és az államvizsga után pedig új kapuk nyíltak meg előtte. 

"Pár napja kaptam egy iskolai-óvodai szociális munkás állásajánlatot, amit el is fogadtam. Az a célom, hogy szakmailag fejlődjek. Jelentkeztem az ELTE közösségi pszichiátriai reabilitációs szakára is, meglátjuk, hogy felvesznek-e. Azt még nem tudom, hogy megyek-e mesterre vagy doktorira, ez az anyagi helyzetemtől is függ majd, ez még a jövő zenéje, de nagyon szeretnék minél többet tanulni."
 

"Szeretnék példa lenni"

A kerecsendi kislány mert nagyot álmodni és ami korábban elképzelhetetlen volt számára, azt mára mind elérte - és még mindig megállíthatatlanul küzd a távolabbi, kitűzött céljaiért. Nemcsak a szülei, de Kerecsenden mindenki, aki ismeri őt, nagyon büszke rá. 

"Amikor végigsétálok az utcán, átkiabálnak, hogy 'gratuálok és büszke vagyok rád'."

Szimonetta szívből jövő elhatározása, hogy példát mutasson a helyi közösségnek, nagyon inspiráló. "Szeretnék példa lenni” – mondja, és azonnal érződik rajta az elkötelezettség és a vágy, hogy segítsen másoknak. Tudja, hogy sok roma fiatal él Kerecsenden, akik okosak és tehetségesek, de a körülményeik miatt nem mernek lépni. Szimonetta hisz abban, hogy ha már tíz gyerekből egyet sikerül motiválnia a továbbtanulásra, az már megérte.

"Ha mersz, akkor nyersz” – mondja. Szimonetta tudja, hogy ki kell lépni a megszokott közegből, és meg kell találni az utat a jövő felé. Célja, hogy igazi motiváció legyen a közösségében. "Ha a helyi családok úgy érzik, hogy segítségre vagy motivációra van szükségük, szívesen állok rendelkezésükre, tanulni és fejlődni.” Az elköteleződése pedig nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul.

Szimonetta már nemcsak a saját életét szeretné megváltoztatni, hanem a körülötte élőkét is. A fiatalok tudják, hogy hozzá bármikor fordulhatnak, és hogy van valaki, aki érti a helyzetüket.

 

Olvasd el ezt is: Bántalmazó családból került nevelőszülőkhöz a cigány kisfiú - Kocsis Krisztián ma már neurobiológusként dolgozik

 

Fotók: Jónás Szimonetta képei