A tragédia kapcsán gondolom sok szülőtársamban felmerül a kérdés velem együtt, hogy mikor és milyen helyre engedjük el szórakozni gyermekeinket. Mert természetesen már 18 éves koruk előtt megnyílik az igény, hogy ők el szeretnének járni szórakozni.

Mindezzel nem is volna gond, hiszen emlékszem, én is 15-16 éves voltam, amikor elkezdtünk bulikba járni. De akkor még olyan helyek is léteztek, ahol este 9 óra felé már javában állt a bál. Ha ma gyermekeink el szeretnének menni, akkor vagy éjfélig otthon ülnek a barátokkal/barátnőkkel, vagy ami szerintem rosszabb, este 8 felé elindulnak az éjszakai életbe. A bulira természetesen be kell melegíteni, úgyhogy jöhet a kocsma. Mert ott ki kéri el tőlük a személyit?  Egy szülőktől elzárt közegben viszont egy fiatal (legyen mondjuk 17 éves) sokkal hamarabb elveszíti az ítélőképességét az alkohol mennyiségét illetően, és természetesen egy ilyen helyen a többiek is isznak, cigiznek és legrosszabb esetben drogoznak.

De hogyan óvhatjuk meg őket a társadalom ezen nyomásától? Hogyan tereljük őket az arany középútra, hogy ők is jól érezzék magukat, és mi is biztonságban tudjuk őket?
Én szeretnék olyan felnőttet nevelni a gyerekemből, akinek nem kell bujkálnia a szülei elől. Nem szeretném azt hallani a szomszédtól, vagy esetleg a saját szememmel látni, hogy a fiam/lányom az utca végén, a bokor alatt megbújva szívja a cigit. Legyen annyira őszinte velem, hogy tőlem kérjen cigit (még akkor is, ha én nem dohányzok). Elmondom, hogy milyen következményei vannak a cigarettázásnak, és természetesen nem fogok neki hazudni, hiszen én is kipróbáltam, és rágyújtottam. De akkor én szeretném őt az első cigijével megkínálni. Ezek után szeretném, ha ő döntené el, hogy erre neki van-e szüksége, nem pedig a társadalom (s ezalatt értem a korosztályt, a haverokat) nyomása.
Hasonlóan vélekedek az alkoholról is. Hiszen nem mondanék igazat a gyermekeimnek, ha azt mondanám, hogy sohasem voltam berúgva 17 évesen. Igenis voltam, és irtózatosan másnapos voltam a szombati buli után, ráadásul vasárnap egy családi ebédre kellett menni. Most mit mondjak, nem nagyon kívántam a borsólevest, a törtkrumpli és rántott hús szaga pedig nem volt egyenes arányban az előző este elfogyasztott alkohol mennyiségével! (De akkor én nem éreztem magam gyereknek! Azt gondoltam, hogy ugyanolyan rangú tagja vagyok a társadalomnak, mint a szüleim. És tudom, hogy mi az az alkoholmennyiség, ami úgy áramlik keresztül az emésztőrendszeremen, hogy a buli hangulatának megfelelő mennyiség szívódik föl belőle.)

Szóval én nemcsak szülője, hanem megbízható társa, barátja is szeretnék lenni a gyermekeimnek. Természetesen tudom, hogy lesznek dolgok, amiket nem fog nekem elmondani, de ez így normális, azok a dolgok majd csak rá, meg a barátaira fognak tartozni. De ha egy buli előtt iszogatni akarnak (a 17-18 évesek, és majd később az idősebbek is), akkor én fel fogom ajánlani a lehetőséget, hogy hívja el hozzánk a barátait. Szívesen sütök nekik valamit vacsorára, és utána kedvükre melegíthetnek otthon a buli kezdetéig. Az sem zavar, ha hangoskodnak, hiszen ’ez a dolguk’. Ha akarnak, rá is gyújthatnak, megtiltani nem fogom, nem tudom. (Hiszen azt mindannyian tudjuk, hogyha a gyerek rá akar gyújtani, úgyis rá fog gyújtani.) És a barátok szülei is nyugodtabbak lehetnek, ha biztonságban tudják gyermeküket.

Lehet, hogy most sok szülő szitkokat dobál rám, és a szavaimra, hogy hogy engedhet teret egy szülő a gyerekek(!) alkoholizmusának. Lehet, hogy egy pohár erejéig még én is csatlakoznék hozzájuk (természetesen csak akkor, ha ez nem ciki a gyerekemnek), akkor ténylegesen azt látják a kamaszok, hogy egy felnőtt is iszik, (cigizik). Rossz példát mutatnék nekik ezzel? De nem tudják ezt ők már majdnem felnőtten felmérni, hogy egy pohár sör még nem egyenlő az alkoholizmussal? Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ha a gyermeket tiltod valamitől, azt  biztosan ki akarja próbálni az esetek többségében. Emlékszel rá, hogy te is ilyen voltál? Mit félt engem ettől a fater meg a muter, nem lehet abban semmi rossz. És kipróbáltuk a cigit, a piát. Jobb esetben csak ennyit. És az felmerült már benned, hogy a gyereked ma még 17 éves, és nem vehet alkoholt a boltban, de holnap reggeltől, ahogy betölti a 18-at, akkor már minden kötöttség nélkül vásárolhat alkoholt és dohányárut is? Azalatt az egy éjszaka alatt mi történt a gyerekeddel? Felnőtt lett? Mert szerintem nem. Ugyanaz az ember, aki előző este lefeküdt, csak most 18 évesen ébredt fel, és az állam által felruházott jogot kapott arra, hogy efféléket megvásároljon. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy valahol meg kell húzni a vonalat, és egy 15-16 éves gyerek ne vegyen alkoholt. De attól az idősebb barátai, testvérei ugyanúgy megvehetik neki, ha akarja.

Összegezve a véleményemet, szerintem a tiltás, a visszafogás egyáltalán nem célravezető. Inkább próbáljuk meg őket támogatni, és a józan eszükre hatni. Ne kezeljük őket gyerekként tinédzser korban, hiszen ők már felnőttek! Csak még egy kicsit mégsem. Próbáljuk meg úgy szabadjára engedni őket, hogy közben terelgetjük a helyes úton. Tudom, nem könnyű, és minden gyerek más, de mindannyian egészséges felnőtteket szeretnénk belőlük nevelni!

A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.