Gyermekrajzok a pszichológiában

A gyermekpszichológia tudománya mindig használta és használja a mai napig is a gyermekrajzokat a diagnosztikában. Sokan azt gondolják, a szakember meglát néhány rajzot, és máris tudja, mi zajlik a gyermek lelkében. Ez azonban nincs így. A gyermeklélektan számára a rajz egy bizonyos típusú eszköz a megismerésre. Mi mindig kontextusban vizsgáljuk a gyermeket, a szülőkkel közös célunk a megismerés. A gyermekek rajzai nem misztikus alkotások és nem jóslunk belőlük, ahogy azt sokan feltételezik. A rajz (játék, mese) az az eszköz, melyen keresztül kifejeződik a gyermek érzelmi világa.

E nélkül a kontextus nélkül nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a gyermekrajzok jelentéséről. Félreértelmezésre adhat okot például, ha a fekete színt sűrűn használó óvodást valaki depressziósnak titulálja. A fekete szín élénk, mély nyomot hagy a papíron. A legtöbb gyermek azért szereti használni, mert élvezi a vele való alkotás örömét. Szó sincs tehát hangulati zavarról, mégis találkozunk olyan esetekkel, ahol a gyermek rajzaiból próbál a környezete a lelki állapotára következtetni.
 

A témában az M1 Családbarát című műsorában beszélgettünk. A videót itt tudod megnézni. (A riport 1 óra 13 percnél kezdődik.)

Mire következtethet a szülő a gyermek szabadon készített rajzaiból?

A legkézenfekvőbb arra következtetni, mi foglalkoztatja leginkább a gyermeket. A hercegnők, focisták, autók, virágok témaköre visszatérő motívumai a rajzoknak. Életkortól függően mindig megfigyelhető egy-egy kérdéskör, amely a leginkább foglalkoztatja a gyermeket. Előfordulhat az is, hogy az általánosságokon túl, szokatlan téma jelenik meg a rajzokon. Érdemes ilyenkor végiggondolni, hol találkozhatott vele a gyerek vagy történt-e mostanában valamilyen szokatlanság, változás az életükben. Példa erre, ha elpusztul a család kutyája, természetes, hogy a rajzokban is megszaporodik az ábrázolása, hiszen ez foglalkoztatja a gyermeket. Az események feldolgozásának a része a rajzban, játékban való megjelenítés.

A rajz készítésének módja is sokat elárul a gyermek természetéről. Az egész lapot betöltő, laza, lendületes vonalakkal rajzoló gyermekekre inkább jellemző a csacsogás és a nyitottság az idegenek felé. Ezzel ellentétben a lap közepén ábrázoló kisméretű, jól kidolgozott rajz készítője az életben talán megfontoltabb, precízebb, mint első társa. A rendelkezésre álló lap kitöltése, a vonalvezetés, a kidolgozottság sokat elárulhat a gyermek működésmódjáról.

A színeknek és formáknak a szimbolikája szinte végtelen. Ugyanakkor ezekből messzemenő következtetéseket már nem lehet levonni. Sokszor azt sem tudhatjuk hol, hogyan, milyen instrukció hatására készült a rajz. Például a lányok előszeretettel használnak élénkebb, „lányosabb” színeket, míg a fiúk a kék-zöld színek kombinációt variálják előszeretettel. Így nehéz a színhasználatból bármilyen következtetést is levonni.

A gyermekpszichológiai vizsgálaton készült rajzok standard körülmények között keletkeznek, diagnosztikai céllal meghatározott tematikája mentén. (Pl. családrajz) A megismerés szerves része a rajzok megbeszélése. Minden esetben megkérdezzük a gyermeket, mit, hogyan, miért ábrázolt. A rajzok nyújtotta benyomásainkat, vélekedéseinek aztán megosztjuk a szülővel, és a közös munka része bármilyen további értelmezésük.

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a gyermekrajzok vizsgálata nem egy misztikus, mágikus terület. A tapasztalt szakember számára a diagnosztikus rajzok kiegészítik a gyermekről alkotott képet, és a rajzokban (egyéb tesztekben) megjelenő motívumok vizsgálata a további közös gondolkodást segítik.

Ha egy szülő vagy pedagógus úgy látja, a gyermek rajzai nagyon megváltoztak, esetleg problémára is utalhatnak, minden esetben gondolják át a körülményeket. Egy rajz nem rajz. Figyeljék a gyermek munkáit, viselkedését otthon és óvodai/iskolai környezetben is. Átmeneti változások természetesen megfigyelhetőek a rajzokban, de a gyermek esetleges lelki problémáira ne csak a rajzokból következtessenek.

Fotó: Pixabay.com