Mobiltelefon pro és kontra (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

A telefonok ma már sokfélék; színesek, világítósak, rezgősek, érdekesek. Amennyiben még zenélnek is, a baba táncra perdül és kicsi, puha talpain ropja a szoba közepén. Pötyinél is így volt. Ha nem volt telefon, jó volt egy papucs is, amit a füléhez emelhetett, bár a gombokról ebben az esetben le kellett mondania. Máskor pici tenyerét tette az arcához, és úgy mondta „Hallóó, hallóó”.

A telefonok iránti rajongása később sem múlt el, majd a család elérkezett a mai modern szülők modern problémájához: adjunk-e a 8 éves gyereknek mobiltelefont? Az alapvető hozzáállásom: nem, egy 8 éves gyereknek nincs szüksége telefonra. Mi is nélküle nőttünk fel, épek és egészségesek vagyunk, és semmilyen, a későbbi évekre kiható lelki károsodást nem szenvedtünk. 

De mi van, ha a gyerek szó szerint lelki beteg lesz, ha nem kapja meg az áhított készüléket? Ha a többieknek már mind van, és csak ő marad ki a sorból, amiért kap is szegény épp eleget a többi 8 éves „mobilostól”? Általában a szülők körében három megoldás van. Az egyik a talán a legegyszerűbb: zokszó és ellenérvek nélkül, születésnapra vagy karácsonyra adni egy telefont, hiszen a készülék ma már rohanó életformánk elengedhetetlen tartozéka lett – a gyerekek számára is. A másik, úgymond „kegyetlenebb”: végignézni gyermekünk lelki szenvedésének stációit, miközben azt próbáljuk vele kedvesen, de határozottan megértetni, hogy mennyivel különlegesebb is ő, amiért mobiltelefon nélkül él. Hiszen az a felnőttek eszköze, és különben sem a gyerek irányítja a szülőket – ahogy az ma sok családban előfordul -, hanem fordítva.

Amennyiben nem vagyunk ennyire „radikálisak”, és az utóbbira nem vagyunk képesek -, mivel vagy az aggódósabb szülők közé tartozunk, és arra gondolunk, hogy végül is bármikor jól jöhet az, ha csemeténket el tudjuk érni, vagy ő minket, illetve nem bírjuk tovább nézni gyötrődéseit -, egy köztes megoldást keresünk. Ami Pötyinél is bevált. Veszünk egy telefont, vagy, oda adjuk a mi régi, kissé elkopott, kissé meggyötört, fél tégla alakú mobilunkat, de megkötésekkel; napi 5 perc telefonálással és 3 darab sms küldéssel (maximum).

A környezetemben élő gyerekek többsége, amint megkapja a hőn áhított készüléket, pár nap, esetleg hét használat után – miután a telefonon található játékok és csengőhangok garmada elvesztette varázserejét - kikapcsolva hordja, majd rendszeresen otthon felejti a mobilját, amely ezután már csak játék során, kikapcsolt állapotban kerül elő a fiók mélyéről. Így a gyerek és a szülők lelki békéje is helyreáll. A gyereknevelés során sok hasonló kérdés felmerül, a tévénézéstől a mobilhasználaton át a számítógépezésig. Nem kell mindenáron elzárkóznunk a világunk nyújtotta lehetőségektől, nem is szabad, de meg kell találnunk azt a mértéket, amely még egészséges, sőt, akár a kicsi javát szolgálja. És talán ez az, ami a legnehezebb…